CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A közelmúlt eseményei, az OECD-tagságunk elnyerése, számvetés gazdasági-társadalmi helyzetünkkel, de elsõsorban a lakosság megélhetési körülményeinek a múlt évben bekövetkezett drámai, de azóta is folytatódó romlása egyre jobban ráirányítja a figyelmet egy igen jelentõs hiányosságra, arra, hogy 1994 óta nincs hivatalos, a KSH által kiadott létminimum-számítás ebben az országban.
Történik ez annak ellenére, hogy jelentõsen megváltozott és megváltozik a szociális ellátások rendszere, igen sok, a lakosság életszínvonalát
befolyásoló parlamenti és kormánydöntés született. A múlt évben a reálbérek 10 százalékkal csökkentek, s várhatóan az idén is csökkenni fognak.
A létminimum-számítás nem a múltból örökölt formális sablon, hanem a mindenkori döntésekhez kiemelten fontos mutató, melynek kimunkálását és folyamatos karbantartását egy kormány csak akkor mellõzheti, ha csak a toronyból akarja irányítani az országot és nem akar a tömegek között is lenni, holott mindkettõ egyformán szükséges.
Természetesen nemhivatalos számítások vannak, és maguk az emberek is rákényszerülnek arra, hogy valamiképpen tájékozódjanak, s ezek szerint ma mintegy 20-22 ezer forint/fõ körül helyezhetõ el a létminimum.
Jellemzõ a helyzet romlására, hogy míg a régebbi számításokra a reakció általában az volt, hogy "éljen meg maga ennyibõl", most az ilyen számokra egyre többször hallani azt, hogy "bárcsak volna ennyi jövedelmem." Ez is mutatja a szomorú helyzetet: az ország lakosságának közel fele már a létminimum körül él, s vannak, akik ez alá is kényszerülnek, hiszen a minimálnyugdíj mértéke is 9600 forint.
Megdöbbentõ az a nemrég nyilvánosságra került adat is, miszerint a családi pótlékra alanyi jogon immár csak fiktíven jogosultaknak mintegy nyolcvan százaléka van a 19 500 forintos jövedelmi küszöb alatt, amely a családi pótléknál funkcionál.
Tûrhetetlennek tartjuk e számítás hiányát és követeljük, hogy mielõbb jelenjen meg hivatalos létminimum-számítás. Ennél figyelembe kell venni az aktualizált fogyasztói kosarat, különös tekintettel a lakhatási költségek és az energiaárak változásaira.
Nem fogadható el az a megoldás, hogy a létminimum az átlagjövedelem százalékában legyen meghatározva, hiszen ez csak a leszakadást regisztrálná és nem a valóságos helyzetet.
Ebben az összefüggésben kell felvetnünk ezzel a témával kapcsolatban is azt, hogy az idén bevezetett kettõs adótábla mennyire nehezíti a létminimum körül élõk helyzetét, hiszen esetleges kiegészítõ jövedelmüket már többletadóval sújtja. S bár az új pénzügyminiszter terveiben ez már nem szerepel, a koalíció hallani sem akar évközbeni változtatásról, így marad az adósarc, marad a szõnyeg alá söpört létminimum-számítási problémakör, s a legnagyobb kormányzópárt elnöke ilyen körülmények között köszöni meg a lakosság türelmét.
Mi követeljük, hogy mielõbb szûnjön meg a kettõs adótábla, kerüljön megvalósításra végre a családi típusú adózás, s az államháztartási reform, benne természetesen az adóreformmal, regisztrálható módon vegye figyelembe a létminimum alakulását.
A létminimum-számítás végül is csak egy fogódzó arra, hogy megállítsuk, visszafordítsuk, illetõleg elkerüljük a tömeges elszegényedést. Egyre gyakrabban használt szóval a latin-amerikanizálódást. Végül is erre kötelez OECD-tagságunk is, melyet természetesen örömmel üdvözlünk, erre kell felhasználni ezt a tagságot is. A világ legfejlettebb országai sem a latin- amerikai példát követték, igazi fejlõdés nem lehetséges tömeges elszegényedéssel. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
(9.20)