DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKGP vezérszónoka: Köszönöm a szót.
Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt egyik elõterjesztõje a javaslatnak, mégpedig abból a megfontolásból kiindulván, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 29. §-ának rendelkezése szerint az Országgyûlésnek törvényben kell szabályoznia az Alkotmánybíróság ügyrendjét.
Amint az önök elõtt ismeretes, az Alkotmánybíróság több mint öt éve mûködik, az ügyrendje azonban a mai napig törvényben szabályozottan
megalkotásra nem került. Itt egy súlyos, mulasztásos alkotmánysértésrõl van tehát szó, amelyben egyértelmûen vétkes az Alkotmánybíróság is és az Országgyûlés is. Ezért a Független Kisgazdapárt ezt a mulasztásos alkotmánysértéses állapotot kívánta megváltoztatni, amikor a hatpárti elõterjesztés egyik részese, de ez nem jelenti azt, hogy a Független Kisgazdapárt szemet hunyna az elõterjesztés anomáliái felett.
Mindenekelõtt szeretném hangsúlyozni, hogy régi koncepcionális vitára tett pontot ez az elõterjesztés, hiszen az ügyrend megalkotásának eddig egyik legfõbb akadálya volt ennek a koncepcionális kérdésnek az el nem döntése, nevezetesen, hogy háromszintû szabályozás szükséges-e az Alkotmánybíróság mûködését illetõen vagy elégséges a kétszintû szabályozás.
Konkrétan arról van szó, hogy a háromszintû szabályozás értelmében a legáltalánosabb szabályokat az alkotmány, ennek alapján a konkrétabb szabályokat az ügyrendi törvény, míg az eljárás és mûködés legrészletesebb technikai szabályait az ügyviteli szabályok tartalmazzák. Az ellentétes vélemény értelmében a parlamentnek a közbeiktatódása, tehát hogy a mûködési szabályt az Országgyûlés határozza meg, a szükségesnél erõteljesebb belépést biztosít az Országgyûlés számára az Alkotmánybíróság mûködésébe, és ezért az Alkotmánybíróság a kétszintû szabályozás elvi alapján állt.
A kormányzat végül is a kérdést úgy döntötte el, hogy a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a háromszintû szabályozás mellett tört lándzsát, aminek a következménye lett, hogy ez az elõterjesztés a tisztelt Ház elé került. De hogy ez a kérdés mennyire nem dõlt el még véglegesen, ezt igazolja Toller képviselõ úr felszólalása is.
A Független Kisgazdapárt érdemi álláspontja kialakításánál abból a ténybõl indult ki, hogy az Alkotmánybíróság egész mûködése kétszeresen leszármaztatott közjogi területet ölel fel, hiszen az egyik oldalon ott áll a Magyar Köztársaság alkotmánya, amely meghatározza az Alkotmánybíróság mûködését, a másik törvény pedig az Alkotmánybíróságról szóló törvény. Igen ám, ha ez a megállapítás helyes - márpedig miért ne lenne helyes, hiszen ez az elvi alapja az Alkotmánybíróság mûködésének -, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy miként lehet megalkotni egy ilyen fontos törvényt akkor, amikor az alkotmánykoncepció megvitatása még le sem zárult, talán tegnap vagy tegnapelõtt hozták a napilapok az alkotmánykoncepcióval kapcsolatos álláspontot, amelyet a házelnök úr hiába jelzett hatpárti konszenzus alapján elõterjesztettnek, amikor az alkotmánykoncepciót illetõen három párt nyomban kijelentette, hogy az õ részükrõl megkérdõjelezendõ ennek az együttes koncepciónak a kialakítása, hiszen számos kérdést illetõen nem értenek egyet az elõterjesztéssel.
Magyarán mondva tehát itt van egy olyan alkotmánykoncepció, amelynek VI. fejezete b) pontja több vonatkozásban érinti az alkotmánybírósági eljárásra vonatkozó legfontosabb szabályokat - nem akarom most ezeket felolvasni -, de nemcsak ezeket a szabályokat érinti, hanem egészen az Alkotmánybíróság elnöke megválasztásának a kérdésköréig állást foglal, de hangsúlyozom, ez az alkotmánykoncepció csak most kerül megvitatásra.
A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy teljesen komolytalanná teszi a jelenlegi parlamenti vitát az a kérdés, hogy egy kétszeresen leszármaztatott közjogi területet úgy döntsünk el, hogy az alkotmányozási kérdés nyitott, az alkotmányozás kérdése függõben van, hiszen ha az alkotmányozási koncepció más eredményt fog hozni, mint amelyet az alkotmánykoncepció szövegezõi papírra vetettek, ebben az esetben felborul az egész jelenlegi vitának az értelme.
A Független Kisgazdapárt konkrétan felveti, hogy vajon miként lehet az alkotmányozási vitát folytatni, ha elõzetesen részközjogi törvényekben már rögzítjük a legfontosabb alkotmányi intézményeket, egyáltalán akkor mirõl lehet vitatkozni az alkotmánykoncepció kapcsán. Ezért mi az egyedül korrekt megoldásnak azt tartjuk, hogy most kifejtjük véleményünket a vezérszónoki rendszerben, utána ezt az egész kérdést le kell venni a napirendrõl, addig, amíg az alkotmánykoncepció végleges kialakításra nem kerül.
Legyen szabad itt külön kitérnem arra a kérdésre, ha viszont az Alkotmánybíróság jövendõ ügyrendjét megvitatjuk, akkor egyértelmûen abból a ténybõl kell kiindulnunk, hogy a közelmúltban az Alkotmánybíróság elnökét az Alkotmánybíróság tagjai három évre megválasztották, nincs tehát egy olyan sürgetõ aktus, amely aktuálpolitikai felhangot adna ennek az egész kérdésnek, tehát az Alkotmánybíróság elnöke választásának kérdését most az aktuálpolitikai felhangoktól mentesen lehet megvitatni.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ez egy rendkívül fontos kérdés, mert elfogadhatatlan, hogy a közhatalom csúcsán álló Országgyûlést kirekesszék ebbõl a folyamatból, tehát hogy az egyik legmagasabb közjogi
méltóságot, az Alkotmánybíróság elnökét megválassza. Jogállamban - a mi megítélésünk szerint - fel sem merülhet annak a kérdése, hogy a jövõben ne az Országgyûlést illesse meg ez a jog. Az Alkotmánybíróság függetlenedne a közhatalom minden intézményétõl, és az államhatalmi ágak egyensúlyának a felborulásához vezetne, ha akként döntenénk el véglegesen ezt a kérdést, hogy az Alkotmánybíróság elnökét maga az alkotmánybírákból álló testület válassza meg. Egyértelmû, hogy itt az Országgyûlésnek ezt a jogosítványát elvenni nem lehet, az Országgyûlésnek ezt a jogosítványát megkérdõjelezni nem lehet, mint ahogy jogállamban azt sem lehet megkérdõjelezni, hogy ehhez a Háznak kétharmados döntésére van szükség.
(10.30)
A másik kérdés, amely felmerül a Kisgazdapárt álláspontjában, az Alkotmánybíróság döntési kompetenciájának a kérdése. Szerintünk ezt mindenképpen pontosítani kell, ugyanis a mi megítélésünk szerint, az Alkotmánybíróság a döntéseiben nem terjeszkedhet túl a kérelem keretein. Csak azt a törvényt vonhatja az Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálat alá, amelyet az indítványozó a kérelmében megjelöl.
Én ismételten kénytelen vagyok utalni a jogállamiságra. Jogállamban csak így képzelhetõ el az Alkotmánybíróság mûködése.
Ami az Alkotmánybíróság határozatainak kérdését illeti, itt külön kiemelném, hogy a mi megítélésünk szerint az Alkotmánybíróságnak kötelessége lenne, hogy határozata rendelkezõ részében megjelölje, hogy az alkotmány mely rendelkezésére alapította álláspontját, s ezen túlmenõen a rendelkezõ részben kellene az indoklásának tömör részét is belefoglalnia, hiszen különben az alkotmánybírósági határozatok komoly lehetõséget adnának arra, hogy az alkotmányosság õreként kijelölt alkotmánybírák az alkotmány értelmezése és alkalmazása során eltérjenek az alkotmánytól, anélkül, hogy az rajtuk számonkérhetõ lenne. Ez egy rendkívül fontos alkotmányossági garancia.
A Független Kisgazdapárt tehát elveti a jelenlegi gyakorlatot, amely a láthatatlan alkotmányra hivatkozva elszakad Magyarország írott alkotmányától.
A másik kérdés, amelyre nyomatékosítva felhívnám a tisztelt Ház figyelmét, az Alkotmánybíróság fõtitkárának a hatásköre, hiszen ha a fõtitkár elfektetheti, visszautasíthatja az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelmet, ez a fõtitkárnak tulajdonképpen egy többletjogkört biztosítana az Alkotmánybíróság felett, és ellehetetleníti az Alkotmánybíróság önkontrollját.
Legyen idõhöz kötve egyebekben is az alkotmánybíró elõterjesztése. A Kisgazdapárt álláspontja szerint erre maximálisan hat hónapot kellene biztosítani, ugyanis elfogadhatatlan, hogy addig fektethessen egy alkotmánybíró egy ügyet, ameddig csak akarja. Ez gyakorlatilag egy zsebvétót jelentene az érintett alkotmánybíró vonatkozásában. Ez mindenképpen az alkotmányossági konstrukcióval szemben áll.
Az alkotmánybírósági tanácsadókat helytelen az Alkotmánybíróság szerveként meghatározni, mert az Alkotmánybíróság szerveként feltüntetett alkotmánybírósági tanácsadók csak egyéni tanácsadói az alkotmánybíráknak, akiknek a politikai semlegessége a jelenlegi konstrukcióban nincs biztosítva, hiszen úgy gondolom, hogy eléggé közismert, hogy lehetnek, de sajnos vannak is az alkotmánybírósági tanácsadók között olyanok, akik mind ez ideig elkötelezett pártpolitikai aspektusból nyilatkoztak. Ezért itt is mindenképpen fontos lenne, hogy az Alkotmánybíróság ezt a kérdést úgy rendezze, hogy a saját pártatlanságának mércéjét alkalmazza a tanácsadói testülettel szemben is.
Végül fontos lenne - erre kívánok még rámutatni -, hogy az Alkotmánybíróság az elõterjesztõ kérelmére köteles legyen tárgyalást tartani, mégpedig a fõ szabály legyen a nyilvános tárgyalás és ne fordítva, és csak államtitok vagy más fontos érdek esetében térhessen ki az Alkotmánybíróság e kötelezettsége alól.
Befejezésül még annyit, hogy a bizonyítási eljárás, illetõleg a bizonyítás szabályai helyesen kerültek a Pp. alapján az alkotmánybírsági ügyrendbe, és úgy gondolom, helyes a két novum is, amely az elõterjesztésben szerepel a kötelezõ képviseletrõl, illetõleg az ideiglenes intézkedésekrõl. Ilyen körülmények között a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy a törvény tárgyalását az alkotmányozási koncepció befejezéséig a vezérszónoklati rend után fel kell függeszteni és az alkotmány koncepciója elfogadása után lehet azt folytatni. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)