DR. SZABÓ ZOLTÁN, mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Úgy gondolom, éppen ezért jár el helyesen a magyar jogrendszer és a magyar joggyakorlat, amikor számos egyéb mellett a cigányságot is kisebbségnek tekinti, amikor ehhez a kisebbségi helyzethez köt bizonyos jogokat, adott esetben bizonyos többletjogokat, amely többletjogok, ha kompenzálni nem is tudják, talán valamelyest enyhíthetik azt a társadalmi méretekben kétségkívül létezõ elõítéletet és diszkriminációt, amely szinte minden kisebbséggel együtt Magyarországon a cigányságot is, talán azt mondhatom, a cigányságot fokozottan sújtja.
Ez ellen a diszkrimináció ellen, ezek ellen az elõítéletek ellen szólt Zwack Péter képviselõtársunk megítélésem szerint igen megindítóan, és valóban úgy gondolom, igaza van. A dolgot azzal kell kezdeni, hogy a mindannyiunkban valahol magunkban rejlõ elõítéletek ellen próbálunk fellépni.
Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem elegendõ toleranciakampány; nem elengedõ a másságot, a kisebbséget elviselõ, azt szeretõ kampányokat indítani, de úgy gondolom, nem vitatható ennek a szükségessége sem, legalábbis az Európa Tanács 40 tagországa nem vitatta. E 40 tagország között nem vitatta az Európai Unió és az OECD egyetlen tagországa sem, hogy ilyen kampányra is szükség van, hogy szembe kell szállni azzal a - Pokorni Zoltán képviselõtársamnak teljesen igaza van - katasztrofális méretû elõítélettel, intoleranciával, ami ebben a társadalomban többek között a cigányokat is sújtja.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném azonban leszögezni, hogy elõítéletek ellen, diszkrimináció ellen nem lehet szelektíven küzdeni. Nem lehet azt mondani, hogy a cigányellenes elõítéletek ellen küzdök, más, ugyanolyan - megítélésem szerint ugyanolyan - elítélendõ elõítéletek ellen viszont nem, sõt azokra adott esetben politikai érdekbõl rájátszom.
Ilyen megkülönböztetés nem létezik. Vagy elismerem azt, hogy az ember szabadságának egyedüli korlátja más ember szabadsága, de az viszont korlátja, vagy nem veszek errõl tudomást, és azért, mert megtehetem, korlátozni próbálom a másik szabadságát, csak azért, mert nem tetszik nekem a bõrszíne, az anyanyelve, a származása vagy a szokásai. Úgy gondolom, mindannyiunknak az elõzõ változatot kellene követnünk.
Elhangzott az országgyûlési képviselet, illetõleg a kormányzati struktúra kérdése a cigánysággal kapcsolatban és általában a kisebbségekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, abban, hogy a cigányság és általában a kisebbségek országgyûlési képviseletét mindeddig nem sikerült megoldani, nem diszkriminációt, hanem alkotmányjogi problémát kell keresni. Úgy gondolom, az éppen folyó és reményeink szerint soron levõ alkotmányozás során kell erre a problémára megoldást találni.
Ami a kormányzati struktúrát illeti, miniszterelnök úr elmondotta, nem zárkózunk el a kormányzati struktúra semmilyen ésszerû átalakításától, ugyanakkor azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem elsõsorban az átszervezés, nem elsõsorban a struktúra átalakítása az, amivel a probléma magvához közelebb férkõzhetünk. Legyen intõ példa valamennyiünk számára az egykor volt Szovjetunió egykor volt kormánya, amelyben száznál több miniszter foglalt helyet, és egy idõben melegvízügyi miniszter is volt, de ez a szovjet városok melegvízellátását semmivel nem javította.
(16.10)
Azt gondolom, hogy mindenekelõtt jól megfontolt programokkal, projektekkel, konkrét, szakmailag megalapozott tevékenységgel lehet e problémán segíteni, és ha ezeknek a projekteknek az irányítása, a koordinálása szükségessé teszi a kormányzati struktúra módosítását, akkor módosítani fogjuk azt. Önmagában a megoldás céljával módosítani a kormányzati struktúrát nem sok értelme van.
Felmerült az a kérdés, hogy mit tett a kormány. Mielõtt erre rátérnék, szeretném elmondani, hogy úgy gondolom, azoknak van igazuk, akik azt mondták, hogy nincs és nem is lesz Magyarországon olyan kormány, amelyik azt mondhatja majd el magáról, hogy õ oldotta meg ezt a problémát. Ez egy valóban nem kormányokon, hanem nemzedékeken átívelõ feladat, amelyet meg kell oldani a cigánysággal kapcsolatban. Egymást követõ kormányok egymás tevékenységére épülõ munkája lesz az, amelyik el fog vezetni a megoldáshoz vagy elõbb talán csak a problémák enyhítéséhez. Azt gondolom, e tekintetben nincs szégyenkeznivalója a jelenlegi kormánynak. Mindenkinek, aki a cselekvés lassúságát kifogásolta, igaza van, mert hiszen nem lehet elég gyorsan cselekedni a súlyos problémák láttán. De úgy gondolom, igaz az a mondat, hogy nem volt a magyar történelemben az elmúlt évtizedekben olyan kormány, amelyik ugyanannyit vagy ennél többet tett volna a cigányság kérdésében.
Mindezt többek között azok a lépések is tanúsítják, amelyek a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány létrehozására, a Magyarországi Cigányságért Alapítvány létrehozására, a többek által dicsérõleg említett cigány oktatási program kidolgozására - erre még néhány szó erejéig visszatérek - irányultak, amelyek - miniszterelnök úr említette, és úgy gondolom, igaza van - a büntetõ törvénykönyv megfelelõ módosítására irányultak, hogy Magyarországon ne lehessen joggyakorlat az, hogy nemzetiségi, faji, vallási okokból elkövetett súlyos támadások büntetlenül maradhatnak. Ezt tanúsítja az a kormány által elkészített komplex cselekvési program, amely - még egyszer mondom - lehet, hogy túlzottan bõkezû határidõkkel, de mégiscsak empirikus tényekre, vizsgálatokra alapozva irányoz elõ konkrét programokat, projekteket a probléma enyhítésére.
Messzemenõen egyetértek Farkas Gabriella képviselõtársunkkal - és mindenki mással, aki errõl beszélt, de legérzékletesebben talán õ hangsúlyozta -, hogy a cigányság problémái közül a leghosszabb távra ható megoldásra, a leginkább a gyökerekig ható megoldásra az oktatás tekintetében lehet számítani. Azt gondolom, hogy ez az elõbb említett oktatásfejlesztési, illetõleg közoktatási program azokra a valóságos kérdésekre reagál, amelyeket az elõbb említett empirikus vizsgálatok derítettek fel.
Kovács Kálmán képviselõtársamnak arra a kérdésére, hogy hol van ez a program, csak azt tudom válaszolni, amit Gellért Kis Gábor is válaszolt, hogy el kellett volna olvasni a kiosztott anyagok között.
Azt hiszem, nincs igaza Pokorni Zoltán képviselõtársamnak akkor, amikor képmutatással vádolja a kormányt, hogy tudniillik elkészít ugyan egy ilyen programot, de közben a kormány oktatáspolitikája következtében iskolákat zárnak be. Én inkább úgy gondolom, hogy ez a vélemény a képmutató, hiszen Pokorni Zoltán pontosan tudja, hogy jelen pillanatban nem a kistelepülések kisiskoláinak a bezárása, hanem a nagyobb települések kihasználatlan iskoláinak az összevonása folyik, másrészt pedig pontosan tudja, hogy mindez nem a kormány oktatáspolitikájának következtében történik így, hanem annak a gazdasági helyzetnek a következtében, amely a kihasználatlan kapacitások - köztük a kihasználatlan oktatási kapacitások - leépítésére kényszeríti az önkormányzatokat.
Azt gondolom végezetül, hogy Kovács Kálmán képviselõtársunk felszólalásában említett azon momentum, hogy az önkormányzatok nem szolgáltatnak elég adatot vagy jó adatokat a statisztikában a cigány kisebbségekrõl, és hogy errõl a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium illetékes fõosztályának vezetõje mit nyilatkozott és az mennyiben tarthatatlan, egy egyszerû tévedésen alapul. Az õ általa is említett 1995 tavaszi vizsgálatot a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium rendelte meg és fizette ki, ilyen célvizsgálatok végezhetõk. Ugyanakkor azonban az iskolai statisztikákban és minden általános célú statisztikában az adatvédelmi törvény tiltja a származás feltüntetését és a származás szerinti megkülönböztetést.
Képviselõtársaim! Még egyszer azt szeretném elmondani, úgy ítélem meg, hogy ez a mai vita a továbbiakban a parlament pártjai közötti, a parlamenten kívüli pártok, a civil szervezetek közötti együttmûködést és a kormány erõfeszítéseit ebben a kérdésben elõsegíti. Úgy gondolom, nagyon hasznos volt ez a nap, amit ma itt eltöltöttünk, és mindazoknak a képviselõtársaimnak, akik felszólalásukat azzal fejezték be, hogy mindezt folytassuk, igazuk volt. Folytatni fogjuk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)