DR. KALTENBACH JENÕ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Cigány Önkormányzati Képviselõk! Elsõ alkalommal van lehetõsége az országgyûlési biztosnak, hogy kifejthesse álláspontját az Országgyûlés és az ország nyilvánossága elõtt, ráadásul erre egy rendkívül súlyos kérdés kapcsán kerül sor: a cigányság problémái oly súlyosak, hogy ezt nem lehet egyszerûen csak egy problémának tekinteni a kisebbségi problémák között, hanem ennek feltétlenül külön rangja, külön jelentõsége van.
Elõször van alkalma a tisztelt Háznak egy általa nemrég létrehozott alkotmányos jogintézmény mûködésérõl közvetlen benyomást szerezni. Ennek az elvárásnak, amely a tisztelt Ház részérõl, valamint a közvélemény, illetõleg az érintett kisebbségek részérõl megnyilvánul, igyekszünk eleget tenni, én és az Országgyûlés által választott többi biztos. Ugyanakkor ezt annak szellemében tesszük, hogy tudjuk: az országgyûlési biztosnak nem elsõsorban az a tisztje, az a feladata, hogy tetszést arasson, hanem hogy igazat beszéljen - hogy csak igazat beszéljen.
Országgyûlési biztosként a kisebbségi jogokat sértõ visszásságok, törvénysértések kivizsgálására és kivizsgáltatására nem rendelkezem alkotmányos hatáskörrel, ami egyben mondanivalóm tartalmát is meghatározza. Tisztában vagyok azzal, hogy a probléma jelentõs mértékben túlterjeszkedik a jog érdekkörén. A kisebbségi jogok gyakorlásának feltételrendszerét a kisebbségeknek és a politika szereplõinek közösen kell kialakítaniuk, illetve folyamatosan jobbítaniuk. Minden olyan kezdeményezést ezért, amely a fenti célt szolgálja - függetlenül attól, hogy melyik féltõl származik -, csak üdvözölni tudok.
(11.40)
Munkám csak akkor lehet eredményes, ha a kisebbségi jogok folyamatos gyakorlásához megteremtõdik egy kisebbségbarát politika és jogi környezet. Lássuk be, hogy e területen mindnyájunknak sok teendõje van.
Feladatkörömbõl következõen - ugyanúgy, mint eddig tettem - minden olyan esetben fel fogok lépni, amikor a kisebbségi jogok megvalósulását legalábbis kétségessé tevõ állami, közszereplõi passzivitást, cselekményeket vagy az államszervezet mûködésében valamely kisebbséget, így a cigányságot sújtó hátrányos megkülönböztetést tapasztalok.
1995 második félévében a kisebbségi biztoshoz benyújtott beadványoknak több mint a fele a cigány kisebbséghez tartozóktól érkezett. Ha ezeket csoportosítani szeretném, röviden és néhány kiemelt, jellemzõ példával be szeretném mutatni, akkor azt kellene mondanom, hogy ezek három nagy csoportra oszthatók, mégpedig: a települési önkormányzatok szociális ügyintézésével kapcsolatos beadványok, a települési önkormányzatok lakásgazdálkodásával kapcsolatos indítványok, illetõleg a rendõrség nyomozati eljárási cselekményeit sérelmezõ beadványok.
Engedjék meg, hogy néhány jellemzõ példát említsek ezekbõl a problémakörökbõl. A legtöbb beadvány - mint említettem - a települési önkormányzatok szociális ügyintézésével kapcsolatban érkezett. Az ügyek jelentõs részénél voltak kedvezõ tapasztalataink, amikor már a hatóságok megkeresése és a jogsértésre való figyelemfelhívás meghozta a kívánt eredményt.
Találkoztunk olyan esetekkel is, amikor a polgármesteri hivatalok passzív magatartása, a megkeresésemre adott nem megfelelõ válaszadás akadályozta a munkánkat. Az egyik beadványozómnak például a polgármesteri hivatal megszüntette a munkahelyét és munkaviszonyát. Megkapta ugyan a felmondási idõre járó munkabérét, ám végkielégítését nem, a beadványozó szerint azért, mert cigány származású. Amikor eljárásuk okát tudakolva, a polgármesteri hivatalban vele szemben durván, sértõ módon bántak és a végkielégítést nem fizették ki, a sértett hozzám fordult.
A végkielégítés kifizetésére a többi, nem cigány etnikumhoz tartozó dolgozónál sor került, ebbõl kétségkívül azt a következtetést lehet levonni, hogy valóban egyfajta diszkriminációról van szó. Közbenjárásunk eredményes volt, a beadványozó megkapta a neki járó végkielégítést, ezáltal az egyén szintjén a kisebbségi jogsérelem megszûnt.
Álláspontom szerint az ügy esetleges diszkriminatív jellegének további vizsgálata mégis indokolt, hiszen minden bizonnyal nem egyedi esettel, hanem egy gyakorlattal van dolgunk.
A települési önkormányzatok lakásgazdálkodásával kapcsolatban érkezett beadványok többsége az egyén szempontjából szintén eredménnyel zárult, ám hasonlóan az elõzõhöz, itt is egy átfogó vizsgálat tûnik indokoltnak.
Különösen súlyos a diszkriminációs esetek közül a hivatalomhoz érkezett azon beadványok esete, amelyek a rendõrségnek a nyomozati eljárás során tanúsított, a cigány kisebbséghez tartozókat érintõ diszkriminatív, jogszabályellenes magatartásáról árulkodnak.
Tisztelt Országgyûlés! Mindezek után, ebben a körben maradva, három kiemelten fontos problémacsoportra kívánom felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Az egyik a cigány kisebbséget érintõ, az elõbb már illusztrációszerûen jelzett hátrányos megkülönböztetés, a másik a kisebbségi önkormányzati rendszer, ezen belül különös tekintettel a cigányság önkormányzataira, és végül a már sokat említett és már ma is jelzett országgyûlési képviselet problémája.
A cigány kisebbséghez tartozók számára önazonosságuk megõrzése során talán a legnagyobb gondot a hátrányos megkülönböztetés jelenti. Mint országgyûlési biztos, a közigazgatás ellenõrzésére rendelkezem hatáskörrel, tehát a közigazgatás legtágabb értelemben vett mûködése során tapasztalható hátrányos megkülönböztetés ellen a rendelkezésemre álló valamennyi eszközzel fel kell lépnem.
A hátrányos megkülönböztetés tilalmát legfelsõ jogforrásként az alkotmány tartalmazza, és maga az alkotmány rendelkezik úgy, hogy rendelkezései a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és minden állampolgárra kötelezõek. Ennek tükrében az élet valamennyi területén jelentkezõ negatív diszkrimináció ellen fel kell emelnem a szavam.
Az államszervezet mûködésében valamely kisebbséget, jelen esetben a cigányságot sújtó hátrányos megkülönböztetés alkotmányos jogot sértõ visszásságnak tekintendõ. Az erre utaló jelzések és adatok alapján rendeltem el átfogó vizsgálatot a rendõrség szervezetén belül a mûködése és egyes eljárási cselekményei során a cigány etnikumhoz tartozók hátrányára megvalósuló diszkriminációk kivizsgálására. Ennek keretében konkrét eseteket vizsgálok meg, és a diszkrimininatív cselekmények elkövetésében vétkes személyek nevét nyilvánosságra kívánom hozni.
Azt is megvizsgálom, hogy az ügyben érintett állami szervek vezetõi milyen konkrét és általános jellegû intézkedéseket tesznek a diszkrimináció elkerülésére, az ilyen cselekmények elkövetõinek felelõsségre vonására.
Független külsõ vizsgálóként természetesen számítok a kárvallottak közremûködésére. Ezt az alkalmat is szeretném megragadni annak bejelentésére, hogy a vizsgálat sikerének elõmozdítása érdekében április 15-én hivatalomban elsõ ízben nyílt napot tartok, melyen mindazon panaszosokat személyesen fogadom, akik a rendõrségi jogalkalmazás során elkövetett megkülönböztetés vagy visszaélés áldozatainak tekintik magukat.
Pozitív fejleményként értékelem, hogy az Országos Rendõr Fõkapitányság, illetve a Cigány Országos Önkormányzat között egymás irányába lépések történtek. Ezt egyben úgy is értékelem, hogy a rendõrség maga is tisztában van ennek a problémának a súlyosságával, egyáltalán a létezésével; ezt ennek egyfajta elismeréseként értékelem, hiszen különben nyilván nem lenne szükség egy ilyen szorosabb együttmûködésre.
Tudatában vagyok annak, hogy a cigány lakosság elleni hátrányos megkülönböztetésnek nem a rendõrség mûködése az egyetlen területe, ám a rendõri, rendészeti eljárás alkalmas alapvetõ jogok korlátozására, ezért különösen súlyos hátrányt tud okozni a hatáskörök elõítéletes, visszaélésszerû alkalmazása.
Ugyanakkor a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen diszkriminációnak tekintem azt is, ha az eljárási cselekmények önmagukban törvényes keretek között maradnak, mégis összességükben egy kisebbség közösségként való megkülönböztetését eredményezik. A diszkriminációs jelenségek megítéléséhez az alkotmány ismert rendelkezéseit kell alkalmazni, aminek itt és most történõ felidézését mégsem tartom teljesen feleslegesnek.
Az alkotmány 70/A. §-a a következõ rendelkezéseket tartalmazza. Az (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen: faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
(2) bekezdés: "Az embernek az (1) bekezdés szerinti bármely hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
És végül a (3): "A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósítását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
Ide tartozó alkotmányos szabály a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény 3. §-ának (5) bekezdése, amely szerint a kisebbségek mindennemû hátrányos megkülönböztetése tilos. Minden alkotmányos tétel azonban annyit ér, amennyi a jogrendben ebbõl megvalósul. Kétségkívül találhatók a magyar jogrendben olyan rendelkezések, amelyek az említett alkotmányos tételek érvényesülését szolgálják.
Megítélésem szerint a rendõrségi eljárások során fellépõ diszkriminációval szinte azonos súlyú a foglalkoztatás területén jelentkezõ hátrányos megkülönböztetés. A munka törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 5. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyõzõdésük, munkavállalói érdekképviseleti szervhez való tartozásuk vagy ezzel összefüggõ tevékenységük során minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függõ körülmény miatt.
Fontos garanciális szabály, hogy az ezzel kapcsolatos vitában a törvény a bizonyítási terhet a munkavállalóra hárítja, és a jogellenes magatartást szabálysértési szankcióval fenyegeti.
(11.50)
Az ilyen garanciális szabályok azonban távolról sem fedik le a diszkrimináció szóba jöhetõ összes területét, és különösen nem a cigányság szempontjából fontos más területeket. Meg kell jegyezni azt, hogy a hátrányos megkülönböztetés alkotmányban általánosan megfogalmazott szankcionálása távolról sem kielégítõ, távolról sem terjeszkedik ki minden szóba jöhetõ területre. Például a közoktatásról szóló törvény szintén tiltja a közoktatásban a fajhoz, nemhez, nemzethez, nemzeti vagy etnikai csoporthoz való tartozás miatti megkülönböztetést, vagy a foglalkoztatás elõsegítésérõl, illetõleg a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény hasonló rendelkezéseket tartalmaz, ezek azonban - szankció híján - alig érnek többet puszta deklarációnál. Az alkotmány elõbb idézett szakaszának harmadik bekezdésében elõírt, az esélyegyenlõséget biztosító szabályokat, illetve intézményeket többnyire hiába keressük jogrendszerünkben.
Tisztelt Ház! A cigány kisebbségi önkormányzatokról is szót kell ejtenem. A jelenleg hatályos szabályok alapján - mivel a kisebbségek országgyûlési képviselete megoldatlan - a kisebbségi önkormányzati rendszer az egyetlen olyan közjogi rendszer, amelyben a cigányság képviselete, érdekképviselete, politikai akaratképzésben való részvétele biztosított. A cigányság rendelkezik az ország össznépességéhez számított számarányának megfelelõen a legtöbb helyi kisebbségi önkormányzattal. Van ennek a jogon túlmutató jelentõsége, amely ugyan nemcsak a cigányságra igaz, de náluk ez kiemelten fontos. A cigányság felemelkedése - vagy, ha úgy tetszik, társadalmi integrációja - nagymértékben függ ugyanis belsõ önszervezõdõ képességétõl. Ha igaz, hogy a közügyekben való tevékeny részvételre, a közéleti kultúra viselkedésmintáinak elsajátítására az elmúlt évtizedekben általában is keveseknek volt alkalma, akkor ez a megállapítás a cigányság esetében hatványozottan igaz. Ez idõ szerint a kisebbségi önkormányzati rendszer az egyetlen olyan keret, ahol pozitív változások indulhatnak meg.
Általánosságban elmondható errõl a keretrõl, hogy nincs megfelelõ módon hozzáigazítva az önkormányzati szervek alkotmányos rendszeréhez. A hatáskör- összeütközések, a jogalkalmazás által feloldhatatlan jogszabály-értelmezési eltérések a két rendszer haladéktalan összehangolását kívánják meg. A legfontosabb probléma, hogy tisztázatlan a mûködésfinanszírozás, az alkalmazottak foglalkoztatása, a helyi kisebbségi önkormányzatok és az országos önkormányzatok viszonya, valamint az országos önkormányzat gazdálkodásának kérdései. Nem egyértelmû a helyi kisebbségi és a települési önkormányzati rendszer egymáshoz való viszonya. Gondot okoz a települési önkormányzatokra vonatkozó jogszabályoknak a kisebbségi önkormányzatok esetében való alkalmazása is.
Hölgyeim és Uraim! Kizárólag az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat mûködésével kapcsolatban a kisebbségi biztos fellépését igénylõ alkotmányos visszásságok az önkormányzat eddigi mûködése során nem merültek fel. A kisebbségi országos önkormányzat alkotmányos alapjait, illetõleg alapjogait azonban a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek több ízben megsértették. Így a jogszabály-véleményezési jog, az önazonosság megõrzéséhez való jog sérelmet szenvedett. Abban bizonyára egyetértünk, hogy a véleményezési jog nem túl erõs jogosítvány, éppen ezért elgondolkodtató tény, hogy a törvény-elõkészítést végzõ minisztériumok egész sora, a kisebbségi törvényt rendszeresen megsértve, nem vonja be az országos önkormányzatokat az elõkészítõ munkába.
Nem mûködik kielégítõen a helyi szint sem. A helyi kisebbségi önkormányzatok mûködési feltételeinek biztosítása alapvetõen a települési önkormányzatok feladata. A települési önkormányzatok azonban eltérõ módon tesznek eleget ennek a kötelezettségüknek. Egyes településeken minden eszközzel támogatják a kisebbségi - így a cigány kisebbségi - önkormányzatokat, más településeken viszont megnehezítik, némely esetben lehetetlenné teszik a kisebbségi önkormányzatok mûködését.
Nem túlzás azt állítani, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat mûködõképessége nem a törvény, hanem a települési önkormányzat, nemegyszer a polgármester vagy a jegyzõ által determinált.
A megyei közigazgatási hivatalok több megyében sokat tesznek a helyi kisebbségi önkormányzatok jobb mûködéséért, a kisebbségi és a települési önkormányzat kapcsolatának harmóniájáért, azonban az elõbb a testület, a polgármester és a jegyzõ vonatkozásában tett megállapítás - mutatis mutandis - itt is alkalmazható.
A szabályozás hiányosságainak feltárására egy átfogó vizsgálatot tervezünk, amely reményeink szerint segíteni fog mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás nyitott kérdéseinek megoldásában.
Végül engedjék meg, hogy nagyon röviden kitérjek az általam jelzett harmadik problémára: az országgyûlési képviselet megoldatlanságára. A részletekbe most nem mennék bele, hiszen számos tárgyalás folyt a probléma körül, az elmúlt években igen sokszor került ez terítékre, mégis úgy gondolom, hogy a mai nap is felhívja a figyelmet ennek a kérdésnek a megoldatlanságára, hiszen ha meg lenne oldva, most nem fordulhatna elõ, hogy a cigányság legitim képivselõi csak a karzaton foglalnak helyet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)