POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben, napokban az országban igen széles körben vitatják a nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatos kérdéseket. Nyilatkozatok látnak napvilágot, mind a nagyobb érdekvédelmi konföderációk vezetõi, mind pedig kormányzati szereplõk megnyilvánulnak ebben a kérdésben.
Hosszú ideje folyik ez a vita - közgazdák között is; a felosztó-kirovó rendszerû nyugdíj, a fedezeti rendszerû finanszírozás elve birkózik egymással most már évek óta. Sokan kétségbeeséssel, sokan érdeklõdéssel figyelik ezt a vitát. De egyet le kell szögezzünk: miközben minden évben 35-37 ezer állampolgárral van kevesebb ebben az országban, minden évben egy Pápa nagyságú várossal van kevesebb ebben az országban, és tíz év alatt egy megyényi lakosság tûnik el ebbõl az országból - mert ennyi nem születik meg -, ez a vita bizony értelmetlennek tûnik.
A nyugdíjrendszert feszítõ öröklött helyzet, a rossz demográfiai tendenciák miatt ez a fajta finanszírozási technikáról folyó vita a mi szemünkben másodlagos. Fontosnak tartjuk most a vitának - ha úgy tetszik, a társadalmi vitának - ebben a fázisában leszögezni a saját álláspontunkat:
A nyugdíjrendszerben is meg kell találni azt a pontot, amellyel ösztönözni lehet a gyermekvállalást; azt mint társadalmilag hasznos tevékenységet el lehet és el kell ismerni. Éppen ezért fogjuk javasolni a gyermeknevelés elismerését a nyugdíjrendszeren belül is. A rendkívül rossz demográfiai helyzet, a népességfogyás és az elöregedés miatt javasoljuk majd, hogy a nõket a felnevelt gyermekek után korkedvezmény illesse meg. Egy gyermek után 1 évvel, két gyermek után 2, három vagy ennél több gyermek után 5 évvel korábban vonulhassanak nyugdíjba a nõk.
Emellett természetesen a nyugdíjrendszer számos eleméhez hozzá kell majd nyúlni, és itt - véleményünk szerint - fontos leszögezni az alábbi öt pontot:
1. A többszintû nyugdíjrendszer. Célszerûnek tartjuk a háromszintû nyugdíjrendszer bevezetését: az alapnyugdíj, a kötelezõ kiegészítõ nyugdíj a ledolgozott évek száma után, valamint a piaci elven mûködõ önkéntes nyugdíjbiztosítások rendszerét.
2. Az értékállóság garantálása. Az inflációhoz kötött indexálás helyett - ennek a reménye helyett -, a nettó bérkiáramlás tapasztalt realitása helyett javasoljuk a járulékfizetést jobban követõ, a biztosítási elvû arányokat megvalósító pontrendszer alkalmazását.
3. A harmadik elem a korkedvezmény elve. Javaslatunk szerint lehetõvé kell tenni, hogy a nõk 36 év, a férfiak 40 év szolgálati idõ után korkedvezményes nyugdíjat vehessenek igénybe.
4. A negyedik elv a gyermeknevelés elismerése, amit elöljáróban ismertettem. Tehát egy gyermek után 1 évvel, két gyermek után 2 évvel, három vagy ennél több gyermek után 5 évvel korábban vonulhassanak nyugdíjba a nõk.
5. A legjobb évek elve, amely szerint biztosítani kell azt a lehetõséget, fõként az átmenet idõszakában, hogy a nyugdíj összegét a korhatár elérése elõtt, ám legfeljebb öt évvel korábban megállapítsák az állampolgár kezdeményezésére.
Ezek azok az elvek, amelyeket a Fidesz a küszöbön álló vitában szakmai és ha úgy tetszik, társadalompolitikai vitában érvényesíteni kíván. Ezt szerettem volna önökkel ismertetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
(9.50)