DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim!
Engedjék meg, hogy a Független Kisgazdapárt nevében mindenekelõtt üdvözöljem azt a gondolatot, hogy ma erre a politikai vitanapra egyáltalán sor kerülhet, hiszen a cigányság hozzávetõlegesen 600 éve él Magyarországon, és problémája a mai napig megoldatlan. Ennek következtében tehát mindenképpen szükség van helyzetének részletes megvitatására és a megoldásra tett javaslatokra.
Ugyanakkor legyen szabad arra is rámutatnom, hogy nem vagyok ennyire elégedett a vitanap címével, hiszen én úgy gondolom, hogy a címnek ki kellene fejeznie a lényeget. És ahogy nem tudok egyetérteni azzal a megközelítéssel sem, ahogy Tabajdi Csaba államtitkár úr, képviselõtársunk kifejtette, hogy a többség-kisebbség szempontjából kell mérlegelni és megoldani a magyarság és a cigányság kérdését, én úgy gondolom, hogy a megoldás nem itt keresendõ, hanem abban a tényben, hogy a cigányság a magyar nemzetnek a része, a nemzettestnek egy része.
És ha az 1989. évi (sic!) marosvásárhelyi szörnyû magyarellenes pogromra gondolunk, akkor láthatják igen tisztelt képviselõtársaim, hogy a cigányság milyen egységes magyarként állt ki a megtámadott magyarok mellett; és ez az én meglátásom és pártom politikusainak meglátása szerint az egyetlen lehetséges megközelítési kérdése a cigányság problémái megoldásának.
Legyen szabad rögtön rámutatnom arra, hogy a Független Kisgazdapárt talán valamennyi politikai pártnál közelebbrõl látja, érzékeli a cigányság valamennyi problémáját, hiszen a mi bázisunk - valamennyiük által ismerten - vidéken van. A Független Kisgazdapárt tömegei élnek együtt a cigányság tömegeivel, így mi vagyunk azok, akik eddig is észleltük és láttuk, hogy milyen tragédia a nemzet életében az, hogy a nemzet lakosságának egy igen tekintélyes része ki van rekesztve a nemzet gondoskodásából. Hiszen én úgy gondolom, nem egy beszédemben mutattam rá én magam is arra a tragédiára, ami egyes vidéki településeken észlelhetõ volt, személyes tapasztalatomként is, hogy a cigánygyerekek éhesen mennek az iskolába, hogy az ellátásuk nincs biztosítva, hogy egész térségek vannak, ahol nincsenek munkahelyi lehetõségeik.
Hadd tegyem hozzá, hogy az egész békés rendszerváltoztatás szörnyû veszteseinek a cigányságot tekintem, hiszen amikor tömegesen megszüntették a munkahelyeket; gyárakat, bányákat, üzemeket tettek tönkre, akkor az elsõ dolguk volt az alulképzett cigány lakosság azonnali elbocsátása ezekrõl a munkahelyekrõl, miáltal a cigányság problémáinak a megoldása távolabb került, mint volt bármikor is.
(9.50)
Ahhoz, hogy a cigányság problémája a maga valóságában legyen felmérhetõ, szükséges foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy vajon a létszámuk milyen számadattal volna a legjobban megközelíthetõ, hiszen a 400 ezres létszámtól a hivatalosan közzétett 800 ezres számig sokféle adattal találkozunk. A Független Kisgazdapárt rendelkezésére álló adatok szerint úgy lehetne a legreálisabban megközelíteni a cigányság valóságos számadatát, hogy az mintegy 5 és fél százaléka a magyar lakosságnak. De teljesen mindegy, hogy ez most 550 ezer-e, vagy úgy van, amint az a hivatalos adatban közzétételre került, tehát 800 ezer, a lényeg az, hogy a magyar lakosság létszáma állandóan csökken, a cigány lakosság száma növekszik, tehát igen jelentõs arányeltolódás van. Egyes vélemények szerint 15-20 év múlva a cigány lakosság 10 százalékkal lesz jelen az összlakosság lélekszámában, tehát megduplázódik a cigány lakosság száma. Ennek a számnak azért van meghatározó jelentõsége, mert a probléma nagyságára mutat rá, hogy ha egyszer a cigányságnak a jelenléte a magyarságon belül a számarányát tekintve is ilyen jelentõs, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a problémának a megoldását is nagyságrendekkel fel kell gyorsítani, mert bár igaz ugyan, hogy a cigányságnak az összproblémái csak generációkon keresztül látszanak megoldhatónak, de a megoldáshoz mégis úgy kell hozzákezdenünk, mintha csak hónapok állnának rendelkezésünkre.
Ami a cigányság problémáját illeti, úgy gondolom, arról nem lehet beszélni akként, hogy általában a cigányság problémái, hanem konkrétan nevesíteni kell, mert talán nem is kell különösképpen indokolnom, valamennyiünk elõtt ismeretes, hogy egészen másként ítélendõk meg teszem azt a muzsikus cigányok, mint a kovácsoltvas mûvészei, vagy a vásározó, vagy a kereskedõ cigányok, vagy netántán a földmûves cigányok, vagy a munkától rendkívül távollévõ cigányok, vagy a számarányuknál fogva is elég jelentõsen a különbözõ büntetõügyekben fellelhetõ cigányság. Nyilvánvalóan egészen másként kell megközelíteni azt a kérdést, hogy a cigányság sorai között találhatjuk a közelmúltban elhunyt, a világ legnagyobb zongoramûvészének tartott Cziffra Györgyöt éppúgy, mint igen sok kiváló muzsikust. Olyan mûvészek találhatók közöttük, akikre az egész világ felnéz. Tehát úgy gondolom, hogy a cigányság problémakörét külön-külön kell megítélni, attól függõen, hogy a cigányság melyik részérõl beszélünk. Azt, hogy ez a helyes megközelítés, számomra az a tény is bizonyítja, hogy a cigányságnak önmagának is legalább kétszáz szervezete van. Nyilvánvalóan azért van szükség ennyi szervezetre, mert a cigányság problémái legalább ennyiféle formátumban jelennek meg.
Feltétlenül foglalkozni kell a cigányság problémakörén belül azzal a kérdéssel, hogy van-e diszkrimináció a cigányság vonatkozásában vagy nincs diszkrimináció, mert a teendõk csak ennek eldöntésétõl függõen határozhatók meg tárgyilagosan. Úgy gondolom, önmagában az a tény, hogy az országgyûlési képviseletük a mai napig nincs megoldva, mindenképpen súlyos diszkrimináció, ezen túl kell lépni, tulajdonképpen valamennyiünk szégyene, hogy ezt nem oldottuk meg.
Ami a cigányság kérdéskörének egyéb problematikáját illeti: én magam a közel harmincöt éves ügyvédi praxisom alapján mint tanú is állíthatom, hogy a büntetõügyek jelentõs részében bizony súlyos diszkriminációnak voltak kitéve a cigányok. Nem egy esetben magam is azt tapasztaltam, hogy már önmagában a bõrük színe, és egyáltalán az, hogy õk a cigányság körébe tartoznak, a büntetõügyek egy igen tekintélyes hányadában meghatározta az õ helyzetüket.
De legyen szabad rámutatnom arra, hogy sajnálatos módon a cigányság problémája és diszkriminációja tulajdonképpen az élet minden területén kimutatható. Talán nem fogják tõlem rossz néven venni a kissé élesebb nyelvû megfogalmazást, de mondjuk vegyük az SZDSZ házipénztáraként mûködõ fõvárosi közgyûlési pénztárat, amely a Fesztivál Zenekarnak az elmúlt években több száz millió forintot juttatott, de a világon unikum, teljesen egyedülálló és ennek következtében a világ kulturális életében is kimagasló szerepet játszó 100 tagú cigányzenekar - ha jól tudom - innen egyetlenegy fillért nem kapott. A tisztelt Háztól is - ha jól emlékszem - mindösszesen 1 millió forintot kapott a múlt évben a Fesztivál Zenekar több száz millió forintos juttatásával szemben.
Az én képletemben ez úgy jelenik meg, hogy mi ez, ha nem diszkrimináció. Természetesen a diszkrimináció legsúlyosabb formája az, hogy ez egyáltalán így lehet. Úgy gondolom, hogy ez önmagában is megoldásért kiált, hiszen az egész cigány mûvészet és cigány kultúra mint híd kellene hogy szerepeljen a jövõt illetõen a megoldások rendszerében, mert a cigány mûvészet és kultúra egy több száz éves kultúrának és mûvészetnek a megjelenési formája, amire valamennyien büszkék lehetünk, és ez valóban egy összekötõ kapocs a magyar társadalomnak a cigányságtól kissé elidegenedett tagjai és a cigányság között. Tehát ennek igenis meghatározó jelentõsége lehet a cigányság beilleszkedésében a magyar nemzetbe.
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ahhoz, hogy kitörést érhessünk el az eddigi passzív és a cigányságot mindinkább ellehetetlenítõ politikából, mindenekelõtt az szükséges, hogy az eltartott passzív cigányképbõl egy olyan aktív cigányképet, cigány társadalmat alakíthassunk ki, amely a kérdés megoldását képes elõsegíteni. Én nem szégyellem kimondani, hogy a cigányság vezetõit mint barátainkat kell kezelni. Egészen más lehet a megoldás az ilyen megközelítés esetében, mint eleve a többség-kisebbség komplexusból kiindulni.
Ismételten szeretném igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét felhívni arra, hogy amikor a magyarságot végveszély fenyegette Marosvásárhelyen, akkor a cigányság nem mérlegelt, hogy õ kisebbség-e vagy nem kisebbség, hanem egységesen vállalta a nagyon nehéz magyar sorsot.
(10.00)
Úgy gondolom, látni kell, hogy a cigányság és a magyarság ellentéteinek feloldása nem várhat további halasztást, hiszen a cigányság és a magyarság ténylegesen létezõ ellentétei általában ott jelennek meg, ahol a cigányság megélhetése nincs biztosítva. A cigányság megélhetését tehát mindenképpen biztosítani kell munkahelyek teremtésével. Annak ellenére, hogy egyes cigány képviseletek azt mondják, hogy a földek juttatása nem megoldás, hiszen a cigányság általában nem földmûvelõ nép, én mégis abból a szemléletbõl indulok ki, hogy ha nem is általában földmûvelõ nép a cigányság, vannak olyan rétegei a cigányságnak, amelyek földmûveléssel is hajlandók lennének foglalkozni, ha ilyen lehetõségük van. Sõt, az ország egyes területein ilyet látunk, tapasztalhatunk is.
Legyen szabad külön rátérnem a megoldás vonatkozásában arra, hogy elõ kell segíteni a cigány iskolai tanulók ösztöndíjakkal való ellátását, azt, hogy olyan képzést kapjanak, ami már eleve lehetõséget nyújt a cigányság kitörésére abban a körben. Itt hadd utaljak arra, hogy bizony ennek az oktatásnak ki kell térnie a gádzsó-társadalom erkölcsi normáinak megismeréséig minden kérdésre. Én például a saját praxisomból is tudok olyan esetet felhozni 14 éven aluli gyerekek házasságkötése esetében, amikor - mivel a mi hatályos büntetõjogunkba ütközik - büntetõeljárás indult az elkövetõk ellen, akik Daphnis és Chloe-hoz hasonló ártatlanként közeledtek egymáshoz a saját társadalmuk erkölcsi jóváhagyásával. Nyilvánvaló, hogy ilyen drasztikus, otromba beavatkozással a cigányság problémái nem oldhatók meg.
Legyen szabad még arra is hivatkoznom, hogy nagyon indokoltnak tartanám a teljes adómentesség biztosítását a cigányság számára ott, ahol munkahely- teremtõ, kifejezetten cigányokat alkalmazó vállalkozások jönnek létre. Ez nagyon nagy mértékben hozzájárulhat a cigányság munkahelyhez juttatásához. Továbbá szerintem meg kell változtatni az egész családi pótlék rendszerét, enélkül a cigányság valóságos helyzete sem felmérhetõ, sem megoldható nem lesz.
Igen Tisztelt Képviselõtársaim! Látni kell - és ezzel a gondolattal szeretném befejezni az egész beszédemet -, hogy egy társadalmon belül nem lehet megengedni, hogy bármilyen réteg 70 százalékot meghaladó mértékben legyen munkanélküli, márpedig a cigányság körében 70 százalékon felül van a munkanélküliség. Ha kap valami támogatást, akkor az egy pökhendi ajándékozásnak tûnik, ami már eleve nem lehet alkalmas arra, hogy az õ helyzetükön változtasson.
Engedjék meg, hogy azzal a bibliai megközelítéssel fejezzem be a felszólalásomat, hogy a cigányságra is igaz az, ami igaz volt az egész emberiségre, köztük a magyarságra: ne halat adjál uram, hanem hálót. Biztosítsuk a hálót a cigányság számára és biztosítsuk ezzel a magyar nemzetbe való beilleszkedésüket. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)