ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Vendégeink a karzaton! A Független Kisgazdapárt nagyon fontosnak tartja ezt a mai napot. Történelminek. Szerettük volna, hogy ez a történelmi nap sokkal elõbb történt volna meg. Egyetlen történelmi példát szeretnék említeni. Már a század elején, 1902-ben az akkori felelõs kormányzat foglalkozott a cigányok gondjaival, kérdéseivel. Átolvastam ezeket a jegyzõkönyveket, és azt állapítottam meg, hogy a gondok akkor is hasonlóak voltak a maiakhoz. Akkori bölcs elõdeink nem tudtak megfelelõ megoldásokat keresni a gondokra, inkább csak viták alakultak ki, de azoknak nem lett következményük.
Ezt a mai cigány vitanapot abban a reménységben szerveztük meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság indítványa után, hogy történelmi nap lesz ez a mai, és itt köszönöm mindazon képviselõtársaimnak, akik ezt támogatták. Köszönöm azoknak, akik itt vannak most a parlamentben, s jelenlétükkel is bizonyítják, hogy fontosnak tartják a vitanapot.
Nem kívánom különösebben hangsúlyozni, hogy a nemzeti etnikai kisebbségek sorában a cigány kisebbség van a legnehezebb helyzetben. Tragikus helyzetben van, s nem lehet hagyni ebben a tragikus helyzetében.
Nemcsak az elõttem elhangzott felszólalásokra kívánok hivatkozni, nagyon sok statisztikai adatot elmondhatnék a magas számarányuktól kezdve addig, hogy társadalmunkban õk vannak a legnehezebb gazdasági helyzetben, hogy a rendszerváltás legtragikusabb részese lett a magyar cigány kisebbség. Õk veszítették el elõször munkahelyüket, állásukat, bizonytalan helyzetbe kerültek - többségükben nem saját hibájukból. Az elmúlt negyen esztendõben csak szociális kérdésként kezelték a cigánykérdést Magyarországon, a rendszerváltás kezdetétõl kezdve és a rendszerváltás folyamatában kisebbségi kérdésként, de sajátos speciális kisebbségi kérdésként kell kezelni a cigánykérdést. Ezt csak egyetlenegy példával szeretném igazolni, azzal, hogy az egyetlen kisebbség Magyarországon a 13 kisebbség sorában, amelynek nincs anyaországa. Kell hogy legyen anyaországa itt, ebben a hazában, Magyarországon, ezt segíteni kell, és minden felelõsségteljes politikai erõnek határozottan arra kell törekednie, hogy a cigányságnak ez legyen az anyaországa. Több mint hatszáz éve itt élnek közöttünk, velünk, sokszor értünk, a nem cigányokért. Nem szabad megkülönböztetést tenni, egyenlõ esélyt kell számukra biztosítani. A pártom programja szerint az egyenlõ esély biztosításának feltétele elsõsorban az, hogy a nevelésben, az oktatásban és a kultúrában segítsük õket.
Én nagyon sajnálom, hogy a vita kezdetén pártom megszólíttatott, és pont az a képviselõtársam, akivel 1990 óta vagyok az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban, tette fel a kérdést, hogy a Független Kisgazdapártnak milyen cigánypolitikai programja van.
Többször kifejtettem a bizottságban - a jegyzõkönyvek bizonyítják -, hogy a Független Kisgazdapárt mindig elkötelezett volt, szívügye volt és mindent megpróbált megtenni a politikában, a politikai csatározás terén, hogy a cigányok ügye ne politikai, hanem szakmai ügy legyen. Ezt kértem az elõkészítõ bizottságban, amikor a cigány vitanap szervezése elindult, hogy szakmai vita legyen, mert csak az tudja az ügyet elõbbre vinni.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a cigány értelmiség segítse a cigányokat. Az elmúlt esztendõben kialakult kicsiny cigány értelmiség, a cigány középosztály támogatása kell hogy segítse a leszakadt nagy többséget. A cigány értelmiség kibontakozásának megvannak a már biztosított feltételei. Az idõ rövidsége miatt csak fel szeretném sorolni és ráirányítani a figyelmet ezekre: a Gandhi Gimnáziumtól kezdve az edelényi iskolán át a Zsámbéki Katolikus Tanítóképzõ Fõiskoláig, amely vállalta az elsõ cigány tanszék beindítását és ott pedagógusok képzését, továbbá a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanítóképzõ Fõiskola, a budapesti tanítóképzõ fõiskola, a somogyi Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskola, ahol romológusképzés történik. Mindezek mutatják a reménység jövõbe mutató jeleit. Ezeket támogatni kell azokkal az alapítványokkal s azokkal az ösztöndíjakkal, amelyek erre rendelkezésre állnak. Ezeket jól, hasznosan, bölcsen kell felhasználni.
A Független Kisgazdapárt részprogramjában elsõsorban a kitörési pontokat ott látja, hogy elõször is a falusi cigányprogram lehetõségét kell megvalósítani, s ebben elsõsorban azoknak a falusi cigányoknak, akik népünk többi tagjaival együtt ott élnek, biztosítani kell a minimális megélhetés lehetõségét. Arra gondolunk, hogy szociális földprogramot kell kidolgozni, s a családi élet fenntartásához szükséges segítséget meg kell adni. Az önkormányzatokat olyan helyzetbe kell hozni, hogy tudjanak a cigánycsaládoknak elsõsorban bérbe kiadni földeket, majd késõbb biztosítani azt a lehetõséget, hogy a bérlõi viszony után tulajdonosok legyenek, saját tulajdonuk legyen. A kisgazdasági, családi gazdálkodás nagyon fontos, amelynek elsõsorban nem pénzügyi akadályai vannak, hanem meg kell azt szervezni.
Én mint országgyûlési képviselõ, aki Somogy egyik legelmaradottabb déli választókörzetének voltam négy éven át a képviselõje, elmondhatom, hogy volt olyan település, ahol harminc-negyven százalék volt a cigány lakosok aránya. Láttam, tapasztaltam, hogy ahol segítséget kaptak, tudtak élni a segítséggel. Részt vettek a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, s ha helyzetbe tudjuk õket hozni, ha biztosítunk számukra induló tõkét, a föld mellett kedvezményes árú vetõmagot és eszközöket biztosítunk számukra, akkor azzal élni fognak, jól fognak élni, és nem fognak visszaélni.
Az állattenyésztésnél is tapasztalható volt - hiszen sok cigány állampolgár a termelõszövetkezetben az állattenyésztés területén dolgozott -, hogy nagyon becsületesen, tisztességesen helytálltak. Megtanulták szeretni, gondozni az állatokat. Segítsük õket abban, hogy vonjuk be õket az állattenyésztésbe, akár olyan formában is, hogy megelõlegezve kölcsönadunk állatokat, s majd a szaporulatokból visszatérítik a megelõlegezett támogatást.
(12.20)
A cigány vállalkozások 600 éve bizonyítják, hogy a cigányok életrevalók ebben az országban és az egész világban. A gyors változások idején a vállalkozások tekintetében a kis családi vállalkozásokban mindig tudtak alkalmazkodni és a gyors váltást figyelembe tudták venni.
Helyzetbe kell õket hozni, ki kell dolgozni és végre meg kell valósítani a rövid távú válságkezelõ programot, majd egy középtávú és hosszú távú válságkezelõ programot. Én csak a kitörési pontok egy-egy lehetõségét próbálom felvázolni, amit feltétlenül szükséges megteremtenünk.
Az oktatás, a szakképzés, a mûvelõdés területét már érintettem. Ki kell dolgozni a foglalkoztatáspolitikában egy részletes programot. A szociális támogatás ne olyan legyen, hogy úgy adunk, hogy mögötte nincs semmi, hanem ezt a társadalmilag hasznos munkába kell beépíteni.
A röviden érintett mezõgazdasági program kidolgozásával, szélesítésével, a térségi programok kidolgozásával, a nagyon fontos lakásépítési programok kidolgozásával kell segíteni és helyzetbe hozni a cigányságot Magyarországon. Külön mentálhigiéniai programot kell kidolgozni. Egészséges ivóvízellátást kell biztosítani azokon az elmaradott térségi helyeken, ahol a cigányság a nem cigánysággal együtt él.
Nagyon fontosnak tartjuk a jogvédelmi hálózat kiépítését, a jogvédõ intézetek, a nevelõszülõi hálózat kiépítését éppen pontosan a sokgyerekes cigánycsaládokra való tekintettel. Azt kérjük a kormányzattól, hogy az 1120-as kormányrendelet, amely bizonyos pontokat meghatároz, idõpontokat is kijelöl, ne csak kormányprogram legyen, hanem megvalósítandó, mûködõ program, amibe a cigány koordinációs tanácsot minden tekintetbe be kell vonni.
Az a véleményünk, hogy a cigányok ügyét a cigányok nélkül, a cigányok ellenére egyetlenegy kormány, egyetlenegy politikai erõ sem tudja megoldani. Csak velük együtt, értük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)