GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Miután utolsó volnék a képviselõk sorában, akik ezen a vitanapon felszólalnak, nemcsak a Szocialista Párt képviselõjeként, hanem annak a bizottságnak a vezetõjeként is meg kell szólalnom, amely végül is kezdeményezte, hogy ez a vitanap itt, a parlamentben lefolyjon.
Azt vártam, vártuk, hogy megtörténik az egyfajta szembenézés mindazzal, amit a cigányság ma megtestesít Magyarországon, hogy sorra vesszük azokat a problémákat, amelyekkel a társadalom nagy részének kell szembesülnie naponta. Ehhez vitaanyagként, vitaalapként minden képviselõ megkapta a kormány által összeállított anyagot, a kormányhatározatot, képviselõtársaim megkapták azt a dokumentumot, dokumentumcsomagot is, amelyet az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat állított össze. Ezek együttesen - azt gondolom - elégséges muníciót adtak volna ahhoz, hogy itt az Országgyûléshez méltó szinvonalon menjen végbe a vita. Az, hogy nem így történt - hiszen errõl akarok beszélni - , azt hiszem, a parlament természetébõl következik. Sajnálatos módon itt és az elmúlt órákban megismétlõdött az, ami már oly sokszor megtörtént különbözõ vitáink alkalmával.
Voltak olyan elemek ebben a vitában, amelyek teljességgel távol estek a dolog természetétõl is. Itt csak egyetlen dologra hivatkoznék: mindjárt a vita elején elhangzott, hogy lám, a cigányság a magyar nemzettest része, hiszen õk vonultak a magyarok segítségére Erdélyben, a marosvásárhelyi események idején, 1990. március 19-én. Sajnos, aki ezt mondta, éppen csak azzal nincs tisztában, hogy a megelõzõ napon ugyanoda, Marosvásárhelyre romániai, román nyelvû cigányokat vittek leitatva és feltüzelve, akik ugyancsak verték a magyarokat. Nem tudom, ebbõl mire lehetne következtetni, de ez olyan fokon idegen volt mindattól, ami idetartozott volna az Országgyûlés elé, hogy nem tudom szó nélkül hagyni.
Most néhány dologra reagálnék utalásszerûen, hiszen az oktatással, a különbözõ programokkal kapcsolatban hiányérzeteket fogalmaztak meg képviselõtársaim, egyébként joggal, de mégis jó, ha tisztában vagyunk az adatokkal.
Az oktatásra, kitüntetetten a cigány fiatalok oktatására ez a kormányzat 600 millió forintot fordít, ebbõl 243 millió forint jut a Gandhi Gimnáziumnak. '92 és '95 között a kormány 50 millió forintot fordított ösztöndíjasokra, ebbõl évente nagyjából-egészében ezer cigánygyereket lehetett ösztöndíjjal segíteni, ami természetesen kevés. Erre futotta, és hogyha kicsivel jobb helyzetben lesz az ország, akkor nyilván többeknek tud majd ösztöndíjat nyújtani.
A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 150 millió forinttal alakult meg, elkezdi mûködését, remélhetõleg bekapcsolódik abba a programsorozatba, amelyrõl itt részleteiben is szó esett. A Népjóléti Minisztérium által szervezett cigányszociális földprogram 124 településen 110 millió forinttal támogatta azokat a kezdeményezéseket, amelyek a cigányságot helyben foglalkoztatnák. Az OFA, az Országos Foglalkoztatási Alapítvány 900 programot menedzsel százmillió forintból. Ezek külön-külön persze jól hangzó pénzek, de együttesen sem elegendõk ahhoz, hogy megoldják mindazokat a gondokat, amelyek folyamatosan foglalkoztatják a cigányságot is, meg természetesen a társadalom egészét is.
Itt akkor engedjék meg, hogy kitérjek a bizottságunk által évrõl évre elvégzendõ munkára, a parlament által szétosztandó pénzekre, hiszen minden alkalommal, amióta az új parlament megalakult, akár az önkormányzati támogatásokról, akár a társadalmi szervezetek támogatásáról beszélünk, a szétosztandó pénzek kétötödét cigány szervezetek, illetõleg a cigány önkormányzat kapja. Körülbelül hasonló az arány - talán valamivel, csekély mértékben különbözik ettõl - a Kisebbségekért Közalapítvány 400 millió forintos pénzénél, amelynek egyharmadát - negyven százalékát kapják cigány szervezetek, illetve a cigánysággal összefüggõ programok.
Örültem volna, ha képviselõtársaim ebben a vitában, illetve még azt megelõzõen veszik maguknak a fáradságot, és elolvassák azokat a dokumentumokat, amelyeket kézhez kaptak; akkor talán sok megjegyzést megspórolhattunk volna, szerencsétleneket és rosszízûeket egyaránt, hiszen a Látlelet címû dokumentum önmagában tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyek '90 és '94 között történtek, amelyeket az akkori kormányzat hozott. Tehát egész egyszerûen nem állja meg a helyét az, hogy bárki is elhallgatta volna ezeket az intézkedéseket. Nem mondta volna senki, hogy nincs egyetlen párt sem, amelynek lenne cigány válságkezelõ programja, hiszen a koalíciós pártok azért töltenek be koalíciós szerepet, hogy a kormányt próbálják rávenni az ilyen programok létrehozására, és ezt a programot megvalósította, letette a kormány - nyilván vannak vitás pontjai.
Végezetül: számomra és számunkra elsõsorban az a fontos, hogy mindeme törekvések mögött ott vannak az emberek, az a roma sokaság és azok a roma egyedek, akiknek a képviselõi itt ülnek közöttünk. Ha nem az a humanitás, a szolidaritásnak nem az kötelezettsége vezetne bennünket, amely miatt mi szocialisták baloldalinak mondjuk magunkat, akkor nem lett volna érdemes - legalábbis számunkra - megtartani ezt a vitanapot. Ez az a kötelezettség, ami vezet és amelynek értelmében programunkat, politikánkat a továbbiakban is folytatni akarjuk. Köszönöm szépen. (Taps.)