DR. DORNBACH ALAJOS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az 1989. október 30-án kihirdetett és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény meghozatala óta az Alkotmánybíróság a demokratikus intézményrendszer egyik legfontosabb intézményeként mûködik, és a hatalmi ágak egyensúlyának a biztosítéka.
Jelentõségét fokozatosan felismerte a közvélemény is. Nem véletlen, hogy a közvélemény érzékeny figyelemmel, érdeklõdéssel kíséri az Alkotmánybíróság tevékenységét, és az sem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság, amely törvényhozási kontrollt gyakorol, a népszerûségi listán igen elõkelõ helyet foglal el.
Az intézmény jelentõségét egyetlen politikai tényezõ sem kérdõjelezheti meg, és mûködésének a törvényi feltételeit elsõsorban az Országgyûlés köteles biztosítani.
Az a sajátos helyzet állt elõ, hogy 1989-ben egy rendszerváltás folyamatába illeszkedõ fontos alkotmánymódosítási aktus részeként egyetlen paragrafus bekerült az alkotmányba hat rövid bekezdéssel, az Alkotmánybíróság felállításáról rendelkezett a törvényhozás, azonban ez a hatbekezdéses egyetlen paragrafus nem is minden esetben a legfontosabb kérdéseket szabályozza és igencsak felszínesen.
Ezzel szinte egy idõben készült el az Alkotmánybíróságról szóló törvény, amely az Alkotmánybíróság legfontosabb szervezeti és mûködési elveit fogalmazza meg.
Érdemes idéznünk a tételes rendelkezést, nevezetesen az alkotmány 32/A §- ának a (6) bekezdését. Ez a (6) bekezdés szó szerint azt mondja, hogy "Az Alkotmánybíróság szervezetérõl és mûködésérõl szóló törvény elfogadásához a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges." Vagyis úgynevezett alkotmányerejû, vagyis kétharmados törvényben szükséges szabályozni az Alkotmánybíróság szervezetének és mûködésének elveit és szabályait.
(10.40)
Ugyanakkor az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 29. §-a azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg, amelyet az Országgyûlés az Alkotmánybíróság javaslatára törvényben határoz meg. Ez egy szerencsétlen rendelkezés volt, nevezetesen hogy 1989-ben a törvényhozás adós maradt egy részletes eljárási és szervezeti szabályokat tartalmazó kétharmados törvény megalkotásával: továbbdelegálta a feladatot, sõt, egy egyszerû feles törvényben - az úgynevezett ügyrendi törvényben - rendelte szabályozni a nyitva hagyott kérdéseket.
Hogy melyek ezek a kérdések, arra csak néhány helyen utal a törvény, utaló félmondatokkal. Nevezetesen például, amikor arról beszél: általános szabálynak tekintendõ, hogy az Alkotmánybíróság a döntéseit egyszerû szótöbbséggel hozza, de utal arra, hogy kivéve, ha az ügyrendi törvény másként rendelkezik. Ezzel egyértelmûvé teszi, hogy az ügyrendi törvényben kellene vagy szükséges szabályozni, hogy milyen esetekben szükséges minõsített többséggel dönteni. Vagy ugyancsak az ügyrendi törvényre utal, hogy a polgári perrendtartás bizonyos eljárási elveket érintõ rendelkezései megfelelõen alkalmazandók, kivéve, ha az ügyrendi törvény másként rendelkezik - az összeférhetetlenség kérdése, az anyanyelv használata, a képviselet kérdése. De ezek abszolút érintõleges, utaló rendelkezések, amelyek nem a teljesség igényével jelölik ki a törvényhozás feladatát, hogy az ügyrendi törvényben mit szükséges szabályozni.
Eltelt több mint hat év, és az Alkotmánybíróság ilyen hiányos törvényi háttér mellett volt kénytelen mûködni. Feladatát így is elegánsan oldotta meg, de számos - sokszor politikai töltetû, olykor szakmai síkon maradó - vita zajlott arról, hogy az Alkotmánybíróság minden esetben a leghelyesebb megoldást alkalmazza-e. Sõt, nemegyszer politikai támadások érték az Alkotmánybíróságot, és bátran állítom, ennek döntõ oka az volt, hogy a törvényi szabályozás hiánya a politikai élet, fõként a törvényhozással kapcsolatos politikai tényezõk számára szinte tálcán kínálta a politikai
bírálat lehetõségét, mert a törvény eljárási rendelkezéseinek hiányában az Alkotmánybíróság saját maga volt kénytelen dönteni akár csak abban a kérdésben is, hogy mit, mikor tárgyal, mit, mikor soron kívül és mit nem.
Tisztelt Országgyûlés! Sokszor fölvetõdött az utóbbi években, hogy szabályozni lenne szükséges az Alkotmánybíróság mûködését, nevezetesen magát az Alkotmánybíróságról szóló törvényt ki kellene egészíteni. Más vélekedések arról szóltak, hogy az ügyrendi törvényt meg kell alkotni.
Közben elkezdõdött az új alkotmány koncepciójának a vitája, mûhelymunkája. Az egészséges és tökéletes megoldás az lenne vagy lehetne, ha elõször megszületne egy koherens új alkotmány, amely sokkal részletesebben szabályozná ennek a nagyon fontos közjogi intézménynek a helyzetét, mint a jelenleg hatályos alkotmányi rendelkezés teszi, vagyis nem egyetlen paragrafusban, hanem minden olyan fontos rendelkezést, amely garanciális jellegû, maga az alkotmány tartalmazna. A korszerû alkotmányok a demokratikus intézményrendszer legfontosabb elemei tekintetében hasonló módon rendelkeznek. Erre épülhetne, ezt egészíthetné ki a megfelelõen módosított alkotmánybírósági törvény, és én a magam részérõl ezzel a törvényi szintû szabályozást akár elégségesnek is tartanám. Az elõttem felszólalók is beszéltek errõl. Sajnos azonban erre nincs lehetõség: az alkotmánykoncepció elõkészítõ vitája során látható - most már ismert az alkotmánykoncepció -, hogy az alkotmány nem fog több rendelkezést tartalmazni az Alkotmánybíróságra vonatkozóan, mint amennyit a jelenleg hatályos alkotmány is tartalmaz, mivel a koncepció vitája során a képviselõcsoportok megfelelõ száma úgy foglalt állást, hogy az alkotmányban semmi ne változzék az Alkotmánybíróságra vonatkozó rendelkezések közül. (Dr. Dávid Ibolya közbeszólására:) Ezt tartalmazza a... Most nem kívánom elmondani - közben kérdezi az egyik képviselõ asszony, hogy miért. (Dr. Dávid Ibolya és dr. Kónya Imre tiltakozik.) Azért, mert ahhoz, hogy a koncepcióba bekerüljön valami új elem, megfelelõ számú támogatás kellett volna. Az elõkészület jelenlegi stádiumában ez nem volt meg. Nagyon örvendetesnek találnám, ha a késõbbiekben létrejönne az a szükséges számú képviselõcsoporti támogatás, ami ahhoz szükséges, hogy egyáltalán szavazni lehessen ilyen módosításokról.
A jelenlegi helyzetben az a kérdés: várhat-e az Országgyûlés a szabályozási feladat ellátásával, vagyis az ügyrendi törvény megalkotásával, vagy úgy alkot most ügyrendi törvényt - és abban szabályozza azokat a kérdéseket, amelyeket az Alkotmánybíróságról szóló törvény eleve hatáskörébe utal -, anélkül szabályozza, hogy ezek szerepelnének a garanciális rendelkezéseket tartalmazni hivatott kétharmados alkotmánybírósági törvényben.
Mindenképpen szerencsésebbnek tartanám, ha az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása, megfelelõ kiegészítése, korszerûsítése és az ügyrendi törvény együtt születne meg - ha már az ügyrendet is törvényben szabályozzuk -, de ha ez nem történik meg vagy nem történhet meg, mert a törvényalkotási kényszer és az idõ sürgetése indokolja, hogy az ügyrendi törvény megszülessék, akkor az ügyrendi törvényben kell megalkotni ezeket a szabályokat, de azzal a tudattal, hogy késõbb ezeket be kell emelni a kétharmados törvénybe, mert nem lehet feles törvényben úgy szabályozni ilyen fontos kérdéseket, hogy azokat bármikor egyszerû többséggel módosítani lehessen.
Mely rendelkezésekre gondolok? Elsõsorban azt gondolom - és ezt sokan megfogalmazták az utóbbi hónapokban vagy az utóbbi két évben szakmai körökben lefolytatott vitákban, publikációkban -, hogy erõsíteni kell az intézmény bírói jellegét, bírósági jellegét. Erõsíteni kell az eljárás részben kontradiktórius jellegét, aminek jelenleg is megvannak az elemei, de nincs szabályozva. Nevezetesen nincs megfelelõen szabályozva, hogy kik a felek, hogy vannak-e felek az eljárásban, és a feleket milyen jogok illetik meg. Gondolok arra, hogy a kérelemre indult eljárásnál - márpedig az esetek döntõ többségében csak kérelemre indulhat eljárás - a kérelem elõterjesztõjét, az indítványozót bizonyos jogok eleve szükségszerûen meg kell hogy illessék az eljárás során is. De nemcsak a kérelmezõt, hanem az elõterjesztõt, a normakontroll esetén a vizsgált norma elõterjesztõjét, gondozóját - a kormány illetékesét - is meg kell hogy illessék az ügyfél jogai, nevezetesen az eljárás során szükséges biztosítani számukra annak a lehetõségét, hogy megismerjék az Alkotmánybíróság döntése alapjául szolgáló összes bizonyítékot és tényt.
Magát az eljárást is célszerû szabályozni, árnyaltabban, mint ahogy azt jelenleg a törvény tartalmazza. Nevezetesen az eljárásnak kell egy meghatározott bizonyítási szakasza legyen - hasonlóan a rendes bírósági
eljáráshoz -, amely eljárási szakaszban a nyilvánosságnak kell szerintem elsõdleges szempontnak lenni. Tehát az általános szabálynak annak kell lenni, hogy ez nyilvános eljárásban zajlik, de mindenképpen - még ha a zárt tárgyalást indokolja is fontos érdek - a felek jelenléte nélkülözhetetlen, és a bizonyításfelvétel oly módon történjék, hogy arra a felek észrevételt tehessenek, indítványt tehessenek, például szakértõi bizonyítás esetén szakértõi bizonyításra tehessenek indítványt, szakértõi bizonyítékokat produkálhassanak. Majd a bizonyítási szakasz lezárta után következzék a tanácskozás, amely zárt ülésen történik - ez természetes, amint a világ minden demokratikus jogállamában a bíróság zárt ülésen dönt, ott hozza meg a határozatát.
(10.50)
Szabályozni szükséges azonban - hisz maga az alkotmánybírósági törvény is egy fél mondatban utal rá, hogy szabályozni kell - a határozathozatal mikéntjét. Nevezetesen, hogy fenntartható-e az az állapot, hogy az Alkotmánybíróság minden egyes esetben jogosult egyszerû szótöbbséggel dönteni, vagy alkalmazni kell a minõsített többséggel hozott döntések rendszerét. Gondolok például arra, ha a törvényhozás bizonyos kérdésekben csak minõsített többséggel alkothat törvényt, akkor talán indokolt az a felvetés, hogy az Alkotmánybíróság se hozhasson törékeny - mondjuk, négyötödös arányú -, egyszerû szavazattöbbséggel olyan döntést, amely egy törvényt megsemmisít. Nevezetesen: személy szerint fontosnak tartanám, hogy eleve minõsített többség legyen szükséges - egy korlátozottan minõsített többség, például az összes megválasztott alkotmánybíró közül legalább hatnak az igen szavazata - egy törvény megsemmisítéséhez; kétharmados törvény esetében pedig ezt a minõsített többséget még erõsíteni lehet azzal, hogy nemcsak a megválasztott bírák közül legalább hatnak, hanem adott esetben akár nyolcnak az egyetértése legyen szükséges. Ez áll arányban azzal, hogy a törvényhozás sem egyszerû többséggel hozza a döntéseit. Vagyis a stabilitás, a döntés kiérleltsége, a döntés tárgyában egy szélesebb körû konszenzus ne csak a törvényhozással szemben legyen kívánalom, hanem az Alkotmánybíróság testületével szemben is.
Sokan szabályozni szükségesnek véljük azt, hogy az Alkotmánybíróság mi módon, milyen sorrendben tárgyalja a beérkezett panaszokat. Jól tudjuk, nagyon nehezen megoldandó kérdésrõl van szó, de úgy gondolom a fejlett polgári demokráciákban szerzett ismereteim szerint, hogy minél több automatizmusnak kell érvényesülni. Ez mind a rendes bíróságok, mind az alkotmánybíróságok gyakorlatára jellemzõ - s nemcsak a gyakorlatára, hanem a törvényi szabályozásra -, hogy az automatizmus kizárja a politikai vagy nem politikai célú támadás lehetõségét is.
Természetesen lehet fontossági különbséget tenni, tehát az ügyek különbözõ kategóriáit nyilván nem lehet azonos sorrend szerint rangsorolni, ráadásul a soronkívüliség intézményét is szabályozni kell. Nyilvánvaló, hogy vannak helyzetek, amikor az Alkotmánybíróságnak soron kívül kell dönteni. A soronkívüliség szabályai között szerepelnie kell annak, hogy kik - például országgyûlési képviselõk - milyen számban jogosultak soronkívüliséget kérni, amely esetben az Alkotmánybíróság a soronkívüliséget köteles elrendelni.
Tehát mindezeket a szempontokat vizsgálva tartjuk fontosnak, hogy az Alkotmánybíróság által elkészített és hatpárti elõterjesztésként az Országgyûlés asztalára került ügyrendi törvényjavaslatot bizonyos finomítások után az Országgyûlés fogadja el, és ezzel fontos támaszt nyújtson az Alkotmánybíróságnak ahhoz, hogy eddigi munkáját még teljesebb közmegelégedéssel végezze.
Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)