DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlevõk!
Az SZDSZ vezérszónoka, Hága Antónia összefoglalta a szabaddemokraták álláspontját és állásfoglalását a mai vitanappal kapcsolatban. Engedjék meg, hogy azok a szabaddemokrata szónokok, akik ezután fel fognak jönni a pulpitusra és beszélnek, egy-egy kisebb témával, szakterülettel, egy-egy részlettel foglalkozzanak, ám nem elhanyagolható részlettel.
Én most egy rendkívül fontos dologról szeretnék beszélni, talán az egyik legnehezebb témáról, ez pedig a szemléletmódunk kérdése. Amirõl néhány szót szeretnék önöknek szólni, az a másság témaköre. A másság. Azért szeretnék a másságról és a multikulturalizmusról beszélni, mert hiszen az elmúlt idõszakban nagyon gyakran közéleti szereplõk részére is és bizonyos szélsõséges politikusok számára is egyfajta szitokszóként szerepelt a másság vagy akár a többkultúrájú gondolkodásmód és szemléletmód.
(A jegyzõi székben Sasvári Szilárd foglal helyet.)
Én ezt nagyon helytelennek és károsnak tartom több szempontból is. Egyfelõl azért, mert úgy gondolom, hogy Magyarország gazdagodott ezáltal, erõsebb és szebb, jobb a kultúrája, azért, mert különbözõ részekbõl tevõdik össze, olyan kultúrákból is, amelyeknek megvan a maguk nemzeti és etnikai identitása, de egyúttal a magyar kultúrát is erõsítik. És erre büszkének kell lennünk. Büszkének kell lennünk a cigányság kultúrájára, büszkének kell lennünk arra a kultúrára, ami ugyancsak magyar földön, a magyar állam keretein belül virágzik és virágzott.
Másfelõl úgy gondolom, nem korszerû az a szemléletmód, amely a másságot valamiféle veszélyként kezeli, hiszen az Európai Közösség felé igyekszünk. Az Európai Közösség ugyancsak egy többkultúrájú közösség lesz, amelyben például a magyar kultúra egy lesz a sok kultúra közül, és meg kell tanulnunk együtt élni a sokfajta kultúrával, a sokféle szemléletmóddal, a sokféle gondolkodásmóddal.
Annak idején, közel egy évvel ezelõtt a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium "Te is más vagy, Te sem vagy más" címmel egy kampányt indított, amely pontosan azt próbálta közelhozni a nagyközönség számára, hogy mindannyian mások vagyunk, egyes emberként, egyénekként mások vagyunk, és mégis azonosak vagyunk, hiszen pontosan a legalapvetõbb emberi mindannyiunkban azonos. Amikor a cigányságról beszélünk, akkor nem szabad ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagynunk, hiszen nagyon sok olyan tényezõvel találkozunk az életünkben, amely e szemléletmód hiányosságaira utal bizony hazánkban is.
Utal arra is, hogy nagyon hosszú folyamat lesz, amíg igazából megtanuljuk azt, hogy hogyan viszonyuljunk a másikhoz, hogyan tiszteljük benne az alapvetõ emberit, hogyan találjuk meg benne azt az érdekeset és különlegeset, ami õt mássá teszi, érdekessé teszi, olyanná, akitõl akár tanulhatunk is.
Tudjuk jól, hogy az elmúlt idõszakban nagyon sok olyan eset történt Magyarországon, ami igazán felborzolhatta a kedélyeinket. Gondolok arra, hogy elõfordult: nem szolgáltak ki valakit azért, mert cigány. Elõfordult az is - akár egy budapesti egyetemen is -, hogy nem engedtek be fiatalokat az egyetem klubjába azért, mert cigányok.
Úgy gondolom, ha a szemléletmódunk változni fog, akkor ilyenek nem fordulhatnak elõ Magyarországon. Nem fordulhatnak elõ azért sem, mert hiszek abban, hogy a magyar társadalom többsége nem így gondolkodik, és elveti ezt a gondolkodást. Ennek hangot is kell adnunk.
Azon kívül úgy érzem, hogy ma nagyon sok mindenrõl beszéltünk itt - én is sok mindenrõl szerettem volna beszélni. Az idõ kevés, így nem biztos, hogy mindenre ki tudok térni. Nagyon sok szép és fontos gondolatot hallottunk. Nagyon remélem, hogy ezeknek a gondolatoknak lesz következménye is. Természetesen már önmagában az egy következmény - és ezt nem szabad lebecsülni -, hogy itt beszélünk errõl a témáról, s az ország közvéleménye foglalkozik ezzel. De valóban elindultak cselekvések az elmúlt idõszakban, aminek kell hogy folytatása is legyen, többek között a mai vitanapra való tekintettel is.
Úgy érzem, az egyik legfontosabb terület, ahol eredményeket kell elérnünk, az oktatás, az oktatás és a nevelés kérdése, hiszen rendkívül fontos az, hogy az oktatási rendszerben egyfelõl tudjunk figyelni a cigány tanulókra, azokra a sajátosságokra, amelyek a cigányság tanulását és oktatását befolyásolják, másfelõl pedig tudjunk figyelni arra, hogy a többségi magyar tanulók és magyar fiatalok megismerkedjenek a cigány kultúrával.
Nagyon örülök annak, hogy most már cigány meséket is találunk az olvasókönyvekben, nagyon örülök annak, hogy a televízióban - amely fontos kulturális médium jelen pillanatban - egyre több cigány fiatalt, cigány bemondót és bemondónõt láthatunk. Annak is örülök, hogy itt a teremben is láthatom õket, vagy közülük néhányat. Ezek mind nagyon fontosak ahhoz, hogy elõítéleteket tudjunk lebontani, és bizony az elõítéletek gyakran a legnagyobb ellenségeink, és - ahogy mondtam - ezek változnak a legnehezebben.
Személyes példaadással is elõl kell járnunk, s ne haragudjanak, hogy talán kissé avítt fogalmat hozok elõ, de bizony a közélet szereplõinek is nagyon vigyázniuk kell arra, hogyan foglalnak állást olyan kérdésekben, amelyekben az elõbb említett másságról vagy egy kisebbség helyzetérõl van szó. Mindenki, aki a közéletben szerepel, személyes példával kell hogy elöljárjon. Nem fordulhatnak elõ olyan kijelentések - normális körülmények között, kulturált körülmények között -, amelyek ebben a Házban is elhangzottak, akár egyes kisebbségekre vonatkozóan, akár bizonyos szexuális szokásokra vonatkozóan. Az ilyen lépések nem az Európába vezetõ utat kövezik ki, ellenkezõleg, hátráltatják az odaigyekvésünket.
Végül engedjék meg - mivel említettem, hogy idõm kevés, és valóban nem tudok mindenrõl beszélni, amirõl szívesen elmondtam volna a véleményem -, hogy hadd reagáljak néhány megjegyzésre, ami itt a vitában elhangzott, pontosan annak keretein belül, hogy valóban építõ jellegû legyen ez a vita, figyeljünk egymás gondolataira és vigyük elõre az egyes gondolatsorokat is.
Egy képviselõtársam utalt itt erre, nem akarom a nevét mondani, de akinek az inge, az nyugodtan vegye magára, tehát a vita elején utalt arra, hogy nem többség és kisebbség problémájaként kell tekintenünk a cigányság helyzetét, merthogy õ a magyar nemzet részeként tekinti a cigányságot. Úgy gondolom, az a képviselõtársam, aki ezt mondta, összekeveri a politikai nemzet és az etnikai nemzet fogalmát.
(12.30)
Büszkéknek kell lennünk arra, hogy az utóbbi idõben a cigányság az identitását egyre erõsebben megtalálja és egyre erõsebben igényli ennek az õrzését, védését, kialakítását. Ez nagyon helyes. Ettõl õk még természetesen ugyanolyan jogokkal rendelkezõ magyar polgárok, mint bárki más, de a magyar polgárok között - tudjuk jól - vannak cigányok, magyarok, németek, szlovákok és még nagyon sokan mások. Így jó ez, és nagyon örüljünk annak, hogy ilyen országunk van.
Másfelõl elhangzottak olyan kijelentések is az elmúlt idõszakban a magyar politikai közéletben, többek között a lassan már hírhedtté vált március 14-15- ei ünnepségek kapcsán, ahol voltak olyan szónokok, akik arról beszéltek, hogy ez az ország a magyaroké. Úgy gondolom, abból a szemléletbõl, amelyrõl most itt e szószékrõl beszélek, az következik, hogy azt mondjuk: ez az ország a magyar polgároké. A polgároké, és a polgárokon belül mindenkié, cigányoké, magyaroké, szlovákoké, németeké, és megint folytathatnám a sort. Mindannyiunké, akik magyar polgárnak valljuk magunkat.
Az is elhangzott ma itt a tisztelt Házban - és ezt különösen egzotikus fogalomnak találom -, hogy van egy olyan kategória egyik képviselõtársunk szerint - egyébként õ az a képviselõ, akinek a megjegyzéseit az elõbb is idéztem -, hogy büntetõügyekben fellelhetõ cigányság. Ezt különösen érdekes kategóriának tartom. Úgy gondolom, ez végképp szöges ellentétben áll azzal, amirõl itt beszéltem. Nincs olyan, hogy büntetõügyekben fellelhetõ cigányság. Ugyanis a törvény elõtt mindannyian egyenlõek vagyunk, és nincs különbség cigány és magyar - és megint folytathatnám a sort -, senki között sem.
Nagyon szeretném kérni képviselõtársaimat, hogy egyfajta személyes példaadással - pontosan amirõl beszéltem -, szóhasználattal és gondolkodásmóddal nekünk kell elöljárnunk azért, hogy ne fordulhasson elõ az, hogy ebben a Házban például ilyeneket mondanak, vagy netán valakik esetleg még komolyan is gondolják ezeket.
Végezetül engedjék meg - mivel a szabaddemokratákra is utalt egy képviselõ -, hogy a Fesztivál Zenekar és a 100 tagú cigányzenekar szembeállítását hadd utasítsam vissza. Helytelennek tartom ezt a gondolkodást. A budapesti önkormányzat természetesen támogatja a maga zenekarát, és nagyon jól tudjuk, hogy a budapesti önkormányzat nagyon sok olyan rendezvényt támogatott, ahol a cigány népzene, a cigány etnokultúra közel kerülhetett a budapesti lakossághoz, és erre ugyancsak büszkék lehetünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)