DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A tb '94 évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény elsõ rátekintésre is elfogadhatatlan, hiszen ha csak olyan alpvetõ adatokból indulunk ki, mint például hogy a tb '94. évi auditált mérlege 1995 augusztusában, illetõleg 1995 szeptemberében készült el, ez már önmagában is jelzi ennek a törvénynek az óriási hiányosságait.
Az elõttem felszólaló Csehák képviselõ asszonytól hallhatták: a Számvevõszék is azt ajánlja, hogy bár ez a törvény rossz, és sok vonatkozásban szorul javításra, javítgassuk, ahogy tudjuk, de azért fogadjuk el, mert enélkül nem lehet továbblépni. Érdemes lenne egy statisztikát elkészíteni, hogy hanyadik törvényre javasolja már ezt a kormány, amelyik - úgy zárójelben megjegyzem - megint a postás szerény szerepére korlátozza önmagát, amikor errõl a törvényrõl van szó.
Én úgy gondolom, hogyha összevetjük az 1996. évi költségvetéssel az '94. évi zárszámadás végrehajtásával és annak ellenõrzésével kapcsolatos tapasztalatokat, akkor azt hiszem, mindenki egyetérthet velem abban, hogy ahogy az 1996-os tb-költségvetésre vonatkozóan azt a megállapítást tettem, hogy ez az állatorvosi ló tipikus esete - hiszen ami betegség elképzelhetõ a tb-vel kapcsolatban, az itt mind fellelhetõ -, ugyanez lenne igaz az 1994. évi társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatra is. Miután azonban kétszer nem szeretem ugyanazt a hasonlatot használni, engedjék meg, hogy most egy másik hasonlattal éljek, nevezetesen egy irodalmi megközelítéssel, miszerint az 1994. évi zárszámadás az "Utazás 760 milliárd forint könnyelmû elköltésének országába" címet kellene hogy viselje. A hatalmas késés miatt, ami a törvényjavaslat beterjesztésére vonatkozik, ez egyben egy különleges idõutazásként is felfogható volna, ahol azonban a zárszámadással csak részben lehet megismerkedni. Ugyanis itt az idõutazás nem egy panorámás jármûben, hanem egy olyan stráfkocsiban történik, ahol a rátekintés csak egyes tényekre vonatkozik, de számos dolgot igyekszik ez a beterjesztés elkenni.
Így különös utazásnak is nevezhetném ezt a kormány-elõterjesztést, hiszen célja nem a megismerés, hanem a jóváhagyás - ahogy azt Csehák Judit képviselõ asszonytól is hallhattuk -, hiszen, amint az már számos törvény vonatkozásában elhangzott, itt is az volt a legfõbb érv, hogy erre a törvényre szükség van, függetlenül attól, hogy ez a törvény nem jó.
Sajátos az Állami Számvevõszék szerepe is jelen esetben, noha valóban számos igen lényeges kérdésre felhívja a figyelmet - ezért köszönet illeti az ÁSZ munkatársait. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az ÁSZ egészen sajátos szerepet tölt be ebben az esetben, tudniillik útikalauzt ad az általam képletesen utazásnak nevezett törvényjavaslathoz: azt magyarázza, mit lehetne látni, hogyha jól lett volna beterjesztve a törvényjavaslat.
Sajnos ezek a magyarázatok sem tudják azonban pótolni a beterjesztés hiányosságait. Amint már az elõbb utaltam rá, a kormány - ahogy az 1996-os tb- költségvetésnél - itt is hangsúlyozottan csak a postás szerepét játssza, és az sem zavarja, hogy az õ neve szerepel az elõterjesztésen. Tehát hiába degradálja le önmaga szerepét a postási szerepre, a kormány ezt semmiképpen nem tehetné meg, hiszen õ a beterjesztõ. Úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne az óriási késéshez. Nincs bírálat a beterjesztésben, ami önmagában képtelenség, amikor olyan sok hibától hemzsegõ beterjesztést tár a Ház elé, hogy a bizottság kormánypárti elnök asszonya is az ÁSZ-jelentésnek azt a részét emeli ki, hogy ne törõdjünk a törvényjavaslat hiányosságaival, hanem fogadjuk el. Ebben az esetben minimálisan valamiféle bírálattal kellett volna élnie.
(19.00)
Ezen túlmenõen talán rögtön megjegyezhetném, hogy nemcsak bírálat nincs a kormány oldaláról, hanem semmire nem ad magyarázatot sem, ami már egyértelmûen kormányzati felelõsséget vet fel.
A zárszámadás a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, az elmondottakon kívül mindenképpen bírálható azért is, mert más szerkezetben nyújtották azt be, mint a költségvetést, holott a kettõnek azonos szerkezetûnek kellene lennie. Így az eltéréseknek és anomáliáknak csak egy része válik nyilvánvalóvá, hiszen az eltérõ szerkezetben történõ benyújtás számos ellentétet és anomáliát elfed a vizsgálódó szem elõl. Ami még ilyen körülmények között is kiderül, az a hiba már egyenesen riasztónak tekinthetõ.
Úgy gondolom, ha egy magáncég úgy gazdálkodna, mint ami ebbõl a törvényjavaslatból kitûnik, és ennyire nem venné figyelembe a magáncég a törvényes elõírásokat, és mindenféle hatósági eljárást olyan könnyelmûen kezelne, mint ahogy a társadalombiztosítás pénzügyi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatból az kitûnik, akkor - úgy gondolom - mindenféle hatósági eljárás indulna azzal a magáncéggel szemben, amelyik megengedhetõnek tartaná az ilyen szintû gazdálkodást. Igaz, hogy itt 760 milliárd forintról van szó, ezért úgy gondolom, hogy a 760 milliárd forint kezelése, az, hogy a mérhetetlen sok gond és baj ellenére - amelyekre majd rá fogok mutatni - tulajdonképpen semmiféle felelõsségre vonást nem tartalmaz az elõterjesztés, hanem megelégszik az "ejnye-bejnye" kifejezésekkel - illetõleg lényegileg ilyen "ejnye-bejnye helyzetet" teremt -, ez pedig a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint elképesztõ dolog.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogyha az 1996. évi tb-költségvetést összevetjük az 1994. évi zárszámadással, megállapítható, hogy semmi javulás nincs. Ez önmagában is elképesztõ és elfogadhatatlan. Óriási eltérések vannak a '94. évi költségvetési elõirányzatok és a valóságos tényadatok között. Vagy azért, mert ilyen alacsony színvonalú a beterjesztés, vagy pedig azért, mert minden következmény nélkül, szabadon lehet költekezni, átcsoportosítani, pénzeket elkölteni, eladósodni, közben semmit nem érõ kötvényeket vásárolni, részvényeket becserélni.
Nem csoda, hogy kiegyensúlyozott költségvetés helyett - amit terveztek - több mint 40 milliárd forintos hiány alakult ki. Ennek kiegyenlítését az 1995 végén elfogadott költségvetési törvény rendelte el. Figyelemre méltó, hogy az 1994. évre vonatkozó hiány 1995 decembere óta tovább nõ. Kérem, nem vicc és nem valamiféle félreértés: az 1994-re vonatkozó és - ha jól emlékszem - 42 milliárd forintban limitált hiányt a késõbbiekben közel 44,3 milliárd forintra - pontosan a beterjesztés 10. oldalának alsó részében található, mégpedig összesen 44 milliárd 288 millió forintra - kell felemelni. Tehát az a képtelen helyzet állt elõ, hogy 2 milliárd 288 millió forint növekmény található abban a limitált hiányban, amelyet 1995 végén '94-re vonatkoztatva 42 milliárd forintban limitáltak. Azt hiszem, ehhez semmit nem kell hozzáfûzni, ez úgy, ahogy van, elképesztõnek minõsíthetõ.
Rá kell mutatnom arra is, hogy a tb-költségvetés nem megfelelõ nyilvántartáson alapul, így azután nem lehet pontosan támaszkodni az adataira sem. Így az MSZP padsoraiból nyugodtan lehetett olyan napirend elõtti felszólalás kapcsán ezt a kérdést érinteni, hogy innovációs parkról és információs országútról beszéltek, miközben az ÁSZ szerint a tb kimutatott adósságállománya nem hiteles. Képzeljék el, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy egy olyan törvényjavaslat és zárszámadás ellenõrzése, tapasztalatainak ÁSZ általi értékelése fekszik a tisztelt képviselõtársaim és a Ház elõtt, amely alapján a tb kimutatott adósságállományáról még azt sem mondhatjuk el, hogy az hiteles lenne.
A többszöri figyelmeztetés után végrehajtott folyószám-egyeztetések sem voltak teljes körûek, azoknál nem hajtották végre azt az egyeztetést, ami szükséges lett volna. Akiknek a számláján többlet mutatkozott, azokat ugyanis ebbõl az egyeztetésbõl kihagyták, holott éppen az ilyen többlet is csak anomália következménye lehetne, de ezeket a többleteket ilyen vonatkozásban a vizsgálódásból bölcsen kihagyták.
Érdemes azt az adatot is figyelembe venni, hogy a két alap költségvetése 1994-re 500, illetõleg 550 millió forint volt, összesen tehát több mint 1 milliárd forint, amit a számítógépes kiadásra irányzott elõ. A beszámolóból nem derül ki, hogy elköltötték-e ezt az 1 milliárd 50 millió forintot. Ezzel megsértették az államháztartási törvény rendelkezéseit, amely elõírja, hogy a két dokumentumot, tehát a költségvetést és a zárszámadást azonos szerkezetben és úgy kell elõterjeszteni, hogy a két elõterjesztés adatai összevethetõk legyenek. Csak az ÁSZ útikalauzából tudhatjuk meg, hogy az elõirányzott több mint 1 milliárd 50 millió forintnál is többet költöttek el számítógépesítésre - tehát ez nem a kormány elõterjesztésébõl, hanem az ÁSZ-vizsgálatból tûnik ki -, nevezetesen, a túllépés 390 millió forint.
Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a tb-nyilvántartás adatai szöges ellentétben vannak ezzel a túlköltekezéssel, mert a számítógépes nyilvántartás elõnyeinek nyomait sem lehet felfedezni. Egyenesen megdöbbentõ, ha valóban ilyen összegeket költöttek számítógépes nyilvántartásra, akkor hogy fordulhatott elõ egyrészrõl, hogy 1995-ben 12 ezer halottnak küldtek ki egészségbiztosítási kártyát.
(19.10)
Ezzel kapcsolatban rögtön hadd jegyezzem meg, hogy a Független Kisgazdapárt semmiképpen sem tud elfogadni egy olyan eshetõlegesen elõterjesztendõ, MSZP- oldalról származó magyarázkodást, hogy a Horn-kormány olyan jó kormány, hogy még a halottak egészségügyi ellátásáról is gondoskodni szeretne, ezért küldtek ki 12 ezer halottnak egészségbiztosítási kártyát. (Zaj. - Francz Rezsõ: Pedig ez volt a szándék! - Derültség.)
Úgy gondolom, hogy egy törvényjavaslat esetében egyenesen felháborító, hogy ilyen adatokra támaszkodjon a Ház.
Külön érdekesség, hogy ezt az elképesztõ eredménytelenséget úgy produkálták, hogy ehhez a számítógépes fejlesztéshez világbanki szakértõket is alkalmaztak. Bármennyire hihetetlen, aláhúzottan szeretném jelezni a tisztelt Háznak, hogy ehhez az elképesztõ nyilvántartáshoz világbanki szakértõket alkalmaztak, és részükre körülbelül 2 millió, no nem forintot, hanem jó kemény USA-dollárt fizettek ki mindösszesen olyan tanácsadói szolgáltatásokért, amelyeknek szomorú eredményét láthatták, hallhatták igen tisztelt Képviselõtársaim, hiszen azok között szerepel a 12 ezer halott is, akiknek kiküldték az egészségbiztosítási kártyát.
Úgy gondolom, hogy emellett a Ház egyszerûen nem mehet el, ezeket a tényeket nem szabad nekünk elsimítani és jóváhagyni, különösen akkor, ha azt a rendkívül figyelemre méltó adatot is figyelembe veszik igen tisztelt Képviselõtársaim, hogy a számítógépesítés mellett - amire tengersok pénzt költöttek -, egyben a létszámot is elképesztõ módon megemelték a központi adminisztrációban; például a tb-nyugdíjbiztosításnál 803 fõvel többet vettek fel, hogy az adminisztráció tökéletesen rendben legyen, az egészségbiztosításnál pedig 875 fõvel nõtt a létszám.
Úgy gondolom, hogy képviselõtársaim már kitalálhatták; ezeket az adatokat nem a kormányelõterjesztésbõl, hanem az ÁSZ ellenõrzési adataiból lehetett megállapítani, mert a nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzatok bölcsen hallgattak a jelentésükben arról, hogy a nagyarányú számítógépesítés mellett ilyen nagyarányú létszámnövekedést is végrehajtottak.
Érdemes megnézni, hogy ezt a kiváló eredményt a saját esetükben miként honorálták. A "kiváló teljesítményükért" - természetesen ezt csak a jegyzõkönyvnek mondom, hogy a kiváló teljesítmény ebben az esetben idézõjelbe teendõ - a béreket és a jutalmakat úgy állapították meg önmaguknak, hogy az a valóságos teljesítményükhöz képest csillagászati összegeket tesz ki. Így például a nyugdíjbiztosítás 1994-ben 454 millió forint jutalmat fizetett ki munkatársainak, ami munkatársanként 3-4 havi bérnek felel meg.
Érdemes azt is megnézni, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy a nyugdíjbiztosítási béralap a központi irányításban 1994-ben havi 73 ezer forint volt, az egészségbiztosításban pedig havi 83 ezer forint volt, már 1994-ben. Ez - az országos átlagot is tekintve - igen magas bérszínvonalnak számít, ami többszörösen fölötte áll az egészségügyben, de nem a központi adminisztrációban, hanem a gyógyító munkában résztvevõk bérének; nem szólván a jutalmakról, ami az egészségbiztosítás központi apparátusában személyenként és átlagosan 320 ezer forint volt 1994-ben.
Képviselõtársaim, érdemes ezeket az adatokat összevetni mondjuk az ápolónõk vagy az orvosok fizetésével és azzal, hogy õk béna vagy teljes mozgatást igénylõ betegeket milyen bérért kénytelenek ápolni. Hasonlítsák össze az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás központi apparátusában dolgozók bérével, és akkor meg fogják érteni, hogy a Független Kisgazdapárt miért mondja erre a törvényre, hogy ezt mi semmilyen körülmények között nem vagyunk hajlandók legalizálni az igenlõ szavazatunkkal, mert itt nemcsak vizsgálatra, hanem olyan meghatározott, fontos szankciókra is szükség van, ami a jövõt illetõen ilyen anomáliákra nem ad lehetõséget.
Emellett tessék akkor megvizsgálni azt a gondolatot, hogy még idõnként felmerül az a kérdés, hogy ezt a tb-t, amely ilyen módon jár el, még megfelelõ vagyonhoz is kell juttatni. A Független Kisgazdapárt nem azt mondja, hogyha rendben vannak a dolgok, ez a gondolat akkor is elvetendõ, errõl szó sincs, de mi azt mondjuk, hogy a tb teljes átvilágítását meg kellene hogy elõzze a gazdálkodás részletes átvilágítása. Ne haragudjanak, nem a pejoratív értelmét akarom a parlamenti vizsgálóbizottságnak használni, hanem azt a tényt, hogy itt nincsenek megfelelõ eszközök a valóságos vizsgálódáshoz, tehát itt az átvilágítást olyan szakértõk tömegével gondolom, akiknek a helyzetébõl fakad az, hogy megközelíthetetlenek.
Tehát ha ez megtörténne, és egy ilyen gazdálkodási átvilágítás következtében olyan vagyonpolitikai és vagyongazdálkodási koncepció nyerne kialakítást, amely egyértelmûvé tenné, hogy a vagyon valóban ésszerûen üzemeltethetõ, ebben az esetben a Kisgazdapárt nem zárkózna el attól a gondolattól, hogy a tb megfelelõ vagyonhoz jusson. Ehhez azonban egy olyan helyzetet kellene teremteni, hogy a tb igazi tulajdonosként mûködtethesse a volt állami vagyont, ma ugyanis a tb vállalkozói vagyona olyan, mint egy vegyeskereskedés; semmi biztosíték nincs arra, hogy valóban hatékonyan mûködtetné azt az állami vagyont, amelyhez hozzájutna.
Ennek a vagyonnak a hozamából kellene ugyanis kiváltani a mai állami juttatásokat, e kettõnek az együtt alkalmazása egyszerûen elfogadhatatlan, és a Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy ez nemcsak elfogadhatatlan, hanem egyben értelmetlen is.
Ami most már a tb mai alapvetõ szabályait illeti, azt kell mondjam, hogy azok sincsenek betartva, közgyûlési határozatokat kellene hozni a vagyongazdálkodás körében. Elég, ha a CN-magánklinika finanszírozásának és ennek az alapelvnek a durva megsértésére hivatkozom; amint az önök elõtt is ismeretes, az ÁSZ büntetõ feljelentést tett ebben az ügyben.
Legyen szabad hivatkoznom továbbá arra is, hogy hiányzik a vagyongazdálkodásból a közgazdasági szemlélet.
(19.20)
Az ÁSZ megállapította, hogy úgy váltottak át banki részvényeket - Budapest Bank, Magyar Külkereskedelmi Bank, IBUSZ Bank stb. - Medicor-részvényekre, hogy a Medicornak még a mérlegét sem ismerték. Gondoljanak arra, hogy ez a magatartás büntetõjogilag minként lenne helyesen megítélhetõ, hiszen ezzel több száz millió forintot vesztett a tb.
Végül engedjék meg, hogy kifejtsem, teljesen felesleges és nem mûködõ adminisztrációra óriási pénzeszközöket fordítottak, mint például a tb- kártyákra - vannak, akiknek több ilyen kártyájuk is van. Ezt csak annak érzékeltetésére jelzem, hogy milyen módon lett megszervezve ez az akció is. Most mágneskártyás megoldást javasolnak. Ehhez azonban a háziorvosnak, szakorvosnak, kórházaknak leolvasó készülékeket kellene beszerezni, ami megint óriási kiadást jelentene. Igazán nem tudom, nem lenne-e sokkal célszerûbb ezt az óriási költséget gyógyításra és megelõzésre fordítani. A Független Kisgazdapárt nem csinál titkot abból a véleményébõl, hogy bizony ezt kellene tenni és az egész adminisztrációt egészen más módon megoldani.
Hiányzik a beszámolóból a vagyonmérleg, ami megint a törvényesség felrúgását jelenti, különösen az analitikus nyilvántartás hiányát emelném ki. Ebbõl fakadóan nem lehet tudni, hogy egyáltalán milyen vagyon áll a tb rendelkezésére, milyen gépek, épületek, jármûvek vannak a tulajdonában, a használatában, a központi apparátus kezelésében. Már 1994 közepén nyilvánvalóvá vált, hogy a tb költségvetése tarthatatlan. Ezért akkor pótköltségvetést dolgoztak ki, amit a kormány visszavont. A tb és a kormány komoly megértéssel viseltettek egymás gondjai, bajai iránt, ez a valóságos magyarázata annak, hogy a kormány miért nem talált - például az általam felvetettekbõl - tulajdonképpen semmi olyan adalékot, amit bírálatként a tb- költségvetéssel kapcsolatban megállapított volna. Ez a "kéz kezet mos" tipikus esete, ami természetesen szöges ellentétben áll a többpárti parlamenti demokrácia alapeszméjével. Ezért a Független Kisgazdapárt mélységes felháborodással mutat rá erre a tényre.
Végül ki kell térnem arra, hogy a Független Kisgazdapárt az ÁSZ javaslatainak nagy részével egyetért, különösképpen azzal, hogy törvényben és részletesen kellene szabályozni számtalan, ÁSZ által felsorolt kérdést. Kiemelném, hogy ezek közül különös jelentõsége lenne annak, hogy a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap költségvetését külön-külön törvényekben kellene jóváhagyni, mivel önálló szervezetekrõl van szó. A két tb-költségvetésnek összehangolatlan egymás mellé tétele azonban csak az áttekinthetõséget zavarja, és az igénytelen törvények keresztülvitelének kedvez.
Törvényben kellene gondoskodni a gazdálkodás és a számvitel szabályainak megsértéséhez kapcsolódó szankciókról is. Megfelelõ szankciók nélkül a gazdálkodás és számvitel szabályainak betartását nem lehet biztosítani!
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy tovább nem lehet húzni a kérdést, meg kell alkotni a külön törvényt az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének jóváhagyásához, a jövõben külön törvényt kell alkotni a Nyugdíjbiztosítási Alap jóváhagyásához. De mindennek csak akkor van értelme, ha a végrehajtás érdekében megfelelõ szankciórendszert dolgozunk ki, és azokkal szemben, akik ezeket a törvényes elõírásokat nem tartják be, vagy netántán azokkal tudatosan szembeszegülnének, megfelelõ szankciót alkalmaznánk. Különben 1997-ben, '98-ban és a jó isten tudja meddig változatlanul ilyen elfogadhatatlan, de mindig az érintett kormányzat által jóváhagyni szükségesnek nyilvánított törvényeket lennénk kénytelenek tárgyalni. A Független Kisgazdapárt ehhez jelenleg nem nyújt segítséget, ezt a törvényt elutasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)