DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A cigányokat számos esetben éri hátrányos megkülönböztetés a mindennapi életben; nemcsak a hatóságokkal való viszonylatban, hanem a civil kapcsolatokban is. Ilyen az például, amikor valakit azért nem engednek be egy vendéglátóipari egységbe, mert cigány; vagy ilyen például a foglalkoztatás vagy az oktatás területén felbukkanó megkülönböztetés is.
Egyes roma körökben felvetõdött, hogy a civil szférában megnyilvánuló diszkriminációt is büntetõjogilag kellene szankcionálni, vagy valamiféle átfogó diszkriminációellenes szabályozást kellene végezni.
Tisztelt Ház! Tudatában vagyok ezeknek a mindennapi gondoknak, és megértem azt az elkeseredettséget, amelybõl ez az ötlet származik. Szerintem azonban a magyar jogrendszerben ma is rendelkezésre állnak a megfelelõ eszközök az úgynevezett hétköznapi diszkrimináció elleni fellépéshez.
(15.20)
A jogrendszer ugyanis szerves egész, nem szûkíthetõ le kizárólagosan a büntetõjogra. A Ptk. erkölcsi kártérítést lehetõvé tevõ rendelkezései vagy a munka törvénykönyvének a munkáltatót sújtó bizonyítási terhe mind olyan lehetõségek, amelyeket sokkal jobban ki kellene használni a gyakorlatban.
Az öntudatos jogérvényesítés révén sokkalta erõsebben igénybe kellene venni a bíróságokat, minél több ügyet eljuttatva a döntésig. Az írott törvények és a bírói döntések által teremtett precedensek ugyanis együttesen alakítják egy ország jogi szokásait.
Örvendetes, tisztelt képviselõtársaim, hogy egyre több esetben keresik föl a roma sértettek a jogvédõ irodákat, és az utóbbi idõben már több úgynevezett próbaper megindításáról is értesülhettünk. Nekünk meg kellene keresni annak a módját, hogyan lehetne támogatni ezeket a jogvédõ irodákat.
Fel kell használni tehát a meglévõ jogi eszközöket, és újabbak létrehozásán csak akkor érdemes gondolkodni, ha a meglévõkrõl kiderülne, hogy alkalmatlanok.
Tisztelt Ház! A meglévõ eszközök szaporítását természetesen nemcsak a jogintézmények, hanem a hivatalok, fórumok tekintetében is célszerû elkerülni. Ezt azért jegyzem meg, mert annak ellenére, hogy már rendelkezésre állnak a szükséges szervezeti keretek, hivatalok, közalapítványok, az utóbbi idõben a koordináció jelszavával bizonytalan státusú hivatalos vagy félhivatalos fórumok keletkeznek, amelyekrõl nem tudni, miként illeszkednek a meglévõ struktúrákba, összekuszálhatják a hatásköröket, és a "sok bába között elvész a gyermek" esetét idézhetik föl.
Bevallom, az országos cigány önkormányzat azon felvetését sem tartom szerencsésnek, hogy például a NEKH szûnjön meg, és létesüljön külön cigányügyi és külön kisebbségi titkárság. Ez politikailag azért is szerencsétlen felvetés, mert tudomásom szerint a cigányságnak nem az elkülönülés, hanem az integrálódás az érdeke. Az elkülönítés intézményi szinten történõ megjelenítése, attól tartok, messze ható és nem az ötlet gazdájának eredeti célját szolgáló következményekre vezethetne.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tudom, persze, hogy a meglévõ intézmények jobb kihasználására való felhívás, amelyre felszólalásom irányul, konzervatív gondolat, és sokakat éppen ezért nem elégít ki a "társadalmi mérnökség" szûnni nem kívánó divatja közepette, amikor szinte hetente kapkodnak bele a jog érzékeny szövetébe, amikor múló ötletek válnak szinte akadálytalanul intézményekké, és "fórumforgatagok" nehezítik a tájékozódást. De ha nem is tetszik mindenkinek az, amit mondtam, csak ezt mondhatom: óvatosan az újabb intézményekkel, és nagyobb odaszánást a mindennapi gyakorlatban! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)