SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégek! A cigányság foglalkoztatottságáról kívánok szólni. Megtették ezt elõttem már ma itt sokan, de fontosságára való tekintettel néhány gondolatot én is szeretnék hozzáfûzni. Néhány adatot mondok azzal együtt, hogy megjegyezni kívánom, hogy igen nehéz helyzete van ma annak, aki az adatokat megpróbálja összehasonlítani, mert ugyanarra a fogalomra mindnyájan igencsak különbözõ adatokat, arányszámokat használunk. Ezt csak azért mondtam el, mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon fontos lenne, és a cigányság elsõdleges érdeke, hogy hivatalos állami statisztika készüljön, hogy minél pontosabb adatok, információk álljanak rendelkezésre, hiszen abból kiindulva lehet elemzéseket végezni és meghatározni a teendõket.
Szomorú a tény, hogy a rendszerváltás elõtt a cigányság társadalmi integrációja sokkal elõbbre tartott, mint jelenleg és mint ahogy azt sokan vélik. A nyolcvanas évek közepére az aktív korú cigány férfiak több mint 90 százaléka, a nõk fele többé-kevésbé állandó munkahellyel rendelkezett. Az extenzív iparosítás a cigány munkaerõt is befogadta vagy bekényszerítette az ipari, építõipari munkahelyekre. Ez egyfajta társadalmi elismertséget, de az elemi létbiztonságot is jelentette számukra.
A nyolcvanas évek közepétõl, majd méginkább a rendszerváltást követõen, az úgynevezett szocialista nagyipar leépítésekor a cigányság ipari munkásléte vesztette el talaját, s a szakképzetlen és elsõgenerációs cigány munkásság az elbocsátások után nem remélhetett magának új munkahelyet. S a nagyon várt strukturális modernizáció sem kecsegtet semmi jóval, hiszen vagy magas iskolázottságú mobil munkaerõre lesz szükség, vagy olyan betanított munkásra, aki egy adott, többnyire monoton munkafázist jó minõségben, intelligensen tud végrehajtani. Ezzel szemben a 7 éves és idõsebb cigány lakosság 16-20 százaléka nem végzett egyetlen osztályt sem. Még sorolhatnám az adatokat a cigányság iskolázottságának színvonalára vagy iskolázatlanságának bizonyítására, de ezt nem teszem, hisz ezt többen már megtették elõttem.
A jelen nehézségei tehát a távlatnélküliséggel párosulnak a romák számára a demokratizálódás közepette, és ez tudatosul ma mindinkább a cigányság körében.
Most néhány adat a foglalkoztatottságok jellemzésére.
Eléggé közismert, hogy öt év alatt csaknem másfél millióval csökkent az országban a foglalkoztatottak száma, de ez nagyon eltérõen érintette a cigány és nem cigány népességet. A folyamat eredményeként '94 elején az ország lakosságán belül a munkaképes korú férfiak 63 százaléka volt foglalkoztatva, a cigány munkaképes férfiaknak mindössze 26 százaléka. Ugyanez az arány a nõknél 63 százalék és 17 százalék - tehát jól érzékeltethetõ az óriási különbség.
A foglalkoztatottság drasztikus csökkenése részben a munkanélküliek, nagyobb részben az eltartottak számát növelte. A teljes népességen belül száz aktív keresõre 160-180 eltartott jut, míg a cigányság körében 440. A munkanélküliségi ráta országos mutatója közismerten elég magas, 10-12 százalék között változik, ugyanez - persze külön felmérések, kutatások alapján - a cigány népességre vonatkoztatva három és félszer akkora, vagyis 35 százalék körüli.
Gondot jelent - és errõl már szó volt itt a mai napon -, hogy a felmérések szerint a cigány munkanélkülieknek csak hatvan százaléka van regisztrálva. A fiatalok jó része ugyanis kimarad a nyilvántartásból, mert alacsony iskolázottságuk miatt nem jogosultak úgysem a pályakezdõk munkanélküli- segélyére. Az idõsebbek egy része pedig olyan régen vált munkanélkülivé, hogy be sem került a nyilvántartó rendszerbe.
A másik ok, hogy az alkalmi munkából élõk nem is szereztek jogosultságot a járadékra, ezért be sem jelentkeztek az irodáknál.
Itt jegyzem meg, hogy a rendszeres munkát végzõk viszont 10-20 éves folyamatos munkaviszony után váltak munkanélkülivé vagy inaktívakká, ami bizonyítja, hogy a közvéleménnyel ellentétben képesek hosszú távon munkát végezni, a kutatások ezekre is pontos adatokat tudnak adni.
De visszatérve a nyilvántartáson kívül maradt passzív munkanélküliekre, el kell még mondanom, hogy újabb tényezõ is közrejátszik számuk növekedésében. Nevezetesen az, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatásra való jogosultságának idejét két évre csökkentettük, és miután igen kevés az esélyük a szükséges munkaviszony megszerzésére már jelenleg is, de a közeljövõben méginkább tömegesen esnek el ettõl az alacsony összegû jövedelempótló támogatástól is.
(14.40)
A munkanélküliség kezelésére kialakított és mûködtetett aktív foglalkoztatáspolitikai programok közül egyedül a közhasznú foglalkoztatásban jelentõs a cigányok részvételi aránya. Ez azonban - mint a kutatások is bizonyítják - nem ad lehetõséget a munkaerõpiacra történõ visszatérésre, csak ideig-óráig biztosít jövedelmet. Ráadásul az önkormányzatok egy része a rosszabbodó pénzügyi feltételek miatt - indokoltan vagy indokolatlanul - lecsökkenti a közhasznú foglalkoztatáshoz való hozzájárulást, holott ezzel nemcsak a cigány népesség, hanem saját érdeke ellen is hat.
A többi foglalkoztatáspolitikai eszközben, elsõsorban a legnagyobb tömegeket mozgató és hosszú távon leginkább esélyt adó képzésekben, átképzésekben, a roma munkanélküliek részvételi esélye elég alacsony. Bár vannak nyolc általánost végzetteknek, de valójában funkcionális analfabétáknak felzárkóztató és szakképzést nyújtó tanfolyamok, de mindez jelenleg még kevés. És még nagyobb baj, hogy a nyolc általánossal sem rendelkezõ cigány - és persze nem cigány - fiatalokat mégcsak a képzésbe sem lehet bevonni; nincs rá engedélyezve az állami támogatás. Így pedig szinte sohasem lesz esélyük hátrányuk behozatalára.
Érthetetlen számomra az is, hogy miért nem került még mindig sor a megyékben - legalább fõbb területenként - cigány szervezõ koordinátorok közhasznú munkásként való alkalmazására, hisz errõl már régen szó volt. Persze kísérletek voltak, elhangzott itt is, én is tudok róla, de jelenleg ez a rendszer, ez a hálózat nem mûködik. Õk elõsegíthetnék a munka nélkül levõk nyilvántartásba vételét, szorgalmazhatnák a cigányok felkészültségének leginkább megfelelõ felzárkóztató és szakmát adó tanfolyamok szervezését, a munkavállalási készségek erõsítését, esélynövelõ tréningek tartását. Közremûködhetnének a munkaalkalmak felkutatásában is.
Természetesen az iskolázottság, a szakképzettség javítása állami támogatások nélkül nem lehetséges. Így pedig a munkavállalásra igen kevés lesz az esélyük. A munkanélküliség és az ebbõl eredõ elszegényedés természetesen a cigány és nem cigány lakosságot egyaránt sújtja. A romák összehasonlíthatatlanul nagyobb vesztesége abból származik, hogy egy éppen csak elindult és a többségi társadalom által is olyan nagyon várt integrációs folyamatot vetett vissza olyan mélységbe, ahonnan csak igen komoly társadalmi összefogás és a politikai vezetés tudatos, nemcsak a retorika szintjén mûködõ vállalása és segítése eredményeként lehetne visszakapaszkodni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)