NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék csatlakozni Semjén Zsolt szavaihoz. Meglehetõs értetlenséggel hallottam mind az ön szavait, mind pedig Szekeres Imre frakcióvezetõ úr szavait. Szekeres Imrének azt javaslom, hogy olvassa el a mai Új Magyarországnak a "Vandálmentegetõk" címû cikkét... (Moraj, derültség a kormánykoalíció padsoraiban.) - vandálmentegetõnek, azt hiszem, õ is elmehetne. (Hangok a bal oldalról: Miért?) A következõkért:
Nem felel meg a valóságnak az a kijelentése, hogy elõkerültek volna az eltûnt kegytárgyak. Elmondta a plébános úr, Deli András a lap szerint azt, hogy hiányzik még a hatvan éve vásárolt értékes szentségmutató, a misekehely, a lila és hímzett miseruha.
Azt hiszem, lehet, hogy ezekkel a tényekkel Hajdú János nem ismertette meg, de akkor annál inkább vigyáznia kellene arra, hogy milyen információkat hoz nyilvánosságra õ.
Azt hiszem, hogy államtitkár úr is célt téveszt, amikor azt mondja, hogy anyagi haszonszerzésért elkövetett, nem szervezett támadás, nem politikai indítékok, amelyekrõl itt szó van. Igazán Semjén Zsolt nem azt mondta, hogy különféle indokok ne fordulnának elõ ezek mögött a vandál tettek mögött, hanem a kérdés az, hogy bagatellizálja-e a kormányzat ezeket a jelenségeket, vagy pedig egyértelmûen, megkülönböztetetten lép fel ezen ügyek esetében. Hiszen a vallásos emberek érzékenységérõl igenis megkülönböztetett módon van szó akkor, amikor kegyhelyekrõl, temetõkrõl, templomokról van szó - legyenek azok zsinagógák, katolikus temetõk vagy református templomok. Ezekben az esetekben jogosan várja el nemcsak az ellenzék - való igaz -, hanem reményeim szerint a kormánypárti, de keresztény érzékenységû... (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.)... politikusok is, hogy határozottan lépjen föl a kormányzat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)