DR. TOLLER LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyûlés az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény megalkotásával kötelezettséget vállalt az Alkotmánybíróság ügyrendjének törvényi szintû szabályozására. A javaslatot, mint Isépy képviselõtársam említette, a hat frakcióvezetõ együttesen terjesztette elõ, egyetértve az Alkotmánybíróság ügyrendje megalkotásának fontosságával. Ez a megoldás egyben áthidalta a javaslattevõre és a beterjesztõre vonatkozó, egymástól eltérõ, Alkotmánybíróságról szóló törvényi, illetve házszabályi rendelkezést.
A törvényjavaslat tulajdonképpen hat éve alkalmazott gyakorlat kodifikációja. A törvényjavaslat napirendre tûzését üdvözöljük, az Országgyûlés régi adósságát törleszti vele. A javaslattal a szocialista frakció egyetért, e szabályozást elengedhetetlennek tartja.
Az Alkotmánybíróságról szóló egységes joganyag kialakítására törekszünk, de az Alkotmánybíróságról szóló törvény és az ügyrend maradéktalan összehangolásához úgy ítéljük, elengedhetetlen a törvény, illetve a javaslat néhány módosítása. Hangsúlyozni szeretném: a leendõ módosító javaslataink nem az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítására, nem a gyakorlattal való elégedetlenségünkre utalnak, hanem kifejezetten az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó alapvetõ, illetve részletes szabályok komplex rendszerének kidolgozására irányulnak.
Ennek keretében a jogforrási differenciáltság miatt jelentkezõ párhuzamokat, átfedéseket talán célszerû megszüntetni, újra kell tekinteni a feladat- és hatáskörökkel, az ügydöntõ jogosítványokkal felruházott személyek, illetve testületek körét, különös figyelemmel arra, hogy a benyújtott törvényjavaslat kiterjesztõen értelmezi azokat.
A fõtitkár jogintézményének szabályozása, amely újnak mondható, hiszen az Alkotmánybíróságról szóló törvény nem ismeri, komoly körültekintést igényel. Célszerûbb lenne az alkotmánybírósági törvény módosításával életre hívni az intézményt, s a részletszabályozást bízni az ügyrendre és az Alkotmánybíróság ügyviteli szabályzatára.
Aggályosnak tartjuk a törvényjavaslat V. fejezetét, amely az Alkotmánybíróság állandó bizottságairól rendelkezik. Véleményünk szerint nincs akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróságon belül bizottságok jöjjenek létre, de ezek a bizottságok csakis döntés-elõkészítõ, véleménynyilvánító szervek lehetnek, döntéshozói jogkör részükre át nem adható. A törvény, mármint az Alkotmánybíróságról szóló törvény ugyanis nem ad lehetõséget pluszdelegációra sem a hatáskörrel felruházott teljes ülés, sem az elnök tekintetében. Lehet, hogy csak félreérthetõ a törvényjavaslat megfogalmazása.
Álláspontunk szerint mellõzni lehetne a javaslatból a nem törvényszintet igénylõ technikai szabályokat, az Alkotmánybíróság ügyviteli szabályzatára bízni a részletszabályozást.
Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyûlés választja meg. Az új tagok megválasztása elengedhetetlenül szükséges és sürgõs. Rövid idõn belül bekövetkezhet a helyzet, hogy az Alkotmánybíróság határozatképtelenné válhat a 70 évet betöltött alkotmánybírák nyugdíjba vonulása következtében. De igazából nem errõl, hanem a megválasztott alkotmánybírák esküjérõl szeretnék pár szót szólni.
A Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló 46/1994. számú országgyûlési határozat 132. §-a szerint a vezetõ közjogi tisztségek betöltõi megválasztásuk után, ha a rájuk vonatkozó szabályok nem írnak elõ más esküszöveget, az Országgyûlés elõtt a Házszabály 3. számú melléklete szerint teszik le az esküt. A javaslat 7. §-a más esküszöveget ajánl. Ennyiben teljesíti azt a feltételt, hogy más jogszabályban is lehet esküszöveget megállapítani. Ugyanakkor a házszabályi esküszöveg tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket az alkotmánybírói tisztség betöltése során sem szabad szem
elõl téveszteni, mentes viszont a szubjektív elemektõl. Néhány ilyen szubjektív elem belekerült ebbe az esküszövegbe, mellyel nem igazán tudunk egyetérteni. Képviselõcsoportunk nem látja szükségesnek más esküszöveg bevezetését a Házszabályban megtalálható esküszöveg helyett.
Hiányoljuk a törvényjavaslatból az eljárási határidõk megjelölését. A jogbiztonság, ismerve Isépy képviselõtársam által statisztikai adatokkal alátámasztott hatalmas munkát, azt kívánná, hogy az eljárás mielõbb befejezõdjék a nagy munkateher mellett is. Ennek érdekében megfontolásra ajánljuk eljárási határidõ elõírását, illetve a soron kívüli eljárás újraszabályozását, az utólagos és az elõzetes normakontroll lefolytatásának áttekintését, különös figyelemmel arra, hogy az elõzetes normakontroll intézménye nem igazán él a törvényi elõírások ellenére az Alkotmánybíróság gyakorlatában.
A vázolt javaslatokon túl, amelyek az ügyrend javítását, módosítását célozzák, hosszabb távon megfontolásra ajánljuk, hogy egyáltalán szükséges-e a háromszintû szabályozás. Álláspontunk szerint túlzottnak tekinthetõ az Alkotmánybíróságra vonatkozó joganyag három külön törvényben történõ megjelenítése, ismerjük az alkotmányt, a kétharmados, Alkotmánybíróságról szóló törvényt és feles az ügyrendi törvény.
A szervezet felállására, mûködésére vonatkozó garanciális szabályok már az alkotmányban és az Alkotmánybíróságról szóló törvényben megfogalmazódtak. Ha ezek korrekciója, kiegészítése szükséges, akkor azt kétharmados törvényben kell szabályozni. Ilyen korrekciós kísérlet volt az elõbb említett törvényjavaslat, amelyet a benyújtás veszélye is elkerült, ugyanakkor ennek a korábbi törvényjavaslatnak a hatása jól érzékelhetõ az ügyrend megfogalmazásában.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy más, szintén a parlamenthez kötõdõ szerv, s a parlament által választott közjogi szerv ügyrendjét sem törvény szabályozza. Gondolok itt a Legfelsõbb Bírósággal kapcsolatos szabályokra, az Állami Számvevõszék szabályaira.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény és az ügyrendi javaslat egységbe foglalásával kétszintû szabályozás valósulhatna meg, ismétlem, hosszabb távon kell ebben gondolkodni. Az ügyrend az Alkotmánybíróság szervezeti és mûködési szabályzatává válhatna, amely nem igényli a törvényi szintet. Az Alkotmánybíróság maga szabályozhatná a gyakorlatot.
Az új alkotmány elõkészítése sem lenne akadálya az alkotmánybírósági törvény és az ügyrend összedolgozásának. Az új alkotmány ugyanis valószínûleg nem fogja a jelenlegitõl eltérõ módon szabályozni az Alkotmánybíróság jogállását, így a kétszintû szabályozás megvalósítása esetén sem kell a napirendrõl levenni a témát addig, amíg az új alkotmány koncepciója és normaszövege elfogadásra nem kerül.
Az egységesítéssel megoldódhatnának a felvetõdött problémák is. Az átfedések megszûnnének, az új jogintézmények bevezetése kétharmados arány szükségessége miatt sem vetne fel aggályokat, a technikai részletkérdések pedig nem csúsznának föl törvényi szintre, hanem azokat az Alkotmánybíróság saját hatáskörben szabályozhatná.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybírósággal együttmûködve a fenti pontosításokat együtt, együttesen el tudjuk végezni. Fontos érdeknek tartjuk e törvény minél elõbbi elfogadását az Alkotmánybíróság álláspontjának megfelelõen, és javasoljuk az elfogadást. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)