IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársak! Kedves Vendégek! Ma itt a magyarországi helyzettel, saját problémáinkkal kell hogy szembenézzünk, mégis fontos a cigányok problémáit európai kitekintésben is vizsgálni. Itt egy mondattal utalnék az elõttem szóló mondanivalójára, és rövid kis beszédemben szeretnék ezen túlmenni. Szeretném azt, ha nem a másság kérdéskörében vizsgálnánk ezt a kérdést, a magyar állampolgárok kérdését, hanem úgy vizsgálnánk, mint a sajátunkét. Tehát úgy gondolom, csak akkor tudunk elõrelépni, ha nem a másságukat keressük, hanem azt vesszük figyelembe, hogyha az én gyerekem egy cigánycsaládba születik, akkor milyen esélyekkel és milyen lehetõségekkel indul a mai életben. Ebbõl következik az az állításom is, hogy a megoldás az, hogy teljesen bele kell helyezkednünk az õ helyzetükbe, és úgy kell értük dolgozni - és ennek az állami alkalmazottakra, a szociális munkásokra és minden területre kiterjedõen igaznak kell lenni -, hogy saját magunkat helyezzük az õ helyzetükbe, mert csak akkor tudjuk azt a folyamatot elindítani, amely a kiegyenlítés esélyegyenlõségét megteremti. Úgy gondolom, csak ezzel a szemlélettel lehet megközelíteni ezt a kérdést, mert ez egész népünk érdeke.
Visszatérve a nemzetközi kitekintésre. Az Európa Tanács cigányok helyzetérõl szóló jelentésének ismertetése a megkapott háttéranyagban is szerepel. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy miközben az Európa Tanács 1201. ajánlásáról már sokan tudnak - amely a nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozik -, de azt már kevesebben tudják, hogy az 1203. számú ajánlás az európai cigányokról szól. Természetesen egyetértek azzal, hogy a magyar törvény Magyarországon õshonos népcsoportnak minõsíti a cigányokat, az ajánlás fõ mondanivalója azonban az, hogy a cigányokat, mint nem területhez kötött kisebbséget minden olyan jog megilleti, ami más nemzeti kisebbséget megillet. És vonatkoznak rájuk azok a jogok, amelyeket a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája tartalmaz. Vagyis a nyelvi jogok függetlenek attól, hogy az egyes cigány népcsoportok milyen nyelvet beszélnek, tehát egymás közötti nyelvjárásaik, különbözõ anyanyelvi megjelenésük egyenrangú.
Az Európa Tanács ajánlásainak magyarázatában, illetve az európai cigányság helyzetének az értékelésében nagyon sok helyen elhangzik, hogy egyetlen nép sem volt olyan mértékû diszkriminációnak kitéve, mint a cigányság. Úgy gondolom, ez rávilágít arra, hogy az európai embernek, aki úgy érzi, a humanitásnak egy szikráját követni tudja és magáénak ismeri, a bevezetõben mondottakat kell követnie. Tehát saját magából kiindulva kell kezelnie ezt a kérdést.
A hatályos magyar alkotmány 70/E § (1) bekezdésében kimondja, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz. A 70/D § (1) bekezdésében pedig az áll, hogy a Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez. Ez csak egy része, bár az egyik legfontosabbika, azoknak a feladatoknak, amelyeket az állam köteles ellátni. Az állami intézményrendszer mûködtetéséhez és a fentiek biztosításához az államnak bevételekre van szüksége. Az alkotmány szerint az Országgyûlés feladata, hogy meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét, megállapítsa az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását, valamint hogy döntsön a kormány programjáról. A kormány viszont egyebek között biztosítja a társadalmi- gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról, meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás anyagi, állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetérõl. Ehhez mind pénzeszközök kellenek.
Talán nem követek el súlyos hibát, ha kimondom, hogy a cigányság tekintetében sem tudunk az elõzõeknek megfelelni. Tehát nem tudjuk teljesíteni az alkotmány tételes elõírásait, mivel a szükséges pénzügyi fedezetet sem tudjuk biztosítani. A hiány miértjébe természetesen beletartozik az ország általános helyzetén belül a cigányság szerepvállalása is a nemzetijövedelem- termelésben. Nem engedheti meg egyetlen állam sem, hogy népességének olyan nagyságrendû részével, mint a magyarországi cigányság, nem foglalkozik kiemelten, ismerve annak tragikus helyzetét s annak jövõre gyakorolt hatását.
A jelenlegi helyzetet értékelve meg kell állapítani, hogy sok minden történt, de még mindig a megoldási változatok között polemizál az ország. Én személy szerint ezt a polemizálást látom tragikusnak, hiszen ki kell mondani, hogy a csak materiális megoldás nem vezet eredményre. Olyan szellemi erõteret kell létrehozni, amely a cigányok elfogadottságát, támogatását nem feltételekhez köti, hanem alternatívát ad, s ezzel lehetõséget ad az önmegvalósításra. Ezt a munkát önmagában is értékteremtõnek kell tekinteni, és itt a gyakorlati lépések a döntõek. Ezeket viszont helyben, önkormányzati szinten tudjuk hatékonyan támogatni és megvalósítani. És ehhez jelenleg semminemû határozott kormányprogram nem áll rendelkezésre. Én erre hívom fel a kormány minden tisztségviselõjét, az érintetteket, hogy ebben igenis határozottan és gyorsan tegyenek. Addig, míg nem késõ.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
(12.40)