DR. SZABÓ ZOLTÁN, mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház!
Hadd kezdjem azzal, hogy egyetértek mindazokkal, mindazon képviselõtársaimmal, akik itt a mai nap folyamán elmondták, hogy jó és hasznos lehet egy ilyen politikai vitanap, de korántsem volna jó, ha ezzel hosszabb vagy rövidebb idõre letudottnak, elfelejtettnek tekintenõk mindazt, ami e politikai vitanap témájában teendõnk. Azt gondolom, hogy mindazonáltal nagyon hasznos volt, nemcsak politikai precedens értékét tekintve, hanem a tekintetben is, ami elhangzott; mindazok a - engedjék, hogy ezt mondjam - legtöbb esetben kormánypártokat és ellenzéket egymástól elválasztó sávon átívelõ gondolatok, amelyek elhangzottak és amelyeket a kormány a késõbbiekben hasznosítani fog.
Szeretnék köszönetet mondani a kisebbségi és emberi jogi bizottságnak azért, hogy kezdeményezte ezt a vitanapot. Szeretnék köszönetet mondani képviselõtársaimnak, azoknak is, akik megosztották velünk gondolataikat, azoknak is, akik csak végighallgatták azokat; köszönetet mondani vendégeinknek, akik figyelemmel kísérték mindazt, ami itt történt; és szeretnék köszönetet mondani az ország nyilvánosságának is, azoknak, akik a televízión, a rádión keresztül vagy más módon figyelemmel kísérték ennek a vitanapnak az eseményeit.
Úgy gondolom, ez a vitanap igazolta azt is, hogy idõszerû volt megtartani. Teljes mértékben egyetértek Tabajdi Csaba képviselõtársamnak azzal a kijelentésével, amelyet õ még csak megelõlegezett, én most már a vitanap lefolyása után, annak ismeretében mondhatom is. Természetesen idõszerû egy széles rétegek lecsúszásával fenyegetõ helyzetben egy ilyen vitanapot megtartani, annál is inkább, hiszen a kisebbséget a lecsúszás még inkább fenyegeti. A kisebbséget kisebbségi helyzeténél fogva még inkább fenyegeti a lecsúszás, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a cigányság e tekintetben speciális helyzetû kisebbség, és a többinél lényegesen rosszabb helyzetben levõ kisebbség, amelyet tehát hatványozottan fenyeget az, ami ma Magyarországon reményeink szerint már nem sokáig, de szinte mindenkit fenyeget.
Végezetül engedjék meg, hogy még így elöljáróban azt mondjam el, hogy egy ilyen összefoglaló mindig arra csábít, hogy az ember megpróbáljon az ellentétes vélemények között valamiféle igazságot tenni; én igyekszem ezt a csapdát elkerülni. Nem gondolom, hogy a kormány képviselõjének bármilyen kérdésben, de különösen ebben a kérdésben ellentétes vélemények között joga vagy feladata, tiszte volna igazságot tenni. Én úgy gondolom, itt döntõ többségében olyan vélemények hangzottak el, amelyek még ha egymásnak ellentmondóak is, mindenképpen megfontolásra érdemesek és egy további konstruktív vita alapját jelenthetik.
Néhány olyan kérdésre szeretnék csak kitérni, amit különösen lényegesnek tartok, és e tekintetben néhány kérdésben határozottan vitába is kívánok szállni.
Az egyik ilyen megközelítés az azóta már több ízben felvetett, Torgyán József képviselõtársunk által említett megközelítés volt, amellyel vitába kívánok szállni, amely szerint helytelen a cigányság problémáját többség és kisebbség problémájaként felfogni; a cigányság a magyar nemzettest része. Ez utóbbi kijelentésben annyi igazság kétségkívül van - és ebben Németh Zsolttal értek egyet -, hogy az a cigány szülõktõl született magyar állampolgár, vagy akár nem magyar állampolgár, aki magyarnak kívánja tekinteni magát, az természetesen a magyar nemzet része. A Szent István-i befogadó nemzeteszme értelmében aki magyar kíván lenni, az legyen magyar.
Egyebekben azonban úgy gondolom, hogy Sepsey Tamás képviselõtársunknak van igaza, aki azt mondta, hogy zsákutca az asszimiláció, zsákutca az asszimilációs törekvés, egyszer már bebizonyosodott módon zsákutca. Nem oldható meg a kérdés azon a módon, hogy a cigányság kisebbségi helyzetével, kisebbségi helyzetébõl fakadó sajátos problémáival nem óhajtunk szembenézni, és egész egyszerûen mint a magyarság egy részét, valamilyen szempontból talán különös részét tekintjük.
Annál is kevésbé oldható ez meg, mert hiszen ez a tükörképe annak a nem egy környezõ országban szélsõséges politikai erõk által vallott véleménynek, amely tételesen tagadja a kisebbségek kollektív jogait, amely tételesen tagadja azt, hogy egyáltalán kisebbségi probléma létezik, amelyik arról beszél, hogy Románia egységes nemzetállam, nincsenek nemzetiségi problémák, ott mindenki román, csak van, aki közülük magyarul beszél. Ez a tükörképe annak a felfogásnak, amelyet Torgyán képviselõtársunk elénk terjesztett, amely szerint nincsen cigány kisebbségi probléma, itt mindenki magyar, csak van, aki közülük mégcsak azt sem mondhatom, hogy cigányul beszél, mert hiszen a magyarországi cigányság nagyobbik része anyanyelvét tekintve is magyar. (István József: .... Hazudsz! - Toller László: Elnök Asszony! Viselkedjünk!)