DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Megenged egy személyes megjegyzést, nagyon rövid leszek.
Elárulom, hogy nagyon szeretek krimit olvasni, s az egyik legkellemesebb szórakozás - pláne egy ilyen parlamenti nap után - izgalmas thrillereket, izgató detektívregényeket olvasni.
Én ezért rendkívüli élvezettel olvastam a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi elszámolását, az errõl készített ÁSZ-jelentést, mert a legkiválóbb krimiírók sem tudnak ilyen kis területen, ilyen rövid terjedelemben ennyi bûncselekményt összeírni, mint amit itt leírtak.
Itt elhangzottak vélemények, hogy minek is tekintsük az egészet, azt a rengeteg sok szabálysértést, hiányosságot, ami itt elõfordul. Ezek végsõ soron nagyrészt bûncselekmények, nagyon súlyos bûnös mulasztás terheli azokat, akik ezekben közremûködtek. A hûtlen kezelés és egyéb más fogalmak körébe tartoznak ezek.
Miután itt már sokan szóltak errõl, nem akarok sokat idézgetni, de a következõ megállapítások szerepelnek az ÁSZ-jelentésben.
(20.10)
Amikor versenytárgyalásokról van szó, akkor a versenytárgyalások eredményének kialakulásában - ahogy ezt az ÁSZ megállapította - korábbi kapcsolatok, kapcsolatrendszer a döntés alapja. Ha nagyon finomak akarunk lenni, akkor azt mondjuk, hogy ez aztán a korrupció, amit írásba is adnak, hogy "kapcsolatrendszer" néven ez zajlik. Nem írtam össze az összeset, de ilyen elõfordul az ÁSZ-jelentés 50. oldalán, a 44. oldalán és a 35. oldalán.
A másik: egy csomó helyen megállapítja az ÁSZ, hogy a kimutatások nem alkalmasak arra, hogy ellenõrizhetõek legyenek, nyilvántartás alapján egyáltalán nem állapítható meg a teljesítés és így tovább. Csak megint példaképpen: szerepel ez a 45. oldalon és a 42. oldalon.
Kérem szépen, a piaci tevékenységrõl egy érdekességet azért szó szerint is felolvasok: "A felhasználások hasznossága a meglévõ dokumentumok alapján nem minõsíthetõ." Tehát vagy nincsenek dokumentumok, vagy ha vannak dokumentumok, akkor azokból nem lehet megállapítani, hogy ténylegesen mi történt.
De ugyanilyen csodálatos egy másik helyen is a megállapítás - errõl már szó esett: 987 millió forint névértékû részvényt elcseréltek 662 millió forint névértékûre, durván egyharmadával kevesebbre. Kérem, óhatatlanul egy vicc jut az embernek eszébe:
Amikor a szibériai gyors megáll, és kérdezik, mi történik. Mondják, hogy most cserélnek mozdonyt. Kérdezik: mire? Mondják: vodkára. (Dr. Szabó Zoltán: Miért? Vodkáért!)
Kérem szépen, ezek a cserék, amik leíródnak, amik felszínre kerülnek, teljesen ilyen "mozdonyt-vodkára" üzletmenetre emlékeztetnek.
Nem akarok tovább idézni, hiszen mindnyájunk elõtt ismeretesek ezek a nagyon finoman föltárt, de végtelenül súlyos hibák.
A felelõsség kérdése. Nem állítom, hogy ezért egyedül a jelenlegi kormány a felelõs. Ezeknek a visszásságoknak egy része már a korábbi kormány idejében is megalapozódott, megindult. De ez mit sem von le abból, hogy amikor nyilvánvalóvá válnak - részben korábbi vizsgálatokból, részben az ÁSZ vizsgálata nyomán -, hogy itt hogy burjánzanak a szabálysértések, akkor igenis a kormány feladata az, hogy az önkormányzaton belül is teremtse meg a feltételeket, törvényhozási úton kezdeményezzen olyan törvényeket, amelyek kizárják az ilyen és hasonló, felelõtlen gazdálkodás lehetõségét. A kormány felelõssége tehát ebben a tekintetben - és ismétlem, ez nem korlátozódik a jelenlegi kormányra - kétségtelen.
A másik: a jogszabályok be nem tartása nem járhat elvileg következmények nélkül. Sajnos, ma Magyarországra az jellemzõ, hogy a jogszabályok megsértése az esetek igen nagy részében büntetlen marad. Ez teljes jogbizonytalanságra vezet. Ha megnézik a közönséges bûncselekmények statisztikáját, a bûnüldözést, ha gondolunk a különféle maffiákra - az olajszõkítéstõl kezdve -, ezeknek mind csak egy töredéke kerül fölfedésre és szankcionálásra. Ez a nagyfokú jogbizonytalanság, illetve a jogi következmények elmaradása egy önmagát erõsítõ folyamatként tulajdonképpen a jogállamiságtól teljesen eltérõ irányú fejlõdéshez vezet.
Azt hiszem, nem juthatunk el úgy Európába, az Európai Közösség rendszerébe, hogy ilyen nagymértékû szabálytalanságok, jogszabálysértések szankcionálás nélkül és következmények nélkül maradnak. Itt sokkal erõteljesebb lépésekre lenne szükség, mert nyugodtan merem állítani, hogy ilyen botrányos mûködés, mint ami a nyugdíjpénztárnál és az egészségügyi pénztárnál, tehát a társadalombiztosítás területén zajlik, példátlan, azt hiszem, egész Európában. Itt nagyon sürgõsen lépéseket kellene tehát tenni. Ennek az egyik része az, hogy a meglévõ jogszabályok betartását kellene megkövetelni, a másik pedig az, hogy a joghézagokat kellene nagyon sürgõsen betömni, mert ezek között a joghézagok között folyik ez az óriási machináció, ami sok milliárdjába kerül az országnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)