DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Nem fogom megismételni azt a magánvéleményemet, ami teljesen egybeesik a bizottság álláspontjával. Azonban ennek a rendkívül bonyolult társadalombiztosítási költségvetésnek és az ennél még bonyolultabb zárszámadási törvénytervezetnek néhány sajátosságára és a fõszámok alakulására szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét.
Valójában szó volt már arról, a számvevõszéki bizottság képviselõje említette, hogy a 1994-es év sajátos volt abból a helyzetbõl kifolyólag, hogy az 1993-ban megalakult önkormányzatok számára ez volt az elsõ olyan év, amikor az egész évet az önálló önkormányzatok irányíthatták. Természetesen sajátos volt abban a tekintetben is, hogy ebben az évben választották szét, már amennyire lehetett, a Nyugdíbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot.
Igen fontos és politikai szempontból is figyelembe veendõ körülménynek tartom, hogy az 1994. évi költségvetést az elõzõ kormány és az elõzõ parlament készítette az önkormányzatokkal együtt vagy azoktól eltérõen, de végül is a második félévi végrehajtás a jelenlegi parlamentre, illetve a jelenlegi kormányra maradt. Ez a helyzet sajátos következményekkel jár.
Szeretném emlékeztetni a zárszámadás adatai közül önöket arra, hogy bérpolitikai intézkedésre került sor '94. elején helyesen, azonban a költségvetés hárommilliárd forinttal kevesebbet tartalmazott, mint amennyi a bérfejlesztésre szükségessé vált.
Nagyon fontos körülmény az, hogy 14 százalékkal tervezték a '94. évi nyugdíjak emelését, miközben a Pénzügyminisztérium prognózisa 18 százalékos bérnövekedést vettített elõre, és miközben ugyancsak az elõzõ kormány intézkedései következtében létrejött egy olyan alaphelyzet, ami azóta sem ismétlõdött meg és elõtte sem volt rá példa, hogy a bruttó béremelkedés elmaradt a nettó bérnövekedéstõl, hiszen a társadalombiztosítási járulékok adómentességet élveztek és ettõl év végére egy 24,5 százalékos bruttó, de több mint 27 százalékos nettó bérnövekedés következett be.
Világosan látszik, hogy ez körülbelül 30 milliárddal nagyobb nyugdíjemelési kiadást jelentett, miközben a 10 százalékos nyugdíjemelésre tulajdonképpen az egész tervezett évi keret már el volt költve az I. félévben. Ebbõl a 30 milliárdból persze a többlet-béremelkedések következtében befutott 5 milliárd járulékbevételi többlet valamennyit ellentételezett, de ezt a jelentõs tételt a II. félévben kellett fedezni, illetve a fedezetérõl a II. félévben kellett gondoskodni.
A tervezetben szerepelt egy olyan követelmény is, hogy a kormánynak 16 milliárdnyi vagyont kell átadni a társadalombiztosításnak. Ez nem történt meg az I. félévében és a kormány ezt ugyancsak sajátos eszközökkel próbálta meg valamilyen módon pótolni a II. félévben.
Összegezve, a számvevõszéki jelentés megállapításait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy mind a bevételek, mind a kiadások jelentõs mértékben eltértek a tervezettõl. Tulajdonképpen pótköltségvetést kellett készíteni. Én magam is kifogásolom, hogy a kormány ezt a pótköltségvetést, bár erre volt kezdeményezés, nem terjesztette be.
Meg kell állapítani, hogy éppen az alultervezett kiadási tételek miatt az évközi módosítások következtében a reform mértékû lépések elsõsorban az egészségügy területén elmaradtak, hiszen az ügyeletre, fogászati ellátásokra, egyéb reformintézkedésekre tervezett kiadásokból kellett a bérfejlesztés többletét megfinanszírozni.
Sajnos az Állami Számvevõszék által a megelõzõ években is kifogásolt alapproblémák ebben az évben is jellemzõek voltak. Nem módosult sem a társadalombiztosítás törvényi környezete, sem pedig nem módosultak azok a szabályok, melyek alapján a társadalombiztosításnak egy gazdaságosabb, jobb gazdálkodást lehetett volna végeznie, ezek sem változtak.
Tehát ismét bebizonyosodott az, hogy a jelenleg meglévõ költségvetési elõírások nem teljesíthetõk maradéktalanul, de nem alakultak ki az új szabályok sem a társadalombiztosítás számára. Valójában egy 42 milliárdra növekedett hiány mellett sem mondhatjuk el, hogy a nyugdíjak kivételével a pénzbeni ellátások reálértékét sikerült volna megõrizni, és a természetbeni ellátások színvonala is tovább csökken.
Nagyon röviden a bevételek alakulásáról: Mint említettem, 5 milliárdos többletet jelentett a bevételeknél az a bérnövekedés, ami 1994-ben váratlanul bekövetkezett. Elmaradt ugyan a 16 milliárdos vagyonátadás, de ehelyett a kormány 16,2 milliárd forintot készpénzben fizetett ki a társadalombiztosításnak a MÁV-tartozások fejében, és változott utána a korábbi törvények vagyonátadásról szóló elõírása is.
Az összes bevétel tulajdonképpen 24 milliárdos többletbevételt jelentett a tervezettnél. Természetesen még ez sem biztosította a nullszaldós költségvetéseket.
A kiadási elõirányzatok teljesülésérõl énmagam végignéztem azokat az állami számvevõszéki jelentéseket - hiszen szakmailag próbáltam megítélni a kiadások teljesülését - , amelyeket a Számvevõszék ebben az évben igen újszerûen és nagyon hasznosan elkészített.
Készített egy jelentést az alapellátásról '94-ben. A kórházi teljesítmény- finanszírozást vizsgálva áttekintette öt fõvárosi kórház gazdálkodását, végignézte a mentõszolgálat és a betegszállítás körülményeit, megvizsgálta a vérellátást és a Nyugdíjfolyósító Fõigazgatóság tevékenységérõl is készített egy jelentõs dokumentumot.
A nyugdíjkiadásoknál, már amikor a költségvetési vita folyt, mellettünk, ellenzékiek mellett a Számvevõszék is jelezte, hogy nem lesz elegendõ a nyugdíjkiadásokra tervezett összeg, valójában ez jelentõs mértékben alultervezett keretként maradt meg. Ezért 29 milliárd többletnyugdíj-kiadás vált szükségessé 1994-ben ahhoz, hogy a törvényes elõírásoknak megfelelõen tudja a kormány és a parlament a nyugdíjemeléseket végrehajtani.
Az Egészségbiztosítási Alapnál érdekes módon nem változott jelentõsen az egészségügy mûködésére fordított költségek kerete, ez mintegy 170 milliárd forint. Sajnos azonban az egészségügyi béremeléseknél a gyógyszer, a táppénz, a rokkantnyugdíj keretében jelentõs túllépések voltak.
Mint említettem, elmaradtak a reformintézkedések, a szakmai fejlesztések támogatására sajnálatos módon 3,5 milliárd helyett csak 2,3 milliárdot fordítottak. A CN-klinikáról sokat hallottunk és olvastunk, ennek az ügynek a rendõrségi vizsgálata folyik. Mint az Állami Számvevõszék ezt megállapította, szabálytalan körülmények között adtak elõleget egy magán-részvénytársaságnak.
A háziorvosi ellátás kerete igen jelentõsen módosult, mintegy 35 százalékkal emelkedett. A járóbeteg- és a kórházi keret érdemben nem változott.
(18.50)
Összefoglalóan azonban, a részjelentések alapján is meg lehet állapítani, hogy ezek a többletek sem tudták biztosítani azt, hogy minõségében változzon a háziorvosi ellátás, és hogy valódi teljesítményfinanszírozási elemek kerüljenek be a finanszírozási elvek közé.
A privatizációról elmondhatjuk azt, hogy a privatizált szolgáltatások befogadása még ma sem szektorsemleges, és hogy hiányoznak azok a törvényi elõírások, amelyek több igazodást adhatnának az önkormányzatoknak ahhoz, hogy ez valóban törvényesen és ne lobbyszempontok alapján kerüljön be a támogatási körbe.
A kockázatkezelõ keretbõl 350 millió forint megmaradt, azonban az Állami Számvevõszék a felhasznált összegbõl megkifogásolt egy 100, illetve egy 150 milliárdos felhasználást, mert egyiket a mûködési költségek között kellett volna a társadalombiztosításnak elszámolnia, és erõsen vitatható a 150 milliárd felhasználása - tulajdonképpen média- és PR-fejlesztõ célokra.
Sajnos a gyógyszerkeret mintegy 10 milliárddal lépte túl a tervezettet, és mintegy 6 milliárd volt a táppénzkeret többlete.
Elmondhatjuk tehát, hogy a 42 milliárd hiányból a jelentõs hiányt a nyugdíjkiadások növekedése okozta, de igen jelentõs volt - majdnem ugyanekkora - a gyógyszer-, a táppénzkeret és a bérfejlesztési többlet önmagában is.
Nem kívánok beszélni a mûködési kiadások alakulásáról, a vagyonkezelés, a befektetések, a járulékbehajtás ügyeirõl. Bár ezek rendkívül fontosak volnának, de én nem vagyok számszaki szakember, és biztos akad közgazdász számvevõszéki bizottsági tag, aki ezeket nálam nagyobb szakértelemmel veheti sorra.
Befejezésül figyelmébe ajánlanám a parlamentnek azokat az ajánlásokat, amelyeket a Számvevõszék a parlament figyelmébe ajánlott. Azt ajánlja a Számvevõszék a képviselõknek, hogy a gazdálkodási és a vagyongazdálkodásra vonatkozó törvények szülessenek meg, mert enélkül nem lehet rendet tenni a társadalombiztosítás gazdálkodásában; hogy biztosítsuk a jogi kereteket ahhoz, hogy külön törvény szabályozza majd a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap gazdálkodását. Errõl szólt a számvevõszéki bizottság tisztelt képviselõje. De nem elegendõ egy törvényt módosítani: feltehetõen két-három törvény módosítására lenne szükség ahhoz, hogy ezek a szabályok rendezve legyenek.
Javasolják azt, hogy az önkormányzati irányításra vonatkozó törvényt is tekintse át a parlament, valamint kérik azt, hogy módosító indítványokkal változtassuk meg azokat a számszaki adatokat, amelyeket a Számvevõszék megkifogásolt, és amelyek még az auditált költségvetés, zárszámadás mellett is tulajdonképpen korrigálandók, és amelyeknek az igénye felmerült.
Ezek közül az ajánlások közül tulajdonképpen kettõ megvalósult - az önkormányzati igazgatásról részben hoztunk már határozatot, részben pedig most foglalkozik vele a parlament, a módosító indítványok benyújtásra kerültek. Ami elõttünk álló, nem könnyû feladat, az a gazdálkodási, a vagyongazdálkodásról szóló törvény és a külön biztosítási alapok mûködését biztosító törvénymódosítások elõterjesztése, elfogadása. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)