URBÁN ÁRPÁD (MSZP): Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Tisztelt Kedves Vendégek! Nógrád megye képviselõjeként szeretnék szólni megyénk cigányságának helyzetérõl, arról a megyérõl, amely e piramisnak a legalsó sorában foglal helyet. Ebbõl következik, hogy megyém, Nógrád megye lakosainak 11 százaléka cigány származású. Tudom, hogy ezen néhány perces vállalásom ugyanúgy nem lehet sikeres, mint ahogy azt is tudjuk, hogy a mai vitanap is csak ráirányíthatja mindannyiunk figyelmét a hazánkban élõ cigányság mindennapos gondjaira, problémáira, de a megoldáshoz évtizedek következetes, kitartó, megértõ, összehangolt munkájára lesz szükség.
Mondandómat egy cigányember, Lakatos Menyhért úr gondolataival szeretném bevezetni. "Hétszáz éve élünk e hazában, nincs itt fûszál, fa, de talán egy szál virág sem, melyben ennek a népcsoportnak a hamvait ne lehetne megtalálni. Igaz, mi soha nem voltunk e hazában szálfák, bokrok sem, de voltunk valamiféle gyom, ami ennek a hazának a földjén tenyészett, ha vadon is. Itt nõttek férfivá dédapáink, apáink, ez a föld adott táptalajt dalainknak, mûvészetünknek. És mi, hálaként a szülõföldnek, századok óta nem tudunk mást adni, csak testünket trágyának. Pedig mindig többet szerettünk volna: alkotni, teremteni, mint mindenki, aki szereti ezt a hazát és része kíván lenni e nemzetnek. Adassék meg hát nekünk is, hogy szülõföldünknek mondjuk e hazát." E néhány csodálatos mondatban azt hiszem, minden megtalálható, amiért ma itt vagyunk a parlamentben.
Nógrád az ország egyik legkisebb megyéje. Szorosan tapad ahhoz az észak- keleti régióhoz, amelyrõl tudjuk, hogy válságövezete hazánknak, mégis sokkal kevesebb szó esik megyénkrõl e házban, mint amennyit helyzete megérdemelne. Ma egyértelmûvé vált mindannyiunk számára, hogy a cigányság jelenlegi helyzete az ország gazdasági és morális helyzetétõl nem elválasztható.
Úgy gondolom, nálunk gazdagabb megyékben talán a szegénység is elviselhetõbb. Nálunk a helyzet sajnos már az elviselhetõség határán áll. 23 cigány kisebbségi önkormányzat mûködik Nógrádban, a cigány lakosság száma megközelíti a 24 ezer fõt. Felszámolódott térségünkben a bányaipar, az üvegipar, tönkrement a mezõgazdaság, a megmaradt vállalatok is csökkentett létszámmal mûködnek, megszûnt az ingázás, a képzetlen munkaerõre szinte nincs szükség. Így fordulhat elõ, hogy egy cigányok lakta kis nógrádi településen 180 emberbõl mindössze kettõnek van munkája. Pozitív példaként csak Rétságot és régióját említhetném, ahol örvendetes módon az új munkahelyek teremtése az utóbbi idõben úgy tûnik, emelkedni fog. A települési önkormányzatok költségvetésükbõl az alapellátást sem tudják biztosítani a lakosság számára. A munkanélküliség néhol meghaladja a 20 százalékot.
Mi hát a megoldás? Az iskola. A szellemileg borzalmasan alultáplált cigányság óriási veszélyt jelent a társadalom számára. Nem igaz, hogy a cigányok nem akarnak tanulni; de biztosítani kell számukra az ehhez nélkülözhetetlen feltételeket, csak így tudunk megszabadulni a munkaerõpiacon megjelenõ képzetlen tömegtõl, mely hosszú távon nemzetünk tragédiájához is vezethet.
Mint testnevelõtanár tudom és látom, láttam gyakorlatomban, rengeteg elsõs kis tehetséges cigánygyerek jött az iskolába, aki hallatlan mozgáskoordinációval rendelkezve csodákra volna képes, és mégis, az élvonalban alig találunk cigány sportolókat. Ez óriási gond, mindannyiunk gondja és felelõssége.
Meg kell találnunk a lehetõséget, hogy ezek az emberek eljussanak oda, ahová tulajdonképpen képességeik alapján el kell hogy juthassanak. Nem elég megcsinálni a kirakatokat, létrehozni az önkormányzatokat, ha azokat nem tudjuk megfelelõ tartalommal, lehetõségekkel megtölteni. Nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy jól megvagyunk, miközben kevés dolog történik körülöttünk e mai témában.
A területfejlesztéssel közelebb kell hozni az elmaradott térségeket a fejlettebb régiókhoz, mint ahogy ez hál' istennek tükrözõdik is a kormányprogramban.
A szociális segélyezés rendszere elavult; érvényt kellene szerezni a kommunális, szociálpolitikai elveknek, melyek a természetbeni juttatásokat helyezik elõtérbe, illetve építenek a településeken élõ állampolgárok cselekedni tudó és akaró rétegeire. Rengeteg a foglalkoztatási programra tett kísérlet; remélem, ezekbõl valóság is válik majd.
Önkormányzataink hiányolják a kellõ törvényi szabályozást, sürgetik azt, de kérik, hogy azok egységesen értelmezhetõk és végrehajthatók legyenek. A területi összehangolás úgy tûnik, megyei szinten mûködhet a leghatékonyabban, azonban a megfelelõ finanszírozást nem tudja biztosítani sem a megyei, sem a helyi önkormányzat.
Igen jónak tartom az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat különbözõ programjait, kívánom, hogy azokat eredményesen tudjuk megvalósítani.
Végül Farkas Flóriántól, elnök úrtól azt kérem - ez egy kérés, amit most innen, errõl a helyrõl tolmácsolok -, szeresse egy kicsit Nógrád megye cigányságát, tartson velük egy picit jobb kapcsolatot.
Végül is - zárom mondandómat - együtt kell társadalmunk valamennyi tagjának gondolkodni és cselekedni valamennyi mai napon érdekelttel, hiszen semmi maradandó eredménye nem lehet annak a munkának, melyet a cigányságért, de nélkülük szeretnénk megtenni.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
(15.50)