BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Minden különösebb bevezetõ nélkül szeretném ott folytatni, ahol ma egy hete, szinte percre pontosan ebben az idõben abbahagytam, az idõ rövidsége miatt, mert lejárt a tíz perc; tehát minden különösebb bevezetõ nélkül ott folytatnám. A védetté nyilvánításnál hagytuk abba, és azzal szerettem volna folytatni.
A javaslat szerint a védetté nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Ezzel mi egyetértünk, sõt, figyelemmel a földhivatalok rendkívüli leterheltségére, szükségesnek tartanánk az ilyen bejegyzések tekintetében a soron kívüliség biztosítását. Ezzel megelõznénk azt, hogy a védetté nyilvánítás kimondását követõen csak hosszabb idõ után kerülne sor a nyilvántartásba-vételre. Ezzel összefüggésben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy megfelelõ módon, például a média segítségével, tájékoztatni kell és lehetne a közvéleményt is arról, hogy valamely területet védetté, illetõleg fokozottan védetté nyilvánítottak.
A javaslat lehetõvé teszi az idõszakos védetté nyilvánítást is. Ennek két fajtája került szabályozásra. Az egyik az ideiglenes védetté nyilvánítás, amely a védelemre tervezett terület idõleges védelmét biztosítja, míg az átmenetileg védetté nyilvánítás pedig idõszakos védelmet biztosít. A javaslatból nem derül ki egyértelmûen, hogy valamely terület vonatkozásában az önkormányzat átmeneti védetté nyilvánítást elrendelhet-e vagy sem, mert a javaslat az erre vonatkozó rendelkezésekben nem határozza meg pontosan azt a szervet, amely ezt elrendelheti. Ide vonatkozóan az indoklás nem ad eligazítást.
A védett természeti területek - a nemzeti park, a tájvédelmi körzet, a természetvédelmi terület, a természeti emlékek - a javaslatban külön meghatározást kaptak. Ezzel kapcsolatosan külön is kiemelendõ az a rendelkezés, amely szerint csak miniszter jogosult nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére. A kiemelés azért szükséges, mert a szövegezésbõl az következik, hogy a miniszter létesíti ezeket a védett tárgyakat, míg ezzel szemben egyértelmû, hogy a miniszter bizonyos területeket csupán ilyenné minõsít. Ennek megfelelõen feltétlenül indokolt a javaslat idevonatkozó rendelkezésének módosítása is.
Ebben a körben a javaslat utal a tudományos és a bioszféra-rezervátumokra, de nem határozza meg a rezervátum fogalmát, amit viszont feltétlenül szükségesnek tartunk.
Újszerû rendelkezés a védõövezetre vonatkozó azon szabály is, amely a védett természeti terület körüli természeti egység megóvását segíti elõ. A védõövezetrõl ez ideig csak a nyomvonalas vezetékkel összefüggésben találkoztunk jogi szabályozásban. Helyesnek tartjuk a védõövezet intézményének kiterjesztését és azt, hogy a védõövezetben folytatható tevékenységet a miniszter vagy az önkormányzat rendeletben határozza meg.
A javaslat részletes szabályokat tartalmaz a jogszabályok megszegésének eseteire is. Ezek közül külön is kiemelendõ a természetvédelmi bírság és a természetvédelmi szabálysértés. Úgy véljük, hogy a 200 ezer forintig terjedõ pénzbírság megfelelõ prevenciós hatást vált ki. Tudatosítani kell azonban, hogy a természet mint nemzeti kincs nem csupán jogi eszközökkel védendõ, hanem meg kell tanulni annak megbecsülését, tiszteletben tartását is. Ennek érdekében át kell formálni az ember tudatát, és már óvodáskortól kezdõdõen természetszeretõvé kell nevelni az embereket.
Engedjék meg, hogy röviden még egy-két módosításról, illetve szövegezési változásról is szóljak. A törvényjavaslat a 41. § (2) bekezdése felsorol tevékenységeket, amelyekhez védett állatfaj esetén - idézem - "az igazgatóság engedélye szükséges". A (4) bekezdés pedig így szól: "Fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény alá tartozó állatfajok esetén a (2) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi vagy más közérdekbõl fontos esetben adható meg." Ezzel a bekezdéssel kapcsolatban a következõ megjegyzéseket tenném.
Elõször is: szinte minden vadon élõ állat- és növényfaj - mint például a solymász madarak -, amelyet rekreációs célból szokás tartani, az egész kulturált világban beletartozik ebbe a kategóriába. Ugyanis a washingtoni egyezmény, amelyet hazánk is aláírt, rendkívül körültekintõ módon különbözõ mértékû védelem alá helyez nagy számú állat- és növényfajt, elsõsorban transzportra, tenyésztésre és kereskedelemre vonatkozóan. A megfogalmazás félrevezetõ, a szakterületen nem járatos, de a törvényjavaslat elfogadásában tevékenykedõ képviselõtársaim számára azt a benyomást kelti, hogy csak néhány rendkívül ritka állatfajról van szó.
Másodszor: kiemelten inkorrektnek tartjuk azt a kikötést, hogy a (2) bekezdésben felsoroltak csak "természetvédelmi vagy más közérdekbõl fontos esetben adható meg". Ez a kikötés azt jelenti, hogy az engedélyek megadása egyoldalú döntéshez kötött; nem adják meg, ha nem akarják, hiszen csak a természetvédelmi szervek döntik el, hogy érdekük-e a tevékenység. Nem szakmai indokok, nem a valós természetvédelmi érdekek döntik el az engedélyek, kérelmek sorsát.
(18.10)
A (2) bekezdésben felsorolt tevékenységek a védett állatfajok jelentõs része esetén semmiféle természetvédelmi érdeket nem sértenek, jóllehet nem érdekük a természetvédelmi szerveknek. A törvényjavaslatban való megfogalmazásuk lehetõséget ad a tudományos kutatás szabadságának korlátozására is. A törvényjavaslatban leírt megközelítés melegágya lehet a korrupciónak is.
Még egyszer kiemeljük, hogy a felsorolt tevékenységek engedélyezése szakmai döntések kérdése kell hogy legyen. Ez csak akkor érvényesül, ha ennek a bekezdésnek a megfogalmazása módosul. Például: "fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény alá tartozó állatfajok esetén"; a (2) bekezdés szerint engedély csak akkor adandó vagy adható, vagy meg kell adni, ha nem sért természetvédelmi érdeket.
Nem tudom megítélni, de gyanítom, hogy a fent említett bekezdés ilyen megfogalmazása hazánk alkotmányával is ellentétes.
Rendkívül sérelmesnek tartjuk a 66. § (2) bekezdését is, amely kimondja: "A védett növény- és állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képzõdmény állami tulajdonban áll." Véleményünk szerint egy magántulajdonon alapuló társadalomban ilyen kijelentés nem lehet a törvény része. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az általunk is aláírt washingtoni egyezmény a védett állatok transzportját és kereskedelmét szabályozza, és mint ilyen, egyértelmû tulajdonszerzést feltételez. Ez a megfogalmazás ellentétben áll egy általunk aláírt nemzetközi egyezmény szellemével.
Helyesnek tartanánk minimum úgy módosítani ezt a bekezdést, hogy: "a mesterséges körülmények között tenyésztett egyedek tulajdonjoga minden esetben a tenyésztõt illeti meg". Megjegyzendõ, hogy a védett állatok tenyésztését is a washingtoni egyezmény szabályozza és engedélyezi minden kulturált országban.
Véleményünk szerint a 75. § (1) bekezdése sincs összhangban a washingtoni egyeménnyel. A bekezdés szerint az eljárási határidõ a természetvédelmi hatóság engedélyezési eljárásaiban 90 nap. A fent említett egyezmény ugyanis kimondja, hogy élõállatokat érintõ engedélyeket a legrövidebb idõn belül ki kell adni. Módosítani javasoljuk tehát ezt a bekezdést is úgy, hogy az élõállatokra és növényekre vonatkozó eljárási határidõ szigorúan csak 15 nap maradjon továbbra is.
Különben magát az egész természetvédelmi törvényt a Kisgazdapárt is - az általa beadott több módosító javaslattal - feltétlenül elfogadásra ajánlja. De véleményünk szerint még sokat kell változtatni a törvény szövegén. Mi is azon vagyunk, hogy hazánkban minél több természetvédelmi kincset meg tudjunk óvni, védeni és szerettetni a magyarokkal. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)