VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az MSZP-SZDSZ-kormány elmúlt másfél éve után nem túlzás azt állítani, hogy kiáltó szakadék mélyül a kormányzati nyilatkozatok, valamint a valóság között. Ennek egyik szemléletes példája volt hét végén a benzináremelés bejelentése.
Mi is történt? A koalíciós pártok egyik sokat hangoztatott állítása, miszerint minden lehetséges eszközt felhasználnak az infláció letörésére. Ez szavakban oly annyira fontos cél, hogy Horn Gyula miniszterelnök úr szombaton az egyik rádiómûsorban kulcskérdésnek nevezte az infláció alakulását. Az állampolgár tehát szombaton azt hallhatta, hogy le kell törni az inflációt, mérsékelni kell az árváltozásokat, majd vasárnap a benzináremelés hírét emészthette meg, és tanulmányozhatta az új, megemelt árakat.
Az ellentmondás, azt hiszem, több mint nyilvánvaló. Amint az a sajtóban is megjelent, Horn Gyula talán jobban tette volna, ha nyilatkozata elõtt megkérdezi frakciótársát, Pál Lászlót, a Mol Rt. elnökét, terveznek-e vajon újabb benzináremelést. Hiszen a benzin árának növelése nemcsak azt jelenti, hogy újabb nyereséget zsebel be a Mol, hanem azt is, hogy az üzemanyagár- emelkedés, végiggyûrûzve a gazdaságon, jelentõs fogyasztói áremelkedést és inflációt gerjeszt. Az inflációra hivatkozva pedig majd újra lehet árat emelni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Régebben legalább hallhattunk valamilyen magyarázkodást egy-egy ilyen áremelés elõtt. Emlékszünk még cserearányromlásra, világpiaci tendenciák begyûrûzésére, költségek növekedésére és így tovább. A mostani áremeléshez már magyarázatot sem kaptunk.
Kérdezem ezért, tisztelt államtitkár úr, mi indokolta az újbóli benzinár- emelkedést, valamint összhangban van-e ez a lépés ön szerint a kormány inflációellenes politikájával. Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)