BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott már a múlt heti általános vitában az egyes szociális ellátások törvénymódosításával kapcsolatban. Én csak azt ígérhetem ezen a késõ esti órán, hogy kellõképpen, illendõen tömör lesz a hozzászólásom, de néhány kérdést szeretnék az általános vitában szóba hozni.
Az egyik ilyen kérdés, amirõl nagyon sokat vitatkoztunk már a tavalyi évben is és a múlt héten is, a jövedelemkorlát kérdése. Hiszen ismeretes, hogy a családi pótlékhoz hasonlóan más családtámogató eszközöket, mint a gyest - a gyermekgondozási segélyt - és a gyetet - a gyermeknevelési támogatást - is ugyanahhoz a jövedelemkorláthoz kívánja kötni a törvény.
Elmondtuk a tavalyi év során, és a múlt héten is elmondtuk, hogy mi, kormánypárti képviselõk sem szeretjük igazán a jövedelemkorlátos megoldást. A jövedelemkorlát természetesen mérési problémákat vet fel.
Engedjék meg, hogy idézzem annak a tanítómesteremnek a szállóigévé vált mondását, akitõl jó másfél évtizeddel ezelõtt szociológiát tanultam; õ azt mondta - tekintettel arra, hogy társadalmi rétegeket nagyon nehéz mérni -: ha milliméter pontossággal nem tudunk valamilyen társadalmi jelenséget, valamilyen dimenziót mérni, ez még nem ok arra, hogy a méterrudat is félretegyük, és akkor méterrúddal ne próbáljunk meg mérni.
Ez a helyzet a jövedelemmel is. Egészen biztosan tudjuk, hogy milliméter pontossággal a jövedelmeket a mi viszonyaink között nem tudjuk mérni. De ez nem ok arra, hogy a jövedelmet, mint nagyon fontos mérési eszközt, kihajítsuk az ablakon. Kétféle értelemben is torzulhat az, amit mérünk. Elõfordulhat, hogy kevesebbet mérünk ott, ahol több van; és fordítva: elvileg elõfordulhat, hogy többet mérünk ott, ahol kevesebb van.
Mi a helyzet a jogosultság megítélésével kapcsolatban? Elõfordulhat-e mind a két irányú torzulás? Az elsõre azt mondhatjuk, hogy igen, nagyon valószínû, hogy van egy bizonyos hibaszázalék abban, hogy lesznek jövedelem-eltitkolások, vagyis alacsonyabb jövedelmet fognak bevallani néhányan, és ilyen módon hozzájutnak ellátásokhoz. Ez egészen biztosan tartalmaz egy bizonyos hibaszázalékot abban a rendszerben, amit most bevezetni kívánunk. Ugyanakkor nagyon határozottan azt gondolom, hogy a másik irányú torzulás nem fordulhat elõ, tehát magasabb jövedelmet senki nem fog bevallani, hogy elessen a támogatástól.
Felvetõdött ellenzéki képviselõink véleményében az a gondolat, hogy adminisztratív nehézségek miatt nem fogják sokan megkapni az ellátást, akik pedig nagyon is rászorulnak az ellátásra. Azt gondolom, hogy ebben a felvetésben a tartalom és a technikai kivitelezés kérdése keveredik össze. Ellenzéki képviselõtársaim - Pusztai Erzsébet is - elismerik, hogy tartalmilag ez egy jó koncepció, egy jó közelítés arra, hogy a rászorultabb rétegeket megtaláljuk.
(19.50)
Az a problémájuk, hogy technikai kivitelezési nehézségek miatt, az utánajárás nehézségei miatt, a hivatal hercehurcái miatt fognak többen lecsúszni az ellátásról. Ezzel kapcsolatban két olyan példára szeretném emlékeztetni elsõsorban az ellenzéki képviselõtársaimat, akik számára a példák bizonyítani tudják, hogy ez a félelem nem feltétlenül indokolt.
Az egyik példa, ami eszembe jutott, az az egyszeri családipótlék-támogatás igénylése, amire néhány évvel ezelõtt sor került, még az elõzõ ciklusban, ahol az a meglepetés érte az akkori kormánypárti képviselõket, hogy ahol hasonlóképpen jövedelemkorláthoz kötött jogosultságot kellett bejelenteni a családi pótlékra jogosultaknak, illetve azoknak, akik családipótlék- kiegészítéshez akartak jutni, több mint 90 százalékos arányban adták be igényüket. Legyõzték ezeket a bizonyos utánajárási nehézségeket, legyõzték a hivatali hercehurcát, pedig néhány ezer forintról volt szó, egy egyszeri rendkívüli támogatásról.
Azt gondolom, hogy igenis, a hivatalok útvesztõin el lehet boldogulni, ezeken a nehézségeken túl lehet jutni, különösen akkor, ha egy olyan rendszeres jövedelemkiegészítésrõl, támogatásról van szó, ami hosszú idõre szól a családoknak, és a rosszabb helyzetû, nehéz körülmények között élõ családoknál valóban tetemesebb jövedelmet jelent.
A másik példa, ami eszembe jutott, tulajdonképpen már Szigeti képviselõtársam által fel lett idézve a múlt héten: az elõzõ kormány vezette be a gyermeknevelési támogatás intézményét, ami szintén jövedelemkorláthoz kapcsolt ellátás az elsõ pillanattól kezdve, és senkinek nem jutott eszébe azt kifogásolni, hogy esetleg a jövedelemkorlát és az igénylési nehézségek miatt sokan elesnek majd az ellátástól.
A másik probléma, amirõl szeretnék szólni, az a szolgálati idõ kérdése, szintén a családtámogatással kapcsolatban. Tudjuk jól, hogy a gyes szolgálati idõnek számít, ez természetes volt számunkra, hiszen megelõzõ biztosítási viszonyhoz kötött volt a jogosultság is; és szolgálati idõnek számít a gyet is, hiszen itt is jogosultsági feltételként szerepel a megelõzõ munkaviszony.
Nekem az az érzésem, hogy az elõterjesztõ logikája megbicsaklik, amikor a szolgálati idõrõl gondolkodik, mégpedig azért, mert egyfelõl a jogosultsági feltételeknél törli, törölni szándékozik a biztosítási viszonyt, másfelõl viszont a szolgálati idõ elismerésénél visszacsempészi a biztosítási viszonyt és azt mondja, hogy csak azoknak jelent szolgálati idõt a gyes, akik megelõzõen munkaviszonyban voltak. Ezzel azt a felemás helyzetet idézi elõ, hogy nem egyformán kezeli azokat a gyermeket nevelõ anyákat, akik jogosultak a járandóságra.
Azt gondolom, hogy jó lenne egy-egy ilyen törvénymódosítás idején megpróbálni egy kicsit letisztítani, koherensebbé, logikusabbá tenni az elvi hozzáállásunkat ezekhez a kérdésekhez. Azt hiszem, hogy jó megoldás lenne, ha kijelentenénk, hogy mindenki számára, aki gyesre jogosult, szolgálati idõt jelent ez az idõszak. Az is jó megoldás lenne, ha kijelentenénk, hogy mindenki számára járulékfizetési kötelezettséggel jár ez az idõszak. Azt hiszem, hogy csak az a rossz megoldás, ahol ezek a szempontok keverednek, ahol tehát egyik anyának szolgálati idõnek tekintem ezt az idõszakot, a másik anyának nem tekintem; az egyik anyát abba a helyzetbe kényszerítem, hogy járulékot fizessen utána, a másik anyát nem kényszerítem ilyen helyzetbe.
Azt hiszem, hogy sajnálatos módon egy kicsit el van ügyetlenkedve ez a módosítás, mégpedig azért, mert hetek óta elég hangosan be lett ígérve, hogy az öregségi nyugdíj minimumának megfelelõ összeg lesz az a támogatás, ami ilyenforma ellátásként jár. Ezután nehéz azt mondani, hogy akkor most vegyünk le ebbõl 6 százalékot, ami a járulék összege lehetne.
Nagyon hosszan gondolkodtunk azon, hogy mi a logikája annak, hogy az öregségi nyugdíjminimumhoz kötjük ezt az ellátást, illetve valamennyi ellátást, ami itt a szociális támogatások kapcsán szóba jön. Azt hiszem, újra meg kellene vizsgálni, hogy valóban indokolt-e minden egyes szociális ellátást az öregségi nyugdíjminimumhoz kötni. Én hajlanék rá, hogy kezeljük ezt a kérdést rugalmasabban és mondjuk azt, hogy vannak olyan ellátások, ahol ez az összekapcsolás nagyon is indokolt. Ilyennek tekinteném például a közgyógyellátást, ami tudvalevõleg nagyobb százalékban inkább az idõseket érinti; de a gyermektámogatási ellátásoknál, a gyesnél, a gyetnél felvetném azt a gondolatot, hogy találjunk más viszonyítási alapot és ne pont az öregségi nyugdíjminimumot.
Azt gondolom, hogy ezt a kérdést alaposabban meg kellene vitatnunk és esetleg egy másfajta logikára átterelni ezeket az ellátásokat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon szívesen foglalkoznék azokkal az állításokkal, azokkal a kijelentésekkel most, az általános vita keretében, amit a múlt héten ellenzéki képviselõtársaimtól hallottam. Szerettem volna reagálni a Szilágyiné Császár Terézia által megfogalmazott aggodalmakra; szerettem volna cáfolni Rott Nándor állításait, aki antiszociális gondolkodásnak minõsítette ezt a törvénytervezetet; és szerettem volna vitába szállni Selmeczi Gabriella kijelentéseivel is, aki "a gyermekes családok még mindig a költségvetési elvonás elsõ számú célpontjai" címû szlogennel fejezte be a beszédét.
Azt hiszem, képviselõtársaim, hogy egyszerûen tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet egyszerre minden igényt kielégíteni, nem lehet egyszerre követelni a legszegényebbek megsegítését, ugyanakkor megõrizni például a felsõ középosztály számára nagyon kedvezõ ellátást biztosító gyed megtartását. Igen gyakran elõáll az a helyzet, amikor szociális kérdésekrõl van szó, hogy "a melyik ujjunkat harapjuk meg" érzés áll elõ. Igen, mi úgy döntöttünk, hogy a gyedrõl le kell mondanunk, mert ez egy olyan ellátás, amelyik tényleg az átlagosnál lényegesen jobb körülmények között élõk számára jelentett komoly plusz bevételt, és egészen biztos, hogy nagyon súlyosan és mélyen sértjük azoknak az anyáknak az érdekeit, akik éppen a közeli jövõben lennének gyedre jogosultak. De tudomásul kell venni, hogy egyszerre minden irányban nem lehet engedményeket tenni. Mi sokkal fontosabbnak tartottuk, hogy a jelen körülmények között bevonjuk a gyes-ellátásba azt a réteget, amely még gyesre sem, tehát az eddigi 7600 forintra sem volt jogosult.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én a késõi idõre való tekintettel más kérdésekkel most itt, az általános vitában nem kívánok foglalkozni. Remélem, hogy még a részletes vitában, a módosító indítványok kapcsán módunk lesz e kérdésekrõl beszélni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)