DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt szeretném elõrebocsátani, hogy a Független Kisgazdapárt a legmesszebbmenõen támogatja a természet mint nemzeti kincsünk védelmét - amint ezt Berregi István, igen tisztelt képviselõtársam már elmondta -, és több módosító javaslatunkkal támogatjuk ezt a törvényjavaslatot is.
Ennek kapcsán fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Független Kisgazdapárt nem valamiféle öncélú ellenzékieskedést folytat, nem utasítja el elvbõl a kormány valamennyi elõterjesztését, hanem éppenséggel azon igyekszik, hogy módosító indítványaival jobbá tegye azokat a törvényjavaslatokat, amelyek nem teljességgel elfogadhatatlanok. Ezt tesszük jelen esetben is.
Pozitívumnak tekintjük azt is, hogy Baja Ferenc miniszter úr az egyébként elég gyarlóra sikeredett környezetvédelmi törvényt követõen viszonylag hamar beterjesztette a természetvédelmi törvényt is, amit követelményként már annak idején is hangsúlyoztunk.
Elismerést érdemel az is, hogy a környezetvédelmi törvényhez képest ez a törvényjavaslat lényegesen jobbra sikeredett. A törvényjavaslat pozitívumának elismerése nem zárja ki, hogy néhány kritikai észrevételt tegyünk. Itt most a törvényjavaslat három legfõbb - szerintem alapvetõ - hibáját kell majd kiemelnem. Mielõtt azonban ezekre rátérnék, néhány formai problémára szeretném fölhívni a figyelmet.
Nagy örömmel állapítottam meg, hogy a törvényjavaslat a helyesírási és nyelvhelyességi hibák tekintetében szinte forradalmian áttörõ javulást mutat. Kissé személyes sikerként élem meg, hogy miután rendszeresen hoztam szóba a helyesírási, nyelvhelyességi hibákat itt, az Országgyûlésben, végre olyan törvényjavaslat került a T. Ház asztalára, amely szinte kifogástalan. Gondos átnézésre azért mégis akad egy-két hiba.
Ilyen például a 29. § (1) bekezdésében a "bioszféra-rezervátum" kötõjel nélküli különírása, ami aztán a 34. § (1) bekezdésének c) pontjában is ismétlõdik, vagy hasonlóképp a 33. § (3) bekezdés a) pontjában a "termõhelytípus" különírása. Nyelvhelyességi szempontból kifogásolható a 4. § d) pontjában a "folyamatokat többségében" fordulat, ahol a többes számnak megfelelõen a "folyamatokat többségükben" lenne helyes. De ismétlem: csak elvétve fordulnak elõ hasonló, kisebb lapszusok. Csak így tovább: közel a teljes hibátlanság!
Még mindig a formai hibáknál maradva, a jogszabályszerkesztésrõl kell néhány szót szólni. Amint már egy kormánypárti képviselõtársam is szóvá tette, a fogalom-meghatározásokkal kapcsolatban tehetõk bizony észrevételek. A törvényjavaslat 4. §-ában adja az alapfogalmak meghatározását, majd késõbb, az 53. § (3) bekezdésében ismét fogalom-meghatározásokra kerül sor. De ugyanígy még akadnak máshol is fogalom-meghatározások. Már többször is javasoltam az igazságügy-miniszter úrnak, hogy adjon ki és - mint ezért felelõs - követeljen meg egységes jogszabályszerkesztési elveket. Több más ország gyakorlatát követve az szolgálná a könnyebb áttekinthetõséget, ha valamennyi fogalom- meghatározás együtt, a törvény elején kapna helyet.
Megfontolásra ajánlom egyben a jövõre nézvést azt az egyes országokban követett gyakorlatot, amely szerint a terjedelmesebb törvények elé valamiféle tartalomjegyzéket illesztenek, ami megkönnyíti a törvény áttekintését és az eligazodást abban. Szerintem amennyire lehet, meg kell könnyítenünk a polgárok eligazodását a törvényen belül, mert hiszen ez fontos elõfeltétele a jogkövetésnek.
Az érdemi kérdésekre rátérve, megítélésem szerint az elsõ súlyos hibája a törvényjavaslatnak, hogy végsõ soron még mindig kerettörvény-jellegû, bár lényegesen kisebb mértékben, mint a környezetvédelmi törvény volt - errõl azért esett már itt szó. A javaslat más törvénybe utal olyan szabályozási területeket, amelyeket a törvény keretein belül is rendezni lehetne, viszonylag könnyen.
Itt különösen szembetûnõ a természetvédelmi õrökre vonatkozó szabályok külön törvénybe utalása. Egyik igen tisztelt kormánypárti képviselõtársam hivatkozott arra, hogy "A soha nem látott mértékû falopások, a veszélyesen elharapózott orvvadászat, orvhalászat, a védett értékek pusztítása, eltulajdonítása mindenki elõtt ismert." Nagyon örülök, hogy a közbiztonság hiányát ezen a téren is - kormánypártiak is - fel- és elismerik, mert ha ezt mi tennénk, populista demagógiának méltóztatnának minõsíteni.
Épp az említettek miatt ugyanez az igen tisztelt képviselõtársam szorgalmazta a természetvédelmi õrök jogállásának tisztázását. Valóban, amíg a természetvédelmi õrök jogállásának meghatározása nem történik meg, addig a természetvédelem gyakorlati hatékonysága sem mûködõképes. Teljesen érthetetlen, miért nem lehetett a kérdést ebben a törvényjavaslatban rendezni. Annál megmagyarázhatatlanabb, mivel az erdõ- és a vadászati törvényben viszonylag egyszerû módon sikerült az erdõ-, illetve a vadõrök kérdését megoldani. A T/1686. számú erdõtörvény-javaslat 86-91. §-aiban, ha nem is kifogástalanul, de elrendezi az erdõõrök - a törvényjavaslat szóhasználatában: "az erdészeti szakszemélyzet" - státusát, jogait és kötelezettségeit, a fegyverviselést is beleértve.
Meg kell mondanom, a törvény-elõkészítõ munka szinte érthetetlen hiányosságára és a kormányon belüli összehangolatlanságára utal, hogy a földmûvelésügyi miniszter úrnak sikerült egy problémát megoldani - többé- kevésbé -, a környezetvédelmi miniszter úrnak pedig nem sikerült. Azt hiszem, jobban össze kellene hangolni, és valahogy egyformábban csinálni a dolgokat - mindenkinek haszna lenne belõle.
Amikor ebben az országban - sajnos - annyi a magánhadsereg, a különféle vagyonõrzõ szervezeteknek a csapatai - még Csák Máté idejében sem volt talán ennyi az országban -, akkor ne féljünk attól, hogy a természetvédelem is kap egy fegyveres õrséget! Ugyanez vonatkozik, persze, az erdõre is és más, hasonló nemzeti értékekre.
A törvényjavaslattal szemben fölhozható másik súlyos kritikai észrevétel az, hogy nem rendezi megnyugtatóan a természetvédelem szervezeti rendszerét. A törvényjavaslat ugyan szól az 57. §-ban - bár igen szûkszavúan és határozatlanul - a természetvédelmi igazgatásról és a természetvédelmi igazgatóságokról, azonban ezek központi irányítását "a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet"-re bízza.
(17.40)
A törvényjavaslat ezzel a természetvédelmi hivatali szervezetet közvetlenül a miniszter irányítása alá látszik rendelni. Ez a jelenlegi helyzettel szemben is visszalépést jelent, mivel jelenleg is létezik és funkcionál, és ismereteim szerint - és ezt a területet eléggé ismerem - az egész államigazgatásban példamutató módon funkcionál a természetvédelem országos központi irányítása. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért tûnik úgy ennek a törvényjavaslatnak az olvasása során, hogy ennek a szervezeti kérdésnek a megoldása elmarad.
Végül a harmadik probléma: a jogi kérdések. Az elõzõekben Kutrucz Katalin hozzászólására Szabó Lajos Mátyás igen tisztelt képviselõtársam reagált, aki jogi kérdéseket és jogfilozófiai kérdéseket is feszegetett. Elhoztam magammal az 1871. évi XXXI. törvénycikket, az akkori erdõtörvényt. Nagyon kérem az igen tisztelt miniszter urakat, hölgyeket és a kormányt, hogy ne szégyelljék elõvenni a múlt század végén készült magyar törvényeket. Ezek ugyanis az akkori európai törvényhozás színvonalán mozogtak és álltak, és meg kell mondanom önöknek, kis tartalmi módosításokkal ezek a törvények ma is megfelelnek a nyugati jogi normáknak. Szabó Lajos Mátyás jogfilozófiai problémákat emlegetett. Ezekben a törvényekben testet ölt az, hogy ami egy szabályozási területre vonatkozik, és minden olyan részletkérdés is, ami az állampolgárok széles körét érinti, amihez jogi, pénzügyi vagy büntetõ szankciók járulnak, azok lehetõleg egy törvényben, együtt legyenek megfogalmazva.
Csak egy példát mondanék ebbõl az erdõtörvénybõl. Azt hiszem, ez ma is ilyen konkrét fogalmazásban kívánkozna bele sok törvényünkbe. Annyira szépnek találtam, ezért engedjék meg, hogy ezt az egy paragrafust felolvassam: "Aki pedig élõfa gallyát vagy ágát letöri, levágja, megvagdalja vagy a fát hasonló módon megrongálja, az egész élõfa értékének tized részétõl annak egész értékéig terjedhetõ kártérítést tartozik fizetni, s azonfelül 10 forintig terjedhetõ pénzbüntetéssel büntetendõ." Persze az akkori tíz forint gondolom, hogy ma több ezer forintnak felel meg.
Ezt azért hoztam föl példaképp, mert az ellenzék részérõl többen, és fõképp a konzervatívabb gondolkodású képviselõk - így én is - a jogszabályalkotásnak ezekre a hagyományaira hívjuk fel a figyelmet. Nézzék meg kérem, az angol törvények ma is körülbelül ilyenek. Tehát a közösséget, az emberek széles tömegét érintõ kérdéseket nem rendeletben szabályozzák, nem miniszteri vagy kormány- vagy egyéb rendeletekben, nem utalják ki a törvény keretébõl, hanem azon a törvényen belül szabályozzák, és így válik a jogkövetés általánossá, mert a polgárnak nem 15 helyen kell keresgélnie, hogy mik azok szabályok, amelyeket neki követnie kell, hanem azok egybe vannak foglalva. Azt hiszem, akkor, amikor Magyarországon ilyen nagy a jogbizonytalanság és ilyen alacsony színvonalú a jogkövetés, akkor ezek a jogalkotási problémák is ennek az egyik gyökeréül, az egyik okául szolgálnak azzal, hogy áttekinthetetlenek, kuszák, nem egységesen és nem egy helyütt rendezettek a törvényes elõírások. Arra kell törekednünk, hogy ilyenné váljanak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)