DR. ISÉPY TAMÁS elõterjesztõ, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy az elõterjesztõk nevében én is külön köszöntsem e jeles nap alkalmából körünkben megjelent dr. Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság elnökét és Holló Andrást, az Alkotmánybíróság fõtitkárát.
A rövidnek szánt expozé sem foszthat meg attól a lehetõségtõl, hogy elöljáróban leírjak néhány tiszteletkört az Alkotmánybíróság körül. A világ minden demokratikus jogállamában közismert az Alkotmánybíróság fontossága. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmánybíróságának elnökébõl államelnökké lett Roman Herzog megfogalmazása szerint az alkotmánybíráskodás mai szerepe a jogállamiság eszméjébõl táplálkozik. Nevezetesen abból az elgondolásból, hogy egy modern államban mindennek igazságosan vagy szerényebben fogalmazva a törvény és a jog alapján kell történnie. Nálunk még jelentõsebb szerep hárul az 1989-ben létrehozott Alkotmánybíróságra. Hiszen egy évtizedeken át tartó totális diktatúra után egy folyamatosan foltozott alkotmány alapján kellett a rendszerváltozás sodrában eligazító döntéseket hoznia, kényes és kiélezett alkotmányjogi kérdésekben, és az Alkotmánybíróság tevékenysége hatékonyan járult hozzá a jogállamiság kiépítéséhez és megszilárdításához.
Az Alkotmánybíróság elnöke egy 1991. novemberben rendezett konferencián az Alkotmánybíróság önértelmezésérõl tartott elõadásában az önértelmezés kulcsszavaként szintén a jogállamiságot jelölte meg. "Ez az új rendszer kulcsfogalma, amely minden kontinuitás mellett végül is gyökeresen újat jelent. Ezt a forradalmat jogállami eszközökkel kell megvívni és az Alkotmánybíróság legfõbb feladatának tekinti, hogy ezt biztosítsa."
Az Alkotmánybíróság határozatait természetesen lehet bírálni, sõt kormányzati pozíciótól függõ szidása is az elviselhetõség határain belül maradhat. Viszont egyet tudomásul kell venni: a mûködése nélkülözhetetlen és a határozatai mindenkire kötelezõ érvényûek. Egy dologról azonban nem lenne szabad megfeledkezni: néha idõt kellene szakítani egy-egy határozat elolvasására és áttanulmányozására. Sólyom László az említett konferencián ezt az igényt egy kicsit keserédes szellemességgel fogalmazta meg, azt mondta: "sok üzenete volt már az Alkotmánybíróságnak a közönséghez és gyakran a parlamenthez is, de úgy látjuk, hogy ezeket a palackokat, amelyek a politika tengerén úsznak, senki nem halássza ki és senki nem bontja ki". Tudom, hogy
ebben az országban egyre kevesebben olvasnak, még kevesebben olvassák az alkotmánybírósági határozatokat. Pedig ezzel megfosztják magukat egy szellemi élménytõl, mert ezek a határozatok magas szintû jogi nyelven iránymutató elveket fogalmaznak meg és egyes véleményektõl eltérõen nemcsak egy láthatatlan alkotmányt kívántak láthatóvá tenni, hanem egy érvényes alkotmány szövegét töltötték meg élettel és valóságos tartalommal.
Sajátságos a most benyújtott törvényjavaslat sorsa és jellege. A sorsát illetõen azért sajátságos, mert már az elmúlt ciklusban is történtek nekirugaszkodások az elõterjesztésre, és az ügy azért szenvedett hajótörést, mert a vita megrekedt azon, hogy vajon ki legyen az elõterjesztõ. Az Alkotmánybíróság, ugye, nem terjeszthette elõ elõterjesztési jogosultság hiánya miatt, a kormány pedig ódzkodott a feladattól, nehogy gyanús összefüggés vagy összefonódás vádja illesse, a pártok pedig valahogy nem találták sürgõsnek. Késésben vagyunk tehát, mert az Alkotmánybíróság valójában törvényben rögzített ügyrend nélkül mûködött, de megkockáztatom azt a merésznek tûnõ állítást, hogy a késedelem nem ártott, sõt a lassú érlelési folyamat inkább még használt az ügynek. Jó szabályozás ugyanis akkor születik, ha a jogalkotó tényállási oldalról, a felmerülõ konkrét esetek ismeretében közelíti meg a szabályozást igénylõ kérdést és nem elvontan, fiktív elképzelések alapján gyárt egy jogszabályt, ami azután késõbb hiányosnak és életképtelennek bizonyul. Az Alkotmánybíróság naponta ütközött mûködési problémákkal. Menet közben alakította ki a megoldási módozatokat, és ezek tapasztalatai alapján most olyan jogszabályi formát ölt a hatékonynak bizonyult mûködési rend, ami a további zavartalan mûködés feltételeit most már igazoltan biztosítja.
(10.00)
Az indokolás utal is arra, hogy a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának törvényi összefoglalása, és elveiben tükrözi az Alkotmánybíróság szervezeti felállását és kialakult gyakorlatának megfelelõ eljárási rendjét, mert a testület eljárása a felállítástól kezdõdõen mintegy szokásjogi alapon formálódott, és mára már kialakult egy határozott karakterû eljárási rend. A megnyugtató happy endhez tartozik, hogy a szabályozás igénye a hat parlamenti párt frakcióvezetõjében végre elõterjesztõre is talált. És szeretnék biztosítani mindenkit arról, hogy a szerepvállalásnak nincs semmiféle politikai töltete; az együttes elõterjesztés a szabályozás szükségességének egyértelmû jogi elismerését jelenti.
A törvényjavaslat jellege pedig azért sajátos, mert az Alkotmánybíróságról szóló törvény 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg, amelyet az Országgyûlés az Alkotmánybíróság javaslatára törvényben határoz meg. A 29. §-hoz fûzött indokolás szerint az ügyrendet a testület teljes ülése alkotja meg, amelyet az Országgyûlés törvényként fogad el.
Az Alkotmánybíróságnak tehát nincs elõterjesztési jogosultsága, viszont a törvényjavaslatot neki kell elkészítenie, mint ahogy el is készítette, és ahogy most az elõterjesztésben önök elõtt ismertté vált. A teljes ülés által megalkotott 12 fejezetbõl, 57 paragrafusból álló, az Alkotmánybíróság ügyrendjérõl szóló törvényjavaslat gyakorlati tapasztalatokon alapuló, a szervezetet, a hivatalt, a testületeket, az eljárás általános szabályait, a döntési mechanizmust pontosan rögzítõ, áttekinthetõ, gondosan fogalmazott, szikár szakmai alkotás. A dicsérõ jelzõkért senki sem vádolhat szerénytelenséggel, mert az adott esetben a Pirandello-színmû címének kisajátításával: hat szerep nemcsak keresett, hanem talált is szerzõt, hiszen az alkotás szerzõje az Alkotmánybíróság - a hat szereplõ most csak bemutatja az Országgyûlésnek az alkotást.
A törvényjavaslat nem igényel részletes bemutatást, és csupán két új elemre kell a figyelmet felhívni, hiszen ez a két elem valójában kilóg egy kicsit az Alkotmánybíróságról szóló törvénybõl. Az egyik elem - amivel az indokolás is részletesen foglalkozik - a kötelezõ képviselet bevezetése, ami nyilvánvalóan indokolt, hiszen a felülvizsgálati eljárásban is a törvény bevezette a kötelezõ képviseleti rendszert, mert ez az ilyen nagy terjedelmû populáris akció szûrésére kiválóan alkalmas. A másik oldalon pedig biztosítja a képviseletet igénybe venni nem tudó személyek számára is - a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazására tekintettel - a pártfogó ügyvéd intézményének igénybevételi lehetõségét.
A másik új elem az ügyrendben, ami hatékonynak tûnik, de egyben veszélyeket is rejt magában, ez az ideiglenes intézkedés intézménye. Nyilvánvalóan az ideiglenes intézkedés - ahogy az ügyrend indokolása is utal arra - közismert, külföldi gyakorlatban, külföldi alkotmánybírósági eljárásokban is ismert. Az intézmény céljával, tehát hogy az Alkotmánybíróság végleges döntéséig megakadályozza az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása által okozható súlyos hátrányok beálltát, ha az indítvánnyal támadott jogszabály nagy valószínûséggel alkotmányellenesnek látszik, ez utal arra, amit említettem, hogy hatékony eszköz, csak ugyanakkor a törvényen való túlterjeszkedésre tekintettel, figyelembe véve azt is, hogy a külföldi alkotmánybírósági gyakorlatban ez ismert, nyilván veszélyhelyzetet is rejt magában.
Befejezésül engedjenek meg néhány statisztikai adatot. 1990-tõl 1996. február 28-áig az Alkotmánybírósághoz 10 064 beadvány érkezett; ebbõl fõtitkári elutasítás hatáskörhiány miatt: 6465, a folyamatban lévõ ügyek száma pedig 841. 779 határozatot hozott az Alkotmánybíróság az említett idõszakban, végzést pedig 398-at; 281 alkotmánysértést állapított meg, ebbõl 103 eset érintett törvényt. Tudom, hogy a jó matematikusok most számolni kezdenek, hogy hogyan jön ki a végösszeg. A különbség, amit látnak, az egyesítésekbõl adódik, tehát a számok azért stimmelnek.
Tisztelt Országgyûlés! Befejezésül: kétségtelenül az ígért rövidséget egy kissé túlléptem, de ezzel biztosítottam azt is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként is elmondtam az Alkotmánybíróság ügyrendjével kapcsolatos álláspontot, és így nemcsak az elõterjesztõk, hanem a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja nevében is kérem az ügyrendet tartalmazó törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)