DR. TABAJDI CSABA, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Régi, történelminek is nevezhetõ adósságot törleszt a Magyar Országgyûlés a mai napon, amikor egy vitanap keretében a legnagyobb létszámú, és mondjuk ki rögtön az elején, a legtöbb problémával küzdõ hazai kisebbség, a cigányság helyzetérõl, kilátásairól tart vitanapot. Kiváló alkalom arra, hogy számba vegyük azokat a feladatokat és kötelezettségeket, amelyeket a társadalom egészéért felelõs kormánynak és valamennyi felelõs magyar politikai erõnek vállalnia kell.
A Magyar Szocialista Párt nevében, mint a kisebbségi kérdésért felelõs államtitkár, külön tisztelettel köszöntöm a magyarországi cigányságnak a karzaton helyet foglaló legitim képviselõit, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökét és tagjait, a cigány civil szervezetek tagjait, a kiemelkedõ cigány kulturális személyiségeket. (Taps.)
Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja szociális érzékenysége, a társadalmi béke megõrzése iránti felelõsségérzete és a kisebbségek iránt érzett tisztelete alapján egyaránt fontosnak és indokoltnak tartja a kérdés parlamenti megvitatását. A szocialista képviselõcsoport egyik kezdeményezõje volt a cigány vitanap megtartásának, annak, hogy a cigányság helyzetérõl a legszélesebb nyilvánosság elõtt õszintén, a valós helyzettel szembenézve, a megoldás reális lehetõségeinek keresésével és bemutatásával essék szó.
Az a tény, hogy a cigányság helyzete az Országgyûlés napirendjére került, egyértelmû jelzés az érintettek számára, hogy a magyar politikai élet felelõs szereplõi nem kívánják elfordítani tekintetüket a problémákról, a magyar társadalomhoz szervesen hozzátartozó kisebbségként kezelik õket.
Tisztelt Ház! Joggal merül fel a kérdés: idõszerû-e éppen most megvitatni a cigányság helyzetét s a megvalósuló, illetve a tervezett cselekvési programokat, amikor a társadalmi méretû lecsúszás, az anyagi, szociális elesettség nem csupán a cigányságot sújtja, hanem jóval szélesebb társadalmi csoportokat érint.
A kormány és a szocialista képviselõcsoport tudatában van annak, hogy ebben az országban több millió ember él nagyon nehéz körülmények között, sokuk a létminimum alatt. Tudjuk, hogy a magyar társadalomban nemcsak a cigány kisebbség tagjaiból állnak a piacosodás vesztesei. Mégis meggyõzõdésünk, hogy nem várhatunk tovább, nem várhatjuk meg, amíg a társadalom szerencsésebbjeitõl leszakadók helyzete átfogó módon, a piacgazdaság természetének megfelelõ szociális és foglalkoztatási rendszerrel strukturálisan is orvosolható lesz.
Hölgyeim és Uraim! Válságot kell kezelnünk ezen a téren is. Az elmúlt hónapokban a cigányság helyzetének javítása érdekében a kormány válságkezelõ lépéseket tett, túlélési programokat indított be, a jelenlegi szûkös anyagi helyzetben kijelölve azokat a kitörési pontokat, amelyekre figyelmet fordítva a legtöbb eredmény érhetõ el már középtávon is. Nagyok, idõnként csodaváróak is az elvárások a cigányság részérõl helyzetük folyamatos romlásának megállítására. Ugyanakkor a többségi társadalom széles rétegei is éberen figyelik, hogy a politikai élet felelõs vezetõi, mindenekelõtt a kormányzati felelõsséget viselõk hogyan ítélik meg a helyzetet, milyen eszközöket és módszereket alkalmaznak a problémák megoldására.
Nyilvánvaló, hogy a '80-as évek vége óta romlottak a magyar - cigány együttélés feltételei, nõtt a szociális távolság, csökkent a türelem és a megértés szintje.
(9.30)
Elzáródtak a párbeszéd csatornái, felütötte a fejét az aktív cigányellenesség, ennek nyomán megindult a cigány önvédelmi szervezkedés. Szembe kell nézni azzal, hogy vannak városnegyedek és települések, ahol a cigány kisebbség érzi magát fenyegettetve, de van, ahol a magyar többségi társadalom, - a kölcsönös fenyegetettség fortélya érvényesül.
Tisztelt Országgyûlés! Kulcsfontosságú, hogy a mai parlamenti vita nyomán a többségi társadalom világosabban értse, a cigányság problémáinak nem a többség hátrányára történõ kezelése az õ érdeke is. Érdeke, hogy azok a cigányemberek, akik újra dolgozni szeretnének, kapjanak esélyt a munkára. A többségi társadalom érdeke, hogy ne keletkezzen, nehéz teherként, akkora igény a szociális és más segélyek iránt. A többségi társadalom érdeke, hogy százezrek a magyar társadalomban ne érezzék magukat bõrszínük, származásuk miatt kitaszítva. A többségi társadalom érdeke, hogy ez a kitaszítottságérzés ne váljon sem az elkeseredés, sem a nehezen kezelhetõ kisebbségi radikalizálódás forrásává, ne váljon etnikai konfliktusok okozójává. A többségi társadalom érdeke, hogy a cigányság azon része, amely - sajátos kulturális értékeit megõrizve - be akar illeszkedni, integrálódni akar a magyar társadalomba, azt megtehesse.
Tisztelt Képviselõtársaim! A cigányság más etnikai kisebbségektõl való különbözõsége, belsõ megosztottsága ellenére szuverén etnikumnak, népnek tekinthetõ. A társadalomba való beilleszkedésük fontossága miatt a cigányság nem csupám egyike a kisebbségeknek, hanem különleges figyelmet érdemlõ népcsoport.
A cigányság helyzetének megértésekor figyelemmel kell lenni rendkívüli nyelvi, kulturális és szociális differenciáltságára.
A Szocialista Párt kiemelt jelentõségû belpolitikai feladatnak tekinti a lakosság öt százalékát kitevõ cigány kisebbség évek óta tartó társadalmi- szociális lecsúszása folyamatának megállítását. A hazai cigányság több síkon éli meg háttérbe szorulását, leszakadását. Érzékelik az ország fejlettebb és elmaradottabb régióinak, a kelet-nyugati kettészakítottságnak, az egyre szélsõségesebb szegénység-gazdagság valóságának és - sajnos gyakorta - az etnikai megkülönböztetések formájában.
A magyarországi cigányoknak a nyolcvanas évek végéig, ha felemásan is, ha ellentmondásosan is, de lehetõségük volt a társadalomba történõ beilleszkedésre. Míg 1989-ben a cigány férfiak 60-80 százaléka, a nõk 35-40 százaléka volt állásban, mára megfordultak az arányok, a munkaképes korú cigányok 65 százalékának nincs lehetõsége állandó foglalkoztatásra.
Tóth Pál szocialista képviselõtársam szociológusként igen találóan és szemléletesen mutatott rá a helyzet alakulásában kimutatható tendenciákra. Míg korábban az iparban, a bányászatban, az építõiparban vagy a termelõszövetkezetekben foglalkoztatott cigányok elsõsorban szak- és segédmunkások voltak és csak másodsorban cigányok, ma állásuk elvesztése következtében elsõdlegesen cigány származásuk jelenik meg társadalmi státusként is. Míg a munkahely elvesztése az emberek számára önmagában is nagy megrázkódtatás, mély önértékelési válság, addig a cigány munkanélküliek a szociális leértékelõdést etnikai kitaszításként is átélik. Éppen ez a kettõsség - a társadalmi leértékelõdés, a szociális lecsúszás - párosulhat etnikai elégedetlenség érzésével.
Érzékelhetõ, hogy a cigányság szociális munkaerõpiaci pozíciójának megrendülése etnikai kitaszításként, szegregációként, gettósodásként már ma is megjelenik. Ez az a veszély, tisztelt képviselõtársaim, amelynek elkerülése az egész társadalomnak érdeke. A szociális elesettség könnyen és tartósan etnikai kirekesztéssel párosulhat.
Tisztelt Ház! A szocialisták elítélik azt a leegyszerûsítõ felfogást, amely a bûnbakszemlélet jegyében a cigányságot teszi egyoldalúan felelõssé a problémák és a magyar-cigány konfliktusok kialakulásában. A szocialisták ugyanakkor tévútnak tartják e szemlélet fordítottját is, amely a cigányság összes problémáját egy feltételezett, kollektív, többségi cigányellenességgel és hátrányos megkülönböztetéssel kívánja magyarázni.
A cigányságnak is fontos érdeke, hogy a többségi társadalom a deviáns magatartásformákat ne a cigány kultúra és lét szerves részének vélelmezze. A kisebbségen belüli kisebbség asszociális életmódja ne vetítõdjön át a cigányság egészére, ne rögzüljön közhelyszerûen a többségi társadalom tagjaiban, és ne alázza meg az ebben vétlen cigány állampolgárt. Szépítés és mentegetõzés nélkül fel kell tárni a valóságos okokat és a felelõsséget, azt, hogy mi a többségi társadalom felelõssége és tennivalója a helyzet megváltoztatásában, és azt is, hogy mi a kisebbség felelõssége még akkor is, ha a deviáns jelenségek alapvetõen a szociális elesettségbõl, a társadalmi esendõségbõl eredeztethetõek.
Az MSZP és a kormány szembenéz a problémával. A kormány elfogadott egy intézkedési csomagot és elkezdte annak végrehajtását, amiként errõl miniszter úr beszélt. E program keretében a források kellõen hatékony koncentrálása megállíthatja a magyar társadalom e komoly és egyre növekvõ rétege helyzetének romlását, mégpedig oly módon, hogy ne állítsuk egymással szembe a piacgazdaságra való áttérés különbözõ veszteseit.
A kormány programjáról, tisztelt képviselõtársaim, írásos tájékoztató anyagot kaptak, így most inkább arról szeretnék szólni, hogy mi a célunk ennek a megvalósításával.
Fontos célnak tartjuk, hogy a romák, a cigánycsaládok, falusi kisközösségek, városi kisközösségek, akik vagy amelyek maguk is szeretnének tenni sorsuk jobbrafordításáért, akik munkával szeretnének helyzetükön javítani, kapjanak ehhez esélyt. Az, aki vállalja, kapjon alkalmat arra, hogy saját maga termelje meg krumpliját, zöldségét, gyümölcsét. Szociális helyzete miatt ne kelljen átmenni a szomszéd földjére éhezõ családja eltartására.
Fontos célnak tartjuk a segélyezéscentrikus szociális cigánypolitika átalakítását egy olyan gyakorlatias rendszerré, melynek fõ eleme a roma társadalom örvendetesen fejlõdõ önszervezõdése alapján az önmagukon való segítés, hosszabb távon az önfinanszírozási képesség kialakítása. Célunk az is, és elnézést a leegyszerûsítõ kifejezésért, hogy minél több cigányember kerüljön ki a segítségre szorulók körébõl és váljék szó szerint is adófizetõ polgárrá, váljon polgárrá.
Tisztelt Ház! A szocialisták e problémák megoldásában kitörési pontnak tekintik a cigányság oktatásának lényeges javítását, a roma értelmiségi réteg megerõsítését és kiszélesítését. Ahogy a többségi társadalom felismeri az oktatás jelentõségét és ragaszkodik a tanulási lehetõségek biztosításához, a cigányságra nézve is elfogadhatatlan, hogy a felnõttek kevesebb mint egy százaléka rendelkezzen felsõfokú végzettséggel, a fiatalok számára az általános iskola elvégzése után csak a szakmunkásképzés nem kurrens ágazataiban legyen lehetõség továbbtanulásra.
Az önálló cigány oktatásfejlesztési program révén a kormány el kívánja érni, hogy a középfokú oktatásban fokozatosan növekedjen a cigány tanulók száma, elsõsorban ösztöndíjak biztosításával. A már meglévõ intézmények fenntartása mellett a társadalmi esélyegyenlõtlenségeket mérséklõ tehetséggondozó és kollégiumi rendszer kialakításával kell támogatni a tehetséges diákok továbbtanulását.
Hosszabb távon érvényesülõ kitörési pontnak látjuk a földmûvelési, állattenyésztési túlélési programot, a kisegzisztencia-teremtéshez nyújtható szakmai és más segítséget. Foglalkoztatási, átképzési és más hasonló programok révén egy falu roma közössége, a dolgozni akaró romacsaládok hozzásegíthetõk a saját erõbõl való megélhetés biztosításához, ami a megélhetési lopások visszaszorítása szempontjából is nagy jelentõséggel bírna.
Tisztelt Képviselõtársaim! A még oly õszinte kormányzati szándékok, határozatok és intézkedések sem hozhatnak eredményt, ha a cigányság önmaga nem vállal cselekvõ részvételt azok megvalósításában. Kétségtelenül tapasztalható, hogy a cigányság egy részében erõs a nosztalgia a paternalista állam szerény, ám biztosnak tudott gondoskodása iránt. Az aktív cselekvés iránti igény kevéssé alakult ki a cigányság bizonyos köreiben, könnyen fordultak és könnyen fordulnak a segélyek, a járadékok és a támogatások igénylésének irányába. Az egyoldalú gondoskodást a problémák együttes, partneri viszony alapján történõ megoldása kell hogy felváltsa. A partneri viszony kialakításához és erõsítéséhez elengedhetetlen a cigány önszervezõdés folyamatának további elõsegítése és erõsítése.
(9.40)
A bõ egy évvel ezelõtt lezajlott kisebbségi önkormányzati választásokon a romák minden elõzetes kételyre rácáfolva bizonyították, hogy a többi kisebbséggel együtt képesek önmaguk megszervezésére, képviselõik demokratikus úton való megválasztására. A cigány kisebbségi önkormányzatok számára nincs fontosabb feladat, mint hogy partnerei legyenek a települési önkormányzatoknak, katalizátorai és motorjai legyenek az önszervezõdési alapon megvalósítandó helyi és kormányzati programoknak.
Teljesen alapvetõ, hogy a cigányság helyi önkormányzati szerveinek részvétele nélkül semmilyen valóságos eredményt nem lehet elérni a kormány által meghirdetett célokban és irányokban. A kormány világos és egyértelmû célja, hogy a cigányság - ha úgy tetszik, kollektíven - a társadalmi dezintegráció állapotából mozduljon ki.
Tisztelt Ház! A roma kisebbség helyi és országos szinten egyre jobban tud élni az önkormányzatok adta lehetõségekkel, bár számos súlyos problémával is küszködik - anyagi problémákkal -, ugyanakkor azzal a problémával is, hogy sok helyen nem világos a helyi kisebbségi cigány önkormányzatok számára, hogy nem a bürokrácia, az adminisztráció gyarapítására hozták létre a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokat, hanem kisebbségi önszervezõdés feladatainak az ellátására.
Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat más kisebbségek számára is példamutató módon vállalja fel a kisebbség minden problémáját. Az OCKÖ ez idáig sikerrel ellenállt annak a kísértésnek, hogy a különben jogos gondok és problémák unos-untalan történõ ismételgetésével, pusztán a kritika erejével próbáljon változtatásokat elérni.
Az OCKÖ a jogvédelem mellett komoly figyelmet fordít a reális problémák feltárására és megoldására, a szociális, a foglalkoztatási problémák megoldására. A feladat, a kihívás nemcsak a kormány, nemcsak az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat számára óriási, hanem a problémák súlyánál fogva mindez csak úgy kezelhetõ, ha az OCKÖ partnerként kezeli a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokat, összefog a települési önkormányzatokkal és a kormánnyal.
Tisztelt Ház! A kormánynak tennie kell, ami a kormány feladata, de nagyon fontos, hogy szándékai megvalósításához legyen felelõs partner. Mielõbb bárki a naivitás, az önhitegetés címkéjét sütné ránk, jelzem, hogy a magunk részérõl tisztában vagyunk a felvállalt problémák súlyával, nehézségével. Ugyanakkor meggyõzõdésünk, hogy nem lehet a magyarországi cigányság problémáit a szõnyeg alá söpörni, mint ahogy megoldást igényelnek a többségi társadalom egészét érintõ szociális, foglalkoztatási problémák is.
Meggyõzõdésünk, hogy a rendelkezésre álló szerény eszközök kellõen hatékony felhasználása is hozhat eredményeket, elindíthat olyan folyamatokat, amelyek kedvezõ alapokat teremthetnek egy remélhetõleg javuló gazdasági helyzetben a kibontakozásra e területen is.
Összegzõen tehát a Magyar Szocialista Párt a cigányság kérdését csak a többség-kisebbség viszonyrendszerében tartja kezelhetõnek és kezelendõnek. Ugyanakkor ez a kérdés sajátos megoldási módokat és technikákat igényel, önálló problémaként is meg kell jeleníteni. A többségi társadalom segítõkészsége, megértése és szolidaritása nélkül semmilyen elõrelépés nem várható a cigányság léthelyzetének javításában.
Tisztelt Képviselõtársaim! Talán e vitanap is segít felismerni az összetartozás parancsát és felelõsségét, amire John Donne híres idézete figyelmeztet valamennyiünket: "Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy göröngyöt mos el a tenger, ... mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól".
E szempontból, de a cigányság önbecsülése okán is nagyon fontos a társadalomba való integrálódás pozitív példáinak, a cigányság jelentõs teljesítményeinek a társadalom elé tárása. Segíteni, támogatni is csak azt lehet, aki magán is akar és képes segíteni.
Ezekre az elvekre - tisztelt képviselõtársaim - talán felépíthetõ és végrehajtható olyan cselekvési program, amely elfogadható mind az érintett cigányközösség, mind a többségi társadalom számára, és egyidejûleg tevékenykednek rajta mind a kormányzati, mind az ellenzéki oldalon. Csak a nemzeti egység megteremtésével van esély, hogy ebben a rendkívül összetett, érzékeny kérdésben, a valódi nemzeti sorskérdés megoldásában elõreléphessünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)