VEÉR MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Jelenlévõk! Alelnök Asszony, Képviselõtársaim! Sokan vallomással kezdték ezt a mai napot; én annyit mondok magamról, hogy én is az aláírók egyike voltam, és a hetvenes évek közepén ehhez a témához elég szoros kötelék kötött.
A jelen gyökereit a múltban kell keresni - ez a kijelentés a cigánysággal való országos, megyei és helyi foglalkozásra is igaz. Viszonylag nem sokat tudunk a magyarországi cigányság múltjáról, s ennél sokkal nagyobb baj, hogy legtöbben a mai helyzetüket, a jelenüket sem ismerik.
Zala megyében, a megyei levéltár birtokában lévõ legrégebbi latin nyelvû cigányösszeírás adatai szerint - amely az 1785. évben készült - az összeírás községenként történt, a jelenleginél területileg nagyobb Zala megyében. Csak néhány adatot említek: otthon tartózkodó gyermekek száma: 213 fiú, 184 lány; iskolába járó gyermekek száma: 4 fiú, 3 lány; más családnál van elhelyezve - béres -: 144 fiú, 124 lány. A felnõttekre vonatkozó adatokból is csak néhányat említek. Itt megtudhattuk, hogy 9 fõ katona, 121 fõ szolga, 80 cseléd, 330 fõ zsellér, 40 fõ jobbágy, 7 fõ muzsikus, 56 fõ úgynevezett üzemi dolgozó, 329 fõ kézmûves, 4 fõ koldus. Rendszeres adózó a 985 fõ felnõttbõl 396 fõ; házadót 187 fõ fizetett.
Tovább nem folytatom a több mint 210 évvel ezelõtti adatok sorát, de talán az eddigiek is igazolják azt, hogy már 1785-ben is a népesedési adatok mellett a legfontosabb tényezõnek a cigányság viszonyainak megismerésekor a foglalkoztatási helyzetüket ítélték.
A magyarországi cigányság népesedési és foglalkoztatási adatairól - ahogy ezt itt a miniszter úr is és néhány képviselõtársam is említette -, az 1971- ben végzett országos reprezentatív felmérés adott méltó tájékoztatást.
(14.10)
Ezt az elemzést Kemény István írta, készítette - akkor ez a Valóság címû folyóiratban jelent meg. Akkor az ország népességének mintegy három százaléka volt cigány.
A '70-es évek elejétõl indult el a megyéknél a Minisztertanács Tanácsi Hivatala által erõsen szorgalmazott cigányügyi koordinációs tevékenység. Zala megyében 1970-ben, majd 1974-ben volt a cigányság helyzetének megismerését szolgáló felmérés. Mindkét felmérést a Zala megyei munkaügyi osztály végezte.
1970-ben az akkori 5331 fõ Zala megyében élõ cigány népesség 46,2 százaléka volt munkaképes korú, állandó munkaviszonya 874 fõnek, a cigány lakosság 16,5 százalékának volt.
Az 1974. évi felméréskor, amelyet Kemény István módszereivel végeztünk - megjegyzem, hogy ebben akkor személyesen én is közremûködtem -, az akkori 6331 fõs megyei cigányság 48,9 százaléka volt munkaképes korú, ekkor állandó munkaviszonya 1300 fõnek, a cigányság 20,6 százalékának volt. Tehát négy év alatt kimutatható volt egy 4 százalékos javulás.
A témával rendszeresen foglalkozott az akkori Zala megyei vezetés. Miután kimutatható volt, hogy a cigányság foglalkoztatásának egyik legnagyobb akadálya a megfelelõ szakképzettség hiánya, ezért kiemelt figyelmet fordítottak a cigány fiatalok iskoláztatására. Ennek keretében született az az elhatározás, hogy egy bentlakásos cigánykollégiumot létesítettek Zala megyében. Ez 1973-ban, az akkori nagykanizsai járás területén meg is valósult, egy erre a célra alkalmas kis kastélyépületben, "Csapi Cigánykollégium" néven. A Zala megyében élõ cigány lakosság közel fele egyébként a nagykanizsai járás területén él.
Ebben a kollégiumban - amely a csapi önkormányzat fenntartásával, a megyei önkormányzat támogatásával mûködik - jelenleg 207 tanuló, csak cigány származású tanuló tanul. Az intézménybe harminc községbõl érkeznek a gyerekek. Ötvenhárman óvodáskorúak, két csoportban, százötvennégy fõ általános iskolai tanuló, nyolc osztályban.
1995 novemberétõl ez a kis intézmény már tornateremmel is rendelkezik. A jelenlegi tervek között szerepel a szakképzés beindítása, fõképpen a mezõgazdasághoz kötõdõ szakmákban - a gazdálkodó iskola megteremtése felé mozdultak el.
Ez a már huszonhárom éve mûködõ intézmény nagyon eredményesen segíti az innen kikerülõ fiatalok társadalmi beilleszkedését. Hozzáteszem: ez azt is igazolja, hogy az elmúlt idõszakban is volt sok hasznos kezdeményezés - nem kell mindent ma kezdeni.
Tisztelt Országgyûlés! Zala megyében 1976-ban is volt cigányfelmérés, de ekkor már csak a még be nem illeszkedett cigányságra terjedt ki. Itt fõleg nem a származás, hanem a környezeti körülményekben még meglévõ eltérések jelentették az úgynevezett elmaradott népréteg kategóriába való tartozást - az iskoláztatásban, munkavállalásban, egészségügyi és lakáshelyzetben kimutatható eltérésekre utaltam.
Hogy ebben az idõszakban mit jelentett az, ha valaki ezt az ügyet netán nemzetiségi kérdésként kezelte, azt hiszem, elegendõ, ha azt mondom, hogy az eretnek volt.
Nem szólok most az említett felmérés részleteirõl, csupán azt emelem ki, hogy ekkor is kimutatható volt az a tendencia, hogy a munkaképes korúak munkaviszonyának aránya tovább növekedett. Az akkor felmért 4878 fõbõl 2254 fõ volt munkaképes korú, több mint 50 százalékának, 1165 fõnek volt munkaviszonya. Ez az arány az összes cigány népességhez képest már 23,2 lett, tehát két év alatt megint 3 százalékos növekedésrõl beszélhettünk. Megjegyzem itt, hogy az akkori munkaerõ-piaci helyzetben még létezett a "közveszélyes munkakerülés", mint munkajogi kategória.
Az 1990-es években a munkaerõpiacon robbanás következett be. Ennek a legnagyobb vesztesei kétségtelenül a cigány munkavállalók voltak. Ezt a réteget érintette az elbocsátások elsõ nagy hulláma. Hiába töltöttek el akár tíz-tizenöt évet is egy-egy munkahelyen, a munkaadók többsége tõlük igyekezett megszabadulni elsõként - azóta is, sajnos, örökös vesztesei ennek a sajátos szereposztásnak.
A Zala Megyei Munkaügyi Központ elõször 1994-ben kezdett egy olyan vizsgálatsorozatba, amely a népréteg munkaerõ-piaci szerepét volt hivatott feltárni. Sajnos a cigány munkanélküliekre vonatkozóan nem rendelkezünk még ma sem megbízható munkaerõ-piaci információkkal, mivel a statisztikai réteg nem különül el a munkanélküliektõl, a számítógépes rendszerben sincs mód arra, hogy valamilyen formában ezt az etnikai hovatartozást bejegyezzék.
A megyénkben élõ cigány munkanélkülieknek mintegy fele regisztráltatta magát a munkaügyi központ kirendeltségein, másik felét a keresõ tevékenységet nem folytató, nem regisztrált munkanélküli személyek alkotják. Õk azok a munka nélkül élõ cigányok, akik a foglalkoztatási törvényben meghatározott "munkanélküli" fogalom kritériumainak sem felelnek meg.
Nem kívánom önöket ezzel a vizsgálattal hosszasan untatni, a vizsgálatba bevont 861 fõ megkérdezésének a tapasztalatairól részletesen tájékoztatni. Annyit hadd mondjak el, hogy a felmérésében 63,1 százalék volt a férfi, 36,9 százalék a nõi munkanélküli - azt hiszem, ezt nem kell külön magyarázni: a cigány nõk sajátos családi munkamegosztása miatt.
A legnépesebb korcsoportot az 1960-69 közötti idõszakban születettek adták; 12 százalékos arányban szerepeltek az '50-es években születettek. Sajnos, a 30 év felettiek már nem igazán képesek alkalmazkodni a munkaerõpiac változásaihoz, és körükben - különösen az '50-es években születettek körében - nagyon sok a jogos, de sajnos van olyan eset is, hogy vélt beteg. Tudni kell, hogy a cigányság körében kiugróan magas a gyermekek aránya, ugyanakkor rendkívül alacsony az idõs korú népesség aránya.
A Zala Megyei Munkaügyi Központ egy esélyjavító tréninget szervezett, fõként 25-30 éves korú, önként jelentkezõ cigány munkanélküliek számára. Itt sem mondom el mindazt, amit elmondani szándékoztam, csak azt jegyzem meg, hogy az õ megítélésük szerint a munkanélküliség oka elsõként az iskolázatlanságuk, második helyen pedig a származásuk. Sajnos, véleményük szerint a munkaadók többsége külsõ jegyek alapján - sötét bõr, sötét hajszín, sötét szem - ítél, ebben látja a problémát, holott törekedniük kellene az ember megismerésére. Az egyik legdrámaibbnak minõsíthetõ vélemény az volt, hogy mindenki értse meg, hogy nekik is szükségük van a munkahelyre, õk is szeretnének dolgozni.
Tisztelt Országgyûlés! Választókörzetemben - Keszthely és térsége, ahol az ott élõ népeség zöme idegenforgalomból, turizmusból él - nem mondható, hogy a cigányság magas aránya jellemzõ lenne. De van a régióban olyan település, ahol nagyon magas a cigány népesség aránya. Ezen községek sorából ki kell emelnem a 3300 lélekszámú Zalakomárt, ahol a lakosság egyharmada cigány, az általános iskolában a tanulók fele cigány származású. A településen élõ munkaképes korú cigányságnak alig több mint 10 százaléka rendelkezik munakviszonnyal, megélhetésüket zömében a gyermekek után járó családi pótlék, kisebb mértékben a munkanélküli-járadék és a jövedelempótló támogatás biztosítja. A munkanélküliek száma meghaladja a háromszázat, a jövedelempótló támogatásban részesülõk száma több mint kétszáz - ennek 70 százaléka sajnos cigány származású. A községben élõ cigányság beilleszkedése, az emberekhez való alkalmazkodása sok gondot okoz. Megjegyzem, hogy itt nem a többségben, hanem a kisebbségben keresendõ a gond: sajnos, gyakori körükben a lopás, sok az erõszakos cselekedet.
A munkalehetõség bõvítése érdekében a település önkormányzata több hektár füzes telepítését szándékozik velük együtt megvalósítani, melynek hasznaként õsi cigánymesterségek - kosárfonás, seprûkészítés - gyakorlására nyílik lehetõség.
(14.20)
Tervezik ennek sorában, ennek keretében a kanálkészítést, teknõvájást általános iskolai szakköri képzés keretében elindítani.
Tisztelt Országgyûlés! A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló hatályos törvény biztosítja annak lehetõségét, hogy a munkaerõpiacon hátrányos helyzetben lévõket többletjogosultságok illessék meg. Ma is biztosítja. Ennek megfelelõen az országos foglalkoztatáspolitikai prioritások között szerepel a hátrányos helyzetû rétegek, köztük nagy számban a cigány etnikumhoz tartozók, munkanélküliek segítése, támogatásban való részesítése, esetenként részükre célzott programok mûködtetése. Itt az alacsony iskolázottságú fiatalok képzési kötelezettségét emelem ki, a 18. életévet be nem töltött fiatalok esetében.
A munkaügyi tárca 1993 és '95 években célzott cselekvési programot mûködtetett, kifejezetten a cigány munkanélküliek elhelyezkedésének segítése céljából, a megyei munkaügyi központok, illetve kirendeltségek közremûködésével, a helyi igények, helyi lehetõségek figyelembevételével.
Hazai viszonyok között a magyarországi cigányság foglalkoztatásának, elõsegítésének lehetõsége biztosítva van a hatályos foglalkoztatási törvényben: tartósan munkanélküliek, közhasznú munkavégzés, munkaerõpiaci képzések, átképzések, vállalkozóvá válás támogatása, munkahelyteremtõ beruházások támogatása. Az eddigieknél jobban kellene élni ezekkel a lehetõségekkel a gyakorlatban.
A cigányság helyzetének javításával kapcsolatos feladatokról a kormány elmúlt év december 12-én hozott 1125. számú határozatával a munkaügyi tárcát cselekvési program kidolgozására utasította. Az a cél, hogy a cigányság foglalkoztatásának legsürgetõbb tennivalóit kell keretbe foglalni, ki kell dolgozni a munkáltatók diszkriminációs gyakorlata elleni intézkedéseket is. A hivatkozott kormányhatározat kötelezi a Munkaügyi Minisztériumot arra is, hogy más tárcák programjavaslatainak kidolgozásában is vegyen részt a foglalkoztatáspolitikai szempontok érvényesítése érdekében.
A munkaügyi tárca feladatainak sorába tartozik a szakmákra való felkészítõ programok beindítása is, hogy ezáltal is javítandó legyen a cigányság munkaerõpiaci esélye.
A kormány döntött a közhasznú munkatanács létrehozásáról is, a közhasznú munkavégzésben lévõ, ez ideig feltáratlan lehetõségek kihasználása és a bevonható források növelése érdekében. A tanács várhatóan a közeli napokban megkezdheti érdemi munkáját a cigány munkanélkülieket foglalkoztató közhasznú munkavégzés új formáinak bevezetésével.
A miniszterelnökünk által elmondottakhoz csatlakozva javaslom, hogy kísérleti foglalkoztatási programok menedzselésére a Munkaügyi Minisztérium által korábban létrehozott Országos Foglalkoztatási Alapítvány hirdessen pályázatot a hátrányos munkaerõpiaci rétegek elhelyezkedése és felzárkóztató képzése érdekében.
A helyi problémakezelés elõsegítése érdekében célszerû lenne, ahol eddig ezt nem tették meg, a megyei munkaügyi központok és a cigány kisebbségi önkormányzatok együttmûködését kiépíteni.
Tisztelt Országgyûlés! Hozzászólásomban én fõképpen a cigányság foglalkoztatásával összefüggõ tényezõkrõl szóltam. Ehhez szorosan kapcsolódóan érintettem az oktatás-képzés fontosságát is. De ugyanilyen fontosnak ítélem a cigányság beilleszkedését segítõ többi tényezõt: a cigányság lakáshelyzetét, egészségügyi helyzetét, közmûvelõdési állapotát.
Amikor a cigányság beilleszkedését befolyásoló tényezõk valamelyikével foglalkozunk, mindig gondolnunk kell a többire is. Az egyik tényezõ hatással van a másikra, kedvezõen, vagy kedvezõtlenül befolyásolják egymást. Csak példaként említem: milyen eredménnyel járhat az a mûvelõdési esélyjavító tevékenység, ahol halmozottan hátrányos szociális helyzetbõl érkeznek az érdekeltek?
A fõ problémát én nem abban látom, hogy a cigányság létszáma hogy alakul, hanem abban, hogy a szociális helyzetük megdöbbentõen romlik. A cigánysággal való foglalkozás nemcsak nagy türelmet, hanem hozzáértést is kíván, a helyzetet tisztán látó, a cigányság sorsát átérzõ emberekre van szükség minden szinten ehhez a munkához. A problémát nem lehet nélkülük, csak velük együtt megoldani. De a cigányság soraiból csak azoknak a közremûködését tartom szükségesnek igényelni, akik nem a cigányságból, hanem a cigányságért akarnak élni. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)