DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Sokan elmondták: a cigányság helyzetével való érdemi foglalkozás nem halogatható, a problémák megoldását haladéktalanul meg kell kezdeni, mert minél tovább halogatjuk a tényleges cselekvést, annál nehezebb lesz bármit is megoldani. A kormánykoalíció is érzi, hogy tennie kell valamit. Kérdés az: van-e tényleges cselekvési szándék? Nem tekinthetõ-e kipipálandó feladatnak a mai vitanap?
Az elõkészítés arra enged következtetni: kritikánk nem megalapozatlan. Számos anyagot kaptunk, de sajnálatos módon hiányzik a kormány cselekvési anyaga. Nem tudjuk, a kormány mit akar. Vajon a mai vitanap szintere-e az egyre erõteljesebb sikerpropagandának, vagy valójában a cselekvés kezdete? Igaza van Hága Antónia képviselõtársamnak: egyetlen párt se sajátítsa ki a cigányság nehéz helyzetét, de a kormánykoalíció sem, és a miniszterelnök úr beszéde után azt kell mondanom, hogy a kormányzat sem önmaga igazolására. Valljuk be õszintén: egyik párt sem rendelkezik igazán kidolgozott cselekvési programmal. A kormány sem.
A továbbiakban a kormányprogramot idézem:
"A kormány fontos feladatának tekinti a magyarországi cigányság helyzete romlásának megállítását, további társadalmi lecsúszásának megakadályozását. A kormány a lehetséges áttörési pontokra és területekre, a cigányság oktatásának javítására, a cigány értelmiségi réteg megerõsödésére és kiszélesítésére összpontosítja a figyelmet. A cigányság helyzetére vonatkozóan a kormány megfelelõ tényfeltárás után válságkezelõ programot dolgoz ki."
A megfogalmazottakkal a Kereszténydemokrata Néppárt egyetért. Mi, kereszténydemokraták csak azt kérdezzük: hol ez a program?
A továbbiakban az egyik legfontosabb területrõl, az oktatásról beszélek. Mindnyájan egyetértünk: az egyik kitörési pont pontosan az oktatás. Az állami felelõsségvállalás tudatos csökkentése az oktatásügyben, a modernizáció címém végrehajtott leépítések, a pedagóguslétszám drasztikus csökkentése az egész magyar oktatásügyet hátrányosan érinti.
A Kereszténydemokrata Néppárt felelõsséggel kijelenti: a hátrányok halmozottan fognak jelentkezni a cigányság oktatásának terén. Kormánypárti képviselõtársaim azzal érvelnek: megemelték a fejkvótát, különösen a kiegészítõ etnikai fejkvóta lett magasabb.
(14.30)
A valóság sokkal bonyolultabb. A központi elvonások miatt a megnyomorított önkormányzatok esetenként nem arra használják fel, amire kapták. Igaz az is, hogy az önkormányzatok nem mindig tüntetik fel megfelelõen a cigány etnikumhoz tartozó tanulókat az önkormányzati statisztikai lapon.
Kimutatható az is, hogy a cigányok lakta településeken a kereseti viszonyok és a munkanélküliség miatt igen csekély az önkormányzatok bevétele.
A szorongatott helyzetben lévõ önkormányzat tehát éppen ott igyekszik szabadulni feladataitól, ahol a legégetõbb szükség lenne rá. Ma mindennapos gyakorlat például az óvodák megszüntetése, a tanulócsoportok összevonása. Elõttem többen hangsúlyozták az óvodai nevelés fontosságát a cigánygyermekek számára.
A jelenleg érvényben lévõ oktatásfilozófiai koncepció kedvezõtlen, nagyobb állami felelõsségvállalás szükséges, különösen a nemzetiségi és etnikai oktatás területén.
Befejezésül még egy gondolatot: nem a KDNP mondja, hanem több, a cigányság helyzetével foglalkozó szakanyagban találkoztam az állami segítségadás és ellenõrzés igényével. Az elõzõ kormányzat a tankerületek mellett létrehozta a nemzetiségi és etnikai oktatásszervezõi hálózatot. Ez egy sajátos intézményrendszer volt, gyakorlati követelményekhez igazodott, a szakmai szolgáltatásnak, a szakmai tanácsadásnak, de a szakmai ellenõrzésnek is egy együttese, amely kezdett eredményesen mûködni.
A kormányzat számos nemzetiségi és etnikai szervezet kifogása ellenére politikai okokból megszüntette ezt a rendszert. Ezzel a regionalitás szakanyagokban szintén megjelenõ igényét is háttérbe szorította. Akkor még azt ígérte, hogy a megyék kapják meg ezeket a feladatokat. Az ígéret természetesen ígéret maradt, közben a tankerületek jogutódja: az OKI is megszüntette a nemzetiségi és etnikai részlegét. Az OKSZI csak a fõállású munkatársakat vette át, de õk sem tudják, hogy mi is a feladatuk. A cigányság oktatásának szervezésében egész területek maradtak így ellátatlanul, például Nyugat- Dunántúl vagy az Alföld déli területei.
Az MKM csak szavakban törõdik a cigányság oktatásával, de a valóságban errõl a területrõl is ki akar vonulni.
Állításom igazolására a legjobb példa a következõ. Az Objektívben, de az Iskolakultúra 1995. évi 24. számában is azt nyilatkozta az MKM etnikai fõosztályvezetõje, hogy 1992-93. tanév óta nem gyûjtöttek az MKM számára a cigányság oktatására vonatkozó adatokat. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a tankerületek munkatársai pontosan a minisztérium utasítására végeztek átfogó vizsgálatot 1995 márciusában és áprilisában. A legérdekesebb a dologban az, hogy ennek eredményei szintén a 24. számban jelentek meg. Ennyit a minisztérium szakszerû mûködésérõl.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindnyájunknak óriási feladatai vannak a cigányság oktatásának fejlesztésében.
A Kereszténydemokrata Néppárt szerint ehhez a következõ szükséges: A kormányzat hagyjon fel sikerpropagandájával, az ellenzék szakmai érvekkel kritizáljon, mindnyájan figyeljünk a roma szervezetek véleményére és kezdjünk el dolgozni a közös siker érdekében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)