DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyûlés! Amint az a törvényjavaslat elolvasásakor is - és az elõadói beszéd meghallgatása után is - kitûnt, tartalmát tekintve egy rendkívüli fontosságú, formailag azonban valóban nem szokványos és rendhagyó törvényjavaslat fekszik itt elõttünk.
(11.30)
Ez a javaslat a tizennégy szakaszában összesen harmincegyféle változatot tartalmaz. Az Isépy Tamás által említett ötezer változatot, megmondom õszintén, hogy soknak tartom, az valóban kezelhetetlen lenne. De a parlament eddigi gyakorlatában a változatok ilyen nagy száma is soknak tekinthetõ. Úgy gondolom, a sok variáció részben a pártok politikai nézetkülönbségére utal, másrészt pedig - és elsõsorban - a tárgyalt anyag bonyolultságára is.
Ugyanakkor annak ellenére, hogy a törvényjavaslat rendhagyó sajátosságokkal rendelkezik, az MSZP nem látja értelmét a további halogatásnak, és üdvözli a törvényjavaslat benyújtását, megtárgyalását és a minél elõbbi törvényalkotást. A hatpárti egyeztetés eljutott egy bizonyos fokra, és nem tûnik úgy, hogy a további egyeztetés a nézetkülönbségeket csökkenteni tudná. Másrészt pedig a Szocialista Párt azért is támogatja a törvényjavaslat megtárgyalását, mert a képviselõi összeférhetetlenség és átláthatóság kérdése az MSZP választási programjában, a koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban meglehetõsen eminens szerepet játszott, és teljesen nyilvánvaló a szabályozás összefüggése az államhatalmi ágak elválasztásával és az Isépy Tamás által is említett közéleti demokratizmussal, a közmorállal, a parlament társadalom elõtti tekintélyével, a képviselõk kikezdhetetlenségével és a közbizalommal.
Tisztelt Országgyûlés! A rendelkezésre álló idõ nem teszi lehetõvé, hogy az MSZP álláspontját valamennyi alternatíva, illetve változat tekintetében kifejtsem, de erre nincs is szükség, mert hiszen a változatok egy jelentõs része nem antagonisztikus véleményeket tartalmaz, nem koncepcionális eltéréseket - Bihari Mihály megfogalmazásával élve -, és talán nem is köthetõ egy-egy vélemény a pártok vagy a frakciók egészéhez. Az olyan kérdéseket, hogy milyen értékû ajándékot fogadhat el a képviselõ, vagy pedig a jogerõs vagy végrehajtandó szabadságvesztés legyen a kizáró ok, milyen körre terjedjen vagy terjeszthetõ ki a vagyonnyilatkozat és így tovább, a képviselõk saját belátásuk szerint el fogják tudni dönteni, a parlament pedig a tõle megszokott bölcsességgel várhatóan jó törvényt fog hozni. A lényeg itt a Szocialista Párt számára az, hogy a szabályozás biztosítsa a képviselõi jövedelmek átláthatóságát és ellenõrizhetõségét.
Négy olyan kérdés és szabályozási terület van, amely viszonylag nagy tömegeket érint, és amellyel kapcsolatban szeretném kissé részletesebben az MSZP véleményét kifejteni.
Az elsõ ilyen kérdés a szakszervezeti tisztségviselõk összeférhetetlenségének a kérdése. Amint látjuk, az SZDSZ és a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az országos jellegû szakszervezet vezetõje, illetve a szakszervezeti szövetségek vezetõi ne lehessenek parlamenti képviselõk. Az MSZP véleménye szerint a szakszervezeti tisztségviselõk kizárása a passzív választójog értelmetlen korlátozását jelentené. Alkotmányossági kérdések is felmerülnek. Mindemellett a szakszervezeti tisztségviselõk kizárása a parlamentbõl teljesen idegen lenne az európai országok, sõt a világ fejlett országainak a gyakorlatától. Az utóbbi két év gyakorlata pedig egyáltalán nem igazolta azokat az aggályokat, amelyek a korporatizmussal kapcsolatban felmerültek. A szakszervezetek megtartották az államtól, kormánytól való függetlenségüket, annak ellenére, hogy néhány képviselõjük itt, ebben a parlamentben ül.
Mindemellett az MSZP mint baloldali párt nem vállalhatja és nem is tudja elképzelni azt, hogy a munkavállalók elveszítsék az esélyüket arra, hogy szakszervezeti vezetõik révén parlamenti képviselethez jussanak. Valójában a hatpárti egyeztetõ tárgyaláson nem is hangzott el értékelhetõ és mérlegelhetõ jogi érv arra vonatkozóan, hogy miért kellene a szakszervezeti tisztségviselõket kizárni a képviselõségbõl, és én most nem is tudom, hogy mire gondoljak valójában, amikor K. Csontos Miklóst hallgatom arról, hogy politikai és erkölcsi érveket is ez ellen fel lehet egyáltalán hozni.
A másik ilyen kardinális kérdés, amivel mindenki foglalkozott, a gazdasági összeférhetetlenség kérdése. Mint tudjuk, itt voltak a legszélesebbek a nézetkülönbségek, és leginkább itt szóródnak a vélemények. Nem ismételve meg a különbözõ változatokat, az a véleményem, hogy minden változat mellett lehet felhozni racionális érveket; a mellett is, hogy valamennyi társaság vezetõit, tisztségviselõit összeférhetetlennek nyilvánítsuk a parlamenti képviselõséggel, másrészt a mellett is, hogy valamennyit összeférhetõnek tekintjük; és az egykori MDF alternatív javaslata is, hogy vagy mindegyiket kizárjuk, vagy mindegyiket beengedjük a parlamentbe, értékelhetõ a véleményem szerint. E döntésnek a bonyolultságát egyrészt ez okozza, másrészt pedig az is, hogy igazából hasznosítható és egyértelmû nemzetközi útmutatásokat nem kapunk, mert hiszen ahány ország, annyi szokás, annyiféleképpen szabályozza a képviselõk összeférhetetlenségét ebbõl a szempontból.
Az MSZP-nek az a véleménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy a gazdasági élet vezetõit, tisztségviselõit teljeskörûen kizárni a parlamentbõl nem lenne célszerû. Teljesen egyetértek a Hankó Faragó Miklós által itt elmondottakkal: így egy mérhetetlenül izolált és gazdasági tapasztalatok nélkül álló parlament jönne létre, amely nem szolgálná a színvonalas gazdasági törvénykezést és a gazdasági gyakorlatot sem. Másrészt viszont, miután az állami vállalatok és az állami vállalatok vezetõi a kormánytól függõségi viszonyban vannak, és miután a kormány a parlamenti többséget alkotó pártok kezében van, ezért célszerû, hogy a teljesen vagy többségi állami tulajdonú vállalatok, valamint az önkormányzatok meghatározott körének tulajdonában álló vállalatok felsõ szintû vezetõit és vezetõ tisztségviselõit távol tartsuk a parlamenttõl.
Az MSZP véleményének a kialakulásában tagadhatatlanul az is szerepet játszik, hogy korábban nem értettünk egyet azzal a korábbi parlamenti ciklusra jellemzõ gyakorlattal, amikor minden szakmai megalapozottság nélkül, kizárólag politikai indítékból adományoztak kormánypárti képviselõknek igazgatótanácsi vagy felügyelõbizottsági állásokat.
A harmadik vitakérdés, amivel kapcsolatban a véleményemet el szeretném mondani, a Független Kisgazdapárt javaslata, miszerint a szövetkezeti tisztségviselõi minõség nem egyeztethetõ össze a parlamenti képviselõséggel, amint ez itt is elhangzott. Ezt a véleményt az FKGP-n kívül egyetlen párt sem képviseli, és az MSZP-nek is az az álláspontja, hogy a szövetkezeti tisztség összeegyeztethetõ a képviselõi megbízatással. Nézetünk szerint ugyanis a szövetkezet a mai formájában magántulajdonosok szövetsége, és ennél fogva a szövetkezeteknek a magántulajdonban álló társaságok és az egyéni vállalkozások jogi sorsát kell osztani ebben a vonatkozásban is; másrészt pedig a szövetkezetnek több formája van, és sem a hatpárti egyeztetõ tárgyaláson, sem pedig máshol nem derült ki az, hogy miért kellene a mezõgazdasági szövetkezetek számára hátrányos megkülönböztetést tenni, holott nyilvánvalóan az utóbbiak jelenléte irritálja a Független Kisgazdapártot elsõsorban. Megjegyzem, a hatpárti tárgyalásokon az FKGP ezekben a kérdésekben sem hozott fel szabatos és meggyõzõ jogi érveket, és õszintén szólva itt sem hallottunk ilyeneket.
A negyedik vitakérdés a hatályba léptetés módja és üteme. Az ellenzék nagyobb része azonnali döntésre akarja vinni a dolgot, és a relatív összeférhetetlenség szabályai alapján 30 napon belül választás elé akarja állítani az érintett képviselõket, hogy a képviselõi mandátumot vagy pedig a gazdasági pozíciójukat válasszák. A Szocialista Párt álláspontja szerint viszont a parlament jelenlegi tagjai nem számolhattak azzal, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályokat fogunk két évvel a választások után meghatározni, így méltánytalan és inkorrekt lenne utólagosan választás elé állítani õket.
(11.40)
Ezért az MSZP azt a KDNP által is elfogadott - és legfontosabb elemeiben tulajdonképpen az SZDSZ által is osztott - véleményt képviseli, hogy a gazdasági összeférhetetlenségi szabályokat a jelenleg mandátummal rendelkezõ képviselõk fennálló tisztségei vonatkozásában nem kell alkalmazni, ha viszont e tisztségek valamelyike a mandátum ideje alatt megszûnik, akkor újabb összeférhetetlenségi tisztség nem létesíthetõ.
Tisztelt Országgyûlés! Részben a variációk sokasága miatt - és azt hiszem, a hatpárti egyeztetés az összes variációt nem is merítette még ki, a parlamenti vita során módosító indítványok tömege várható az összeférhetetlenség kérdésével kapcsolatban -, másrészt pedig a szabályozás, illetõleg a technikai eljárási szabályok bonyolultsága következtében érzésem szerint egy viszonylagosan hosszadalmas parlamenti procedúrára lehet számítani addig, ameddig a törvényjavaslatot az Országgyûlés a jelenlegi állapotából elfogadja.
Ugyanakkor az a véleményünk, hogy nem lenne célszerû a végtelenségig halogatni a törvény megalkotását, egyrészt azért, mert a parlamentnek ki kell elégítenie a közvélemény érdeklõdõ várakozását, másrészt a lassan a következõ választásra készülõdõ parlamenti és parlamenten kívüli pártoknak érdekük az, hogy ez a kérdés stabilan és megnyugtatóan nyugvópontra jusson. Végül pedig azért is szorgalmazzuk a törvény meghozatalát, mert másokhoz hasonlóan meggyõzõdésünk, hogy ezzel a parlamenti jogi és a közjogi fejlõdés jelentõs állomásához érkezhetünk el. Köszönöm szépen. (Taps.)