DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselõk és más, parlamenten kívüli, fontos, jelentõs befolyással rendelkezõ szereplõk is a szatymazi templombetörés ismertté válása után azonnal felismerni vélték, hogy - ahogy fogalmaztak - keresztényellenes, antikrisztiánus jelenségekrõl van szó. Brutális támadás érte a katolikus egyházat és híveit, hallottuk éppen egy hete itt a parlamentben. (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van.) Nemcsak az elkövetõk keresztényellenességét emlegették, hanem többen egyenesen vallás- és keresztényellenes kurzust, politikát sejtettek a szatymazi cselekedetek hátterében. (Közbeszólás a jobb oldalon: Úgy van.)
A politikai vádak megfogalmazóinak egy része talán maga is elhitte, amit állított, hogy a Magyar Köztársaság rendõrsége nem lép fel ilyen esetekben kellõ eréllyel, nem feltételezték, hogy rövidesen kiderülhet, mi is történt valójában, hogy összeomlanak a kormányellenes vádak, amelyeket most itt képviselõtársaim bekiabálással csak megerõsítettek, vállaltak.
Ismét megalapozatlannak találtatik az egyház- és vallásellenes politika emlegetése. Bár a hívõket és nem hívõket természetesen egyaránt felháborítja a barbár garázdálkodás, kiderült, hogy sajnos teljesen szokványos, mondhatni, sok évszázados hagyományra visszatekintõ cselekedetekkel van dolgunk. Három fiatalember, saját bevallásuk szerint fejenként 2-2 liter bor után, nyilván félig öntudatlan állapotban tette, amit tett, és természetesen cselekedeteiket ez egyáltalán nem menti. A fiatalemberek az újságok tanúsága szerint istenhívõ katolikusnak tartják magukat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Magyarországon ma - ugyanúgy, mint más demokratikus országokban - nem a különbözõ világnézetû, felekezetû emberek, hívõk és nem hívõk között húzódnak az ellentétek. Súlyos felelõtlenség bármilyen vandál cselekedet mögé kultúrharcot fantáziálni, vagy ami talán még rosszabb, az ilyen eseteket megpróbálni kultúrharc kirobbantására használni. Nem is praktikus egyébként, képviselõtársaim, hiszen az egyház- és keresztényellenesség vádja, nyilván a teljes hiteltelensége miatt az elmúlt években eredménytelen politikai stratégiának bizonyult. Erkölcsi kérdés is, hogyha már valakivel elõfordul, hogy a politika rangjára emel nem politikai természetû bajokat, s megalapozatlanul vádaskodik, amikor kiderül - mondjuk így a finomság kedvéért - tévedése, legyen képes nyilvánosan bocsánatot kérni. (Taps a bal oldalon.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Ne legyen félreértés, nem egyedi eset, ami a szatymazi garázdálkodás kapcsán történt, hogy ugyanis hihetetlenül súlyos vádak fogalmazódnak meg a nyilvánosság elõtt, s aztán egy idõ múlva, amikor kitûnik, hogy ezek az állítások teljesen megalapozatlanok voltak, nem történik semmi azok részérõl, akik a vádakat képviselték.
Itt van a másik ügy, a Budapest Bank privatizálásának esete. Talán már a jövõ héten foglalkozik az Országgyûlés az ezen ügyben felállított vizsgálóbizottság jelentésével. Most tehát nem ennek részleteirõl kívánok szólni, hanem pusztán arról, hogy lassan egy éve, amikor elõször került szóba ez az ügy, az ellenzéki képviselõk közül többen azonnal rettenetes visszaélésekrõl, sötét ügyletekrõl beszéltek, és a nem éppen visszafogottságáról, alulfogalmazásáról ismert pártelnök, frakcióvezetõ, mint rendesen, alkotmányellenességet emlegetett meg azt, hogy pártja hatalmas összegeket fog leleplezni.
(15.40)
A vizsgálat során kitûnt: sem alkotmányellenesség, sem visszaélés, sem sikkasztás. A legmerészebb megalapozott megállapítás az ügy kapcsán mára nem más, mint fegyelmezetlen adminisztráció, semmiképpen nem a károkozás szándékával.
Csak ismételni tudom: erkölcsi kérdés, tisztesség kérdése, hogy ha valaki bármilyen megfontolásból is a politika rangjára emel nem politikai bajokat, hibákat, vétségeket, s eközben embereket, intézményeket gyaláz, legyen képes legalább utólagosan bocsánatkérésre - már csak saját hitelessége érdekében is. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)