DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Õszinte nagyrabecsüléssel köszöntöm a megjelent cigány önkormányzat képviselõit. S hadd dicsekedjem: nagy örömömre szolgált, hogy reggel egy volt tanítványommal is találkozhattam önök között. Ezt is pedagógiai sikereim között fogom a továbbiakban számon tartani.
Két relációról kívánok beszélni. Az egyiket átadom majd Tabajdi államtitkár úrnak; nevezetesen a "Látlelet"-tel kapcsolatos statisztikai adatokat szeretném tökéletesíteni. Ezeket a kérdéseket - miután átnéztem a Statisztikai Hivatal korábbi közleményeit, Ponori-Thewrewk Emil, Vrisloczky Henrik, Herman Antal, Dömötör Sándor és Kemény István nagyon jelentõs ciganológiai tanulmányait -, úgy gondolom, föl tudja használni majd az államtitkár úr is.
Így a második relációról beszélek. Nevezetesen: személyi tapasztalataim is vannak - mint gyakorló pedagógusnak - az oktatás, szakképzés és közmûvelõdés területén, hisz huszonhét éven át szerveztem másodállásban a Magyar Államvasutak Budapesti Igazgatósága területén a felnõttoktatást, elsõsorban az általános iskolai hiányok pótlására - ez volt a feltétele ugyanis annak, hogy vasúti szaktanfolyamokra jelentkezhessenek a dolgozók -, s itt a tanulók zöme cigány származású volt. A sok jelentkezõbõl sokan kimaradtak ugyan, de akik kitartóan tanultak, a MÁV területén is sikeresek lettek. Érdekes volt, hogy a megállapodottabb korú cigányok voltak a szorgalmasabbak, akik munkájukkal meghálálták vállalatuknak ezt a befektetést. Közülük többen, a tanulás jó ízét megismerve, középiskolát is sikeresen végeztek a munka mellett.
Külön szám volt a MÁV-zeneiskolában szervezett gimnáziumunk. A cigányok nagyon kitûnõ muzikalitással rendelkeznek - ez köztudott az egész világon. Mivel a külföldön való munkavállalásra engedélyt csak érettségizett zenész kaphatott, zenei tanulmányaikkal egy idõben, évente általában tizenöt-harminc cigány fiatal érettségi vizsgát is tett, jó eredménnyel, nagy igyekezettel. Nem lett mindegyikükbõl Rácz Aladár, de többségük józan, családszeretõ, rendes emberré vált.
Fõhivatású munkahelyemen, amely az ország legnagyobb létszámú kereskedelmi szakoktatási intézménye volt, a szakmunkásképzõ iskolában évrõl évre, a szakközépiskolai osztályokban is növekvõ számmal neveltem cigány tanulókat. Kétségtelen tény, hogy a velük való foglalkozás a pedagógustól többlettevékenységet, differenciáltabb nevelõi munkát igényel, de megérte. Jó azt is érezni és tudni, hogy az iskolát elvégzõk polgárosodása sok irányban elõrehaladt.
Ennyit szerettem volna mondani a tudományos bevezetés mellett, amelyet majd az államtitkár úrnak írásban adok át; és szeretnék hinni abban, hogy ez a mai megbeszélés, ez a mai vitanap is elõsegíti azt, hogy minden magyar állampolgár számára megteremtsük egy igazabb, egy gazdagabb, egy szebb élet lehetõségét.
Köszönöm szépen. (Taps.)