DR. SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevõszék alelnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék törvényi kötelezettségének megfelelõen elvégezte a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenõrzéseket. A tapasztalatokról szóló jelentés az önök rendelkezésére áll.
A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1994. évi gazdálkodásáról a zárszámadást a törvényes határidõhöz képest féléves késéssel, 1996 januárjában nyújtották be az Országgyûlésnek. Ez a tény önmagában is jelzi az államháztartás e két nagy ellátórendszerének súlyos gondjait. Éppen ezek a mielõbb megoldásra váró gondok azok, amelyek miatt, elkésve is, érdemes és kell olyan kérdésekrõl beszélnünk, amelyek immár két éve történtek.
Egyrészt az 1994. évi gazdálkodást le kell zárni, másrészt pedig az 1994. évi folyamatokkal kapcsolatos ellenõrzési megállapítások jelentõs része ma is aktuális.
A mai gondok gyökerei több évre nyúlnak vissza, s ha az eddigi halogató, egymásra mutogató, a teendõ intézkedések felelõsségét nem vállaló gyakorlat fennmarad, akkor a kialakult kényszerpálya könnyen az ellátórendszerek megroppanásához vezethet.
Tisztelt Országgyûlés! Bár jelentésünk részletesen és remélhetõleg meggyõzõen szól megállapításainkról, engedjék meg, hogy néhány gondolatot kiemeljek a zárszámadási ellenõrzések konkrét tapasztalataiból is.
Mondandómat azzal kell kezdenem, hogy a társadalombiztosítás ellátórendszereiben 1994-ben érdemi, reform értékû változások nem következtek be. Ilyen intézkedéseket alapvetõen az Egészségbiztosítási Alapnál terveztek, amelyeknek megvalósítására azonban csak igen szûk körben került sor.
Az alapok pénzügyi helyzete kedvezõtlenül zárult. A bevételek 1994-ben sem fedezték a kiadásokat. A bevételek összesen ötmilliárd forintos többletét a járulékbevételek növekedése eredményezte. A kiadási elõirányzatokat a két alapnál csaknem 47 milliárd forinttal lépték túl, ami - mint már hallottuk - alapvetõen a nyugellátásoknál, a táppénzkiadásoknál és a gyógyszertámogatásnál következett be.
A két alap együttesen 42 milliárd forintot meghaladó hiánya nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a tervezés idõszakát jellemzõ optimizmus utóbb megalapozatlannak bizonyult. Az elõidézõ okok részben elõre láthatóak voltak; elsõsorban az egyes bevételi és kiadási tételek tervezésének bizonytalanságait kell itt említeni, amelyekre az Állami Számvevõszék annak idején, a költségvetés véleményezése során is felhívta a tisztelt Ház szíves figyelmét.
A pénzbeli juttatások reálértékének színvonalát nem sikerült 1994-ben megõrizni, és nem javult a természetbeni juttatások színvonala. Az 1992-ben törvényi úton elhatározott 300 milliárd forintos ingyenes vagyonjuttatás teljesítése 1994-ben is elmaradt, és közben mind szerényebb ígéretekrõl volt szó.
Be kell látni, hogy ebben a formájában, nagyságában és összetételében a vagyonjuttatás már nem gyakorolhat érdemi hatást az alapok gazdálkodásának biztonságára.
Meg kell említeni, hogy nem megfelelõ az alapok mûködésének, gazdálkodásának törvényi szintû szabályozottsága. Ez is több éve ismert. Sok hiányosság, hiba oka éppen az, hogy nincsenek megfelelõ pontos jogszabályok.
Úgy gondolom, az elmondottak is bizonyítják, hogy méltatlan lenne a kialakult helyzetért egyoldalúan a társadalombiztosítás irányítását három éve ellátó önkormányzatokat hibáztatni és felelõssé tenni.
A felelõsség, a döntések meghozatala, illetve elmaradása, a megoldás keresését akadályozó egyetértés hiánya tekintetében mindenképpen megosztott a kormány, az önkormányzatok és - nagy tisztelettel szólva - az Országgyûlés között.
Tisztelt Országgyûlés! Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az alapok gazdálkodását belsõ gondok, hibák nem jellemzik. A hiányzó milliárdok nem feledtethetik, hogy a milliókkal is körültekintõen, felelõsen kell bánni. Ki kell mondani, hogy e téren nincs minden rendjén az alapoknál.
Az Egészségbiztosítási Alapot érintik az Állami Számvevõszéknek az egészségügyi kockázatok csökkentését célzó programokra felhasznált hétmilliárd forinttal kapcsolatos észrevételei. Ez az összeg teljes mértékben az Egészségbiztosítási Önkormányzat döntési kompetenciájában maradt, és olyan célok támogatását szolgálta, amelyeket az önkormányzat biztosításpolitikai szempontból arra érdemesnek tartott.
Az elsõ év tapasztalatai alapján a pénzösszeg elosztására kialakított pályázati rendszert az Állami Számvevõszék célszerûtlenül mûködõnek, mindenképpen változtatásra szorulónak ítélte.
Meg kell említenem, hogy jelentõs a véleménykülönbség az Állami Számvevõszék és az Egészségbiztosítási Önkormányzat között, különösen az ide kapcsolódó, közel százmillió forintos számszaki javaslatunk indokoltságát illetõen.
Ugyancsak itt kell megemlíteni a tömegtájékoztatásból már jól ismert CN- klinikák részvénytársaságának adott támogatás ügyét. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat, noha elismeri a szabálytalanság tényét, enyhébben ítélte meg a történteket. Közismert, hogy az Állami Számvevõszék büntetõfeljelentést tett ebben az ügyben.
Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék az ellenõrzés megállapítása alapján igyekezett olyan javaslatokat, ajánlásokat megfogalmazni, amelyek a gondok megoldását, a mielõbbi változtatásokat segíthetik elõ.
A tett javaslatok ezúttal is három csoportot képeznek:
1. Az Országgyûlésnek címezve az Állami Számvevõszék azokat a felülvizsgálati, törvényi, szabályozási tennivalókat szorgalmazza, amelyek a társadalombiztosítás mûködési zavarainak megszüntetéséhez, az alapok eltérõ sajátosságainak érvényre juttatásához nélkülözhetetlenek. Ezen túlmenõen címzetten a Nyugdíjbiztosítási Alapnál több mint 300 millió forintos, az Egészségbiztosítási Alapnál pedig közel 100 millió forintos számszaki változtatást kezdeményeztünk.
2. A kormánynak javasolt intézkedések a vagyonjuttatás, az egészségügyet érintõ privatizációs változások, az intézmények tervezési és beszámolási rendszerének változtatását sürgetik. Ezek megtétele, úgy véljük, elkerülhetetlen az alapok kiegyensúlyozott gazdálkodásához, a gazdálkodás minõségének a javításához is.
Végül, a társadalombiztosítási önkormányzatoktól és igazgatási szervektõl igényelt lépések pedig a gazdálkodási fegyelem megszilárdítását, az elõírások maradéktalan betartását, a tervszerûség javítását célozzák.
Az Állami Számvevõszék úgy véli, hogy a tennivalók elvégzése már nem halasztható tovább. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)