DR. ÁDER JÁNOS, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az elõttem szólók szóltak már arról, hogy 1989-ben milyen körülmények között került sor az alkotmányban az Alkotmánybíróság szabályozására, illetve az alkotmánybírósági törvény elfogadására. Említették a sietséget, említették azt, hogy egy új jogintézmény bevezetésére került sor, és ilyen módon a tapasztalatok hiánya is
nyilván nagymértékben befolyásolta, hogy a szabályozás olyan lett, amilyenné alakult.
Azóta hat év eltelt. Hat év után az Alkotmánybíróság munkája révén megfelelõ tapasztalatokkal rendelkezünk, és ily módon van lehetõség arra, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó alkotmányos szabályokat, magát az alkotmánybírósági törvényt és az ügyrendi kérdéseket is megfelelõ módon áttekintsük és egy koherens rendszerbe foglaljuk.
A Fidesz véleménye szerint a jelenlegi alkotmányos szabályozás nem jó, ez az alkotmányos megoldás nem jó. Nem jó az a megoldás, hogy a garanciális szabályok egy része kétharmados törvényben található, a garanciális szabályok egy másik része pedig feles törvényben az Alkotmánybíróság ügyrendjébe kerül. Ezen a jövõben mindenképpen változtatni kell.
Ugyanakkor van itt egy másik dilemma, az a hatéves mulasztás, amirõl már szintén többen beszéltek elõttem, miszerint a parlamentnek hat éve meg kellett volna alkotnia az Alkotmánybíróság ügyrendjét. Hat év óta mulasztásban vagyunk, és ezt a mulasztást valóban pótolni kellene.
Hogyan lehet ezt a dilemmát megoldani? Azt gondolom, úgy, hogy ezt a mostani szabályozást átmeneti szabályozásnak tekintjük - a Fidesz mindenképpen átmeneti szabályozásnak tekinti -, és törekedni kell arra, hogy a jövõben - az általam majd késõbb ismertetett elvek szerint - egy egységes szabályozásra kerüljön sor.
Egyetértünk azzal, hogy háromszintû szabályozásra van szükség, hiszen a legfontosabb szabályokat valóban az alkotmányban kell rögzíteni, a mainál azonban lényegesen részletesebben. Itt vitatkoznék Dornbach Alajossal, ugyanis az alkotmány-elõkészítõ bizottság ülésén abban született megállapodás, hogy a hatásköri szabályokat, az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó legfontosabb szabályokat az új alkotmány rögzíteni fogja, tehát a tárgyaláson részt vevõ valamennyi párt egyetértett abban, hogy az alkotmány jelenlegi, valóban nyúlfarknyi szabályozását ki kell egészíteni, bõvíteni kell, és az alkotmányba kell beemelni nagyon fontos garanciális kérdéseket. Ebben megvan a hatpárti konszenzus, ilyen módon lehetõség nyílik arra, hogy részben a parlamentben a koncepció vitájában, részben késõbb, a normaszöveg elfogadása során módosítsuk az alkotmányt, és valóban mindenki által elfogadott módon szabályozzuk az Alkotmánybíróságról szóló alkotmányos fejezetet.
A másik, amire szükség van, hogy a garanciális elemek egy helyre kerüljenek, ez pedig egy kétharmados, az Alkotmánybíróságról szóló törvény lehet csak. Magyarul: a mainál lényegesen teljesebb körû, lényegesen pontosabb szabályozásra van szükség, ami indokolatlanná teszi az Alkotmánybíróság ügyrendjérõl szóló törvény hatályban tartását. Ezt az elemet a jövõben nyilván meg kell szüntetni. Nincs szükség külön Alkotmánybíróság ügyrendjérõl szóló törvényre. Azokat a kérdéseket, amelyeket fontosnak, garanciálisnak gondolunk, magában az alkotmánybírósági törvényben kell szabályozni; amelyeket pedig nem tartunk ilyen fontosságúaknak, azokat szabályozhatja az Alkotmánybíróság ügyrendje, de úgy, hogy ezt az ügyrendet nem a parlamentnek kell elfogadnia, hanem az Alkotmánybíróság rendelkezzen azokról a kérdésekrõl, amelyek a belsõ munkavégzés, az iratkezelés, a határidõk szempontjából egyébként nem tûnnek törvényi szabályozást igénylõnek.
Tehát ilyen szempontból mi azt javasoljuk, hogy a jövõben a mostani négyszintû szabályozásból - ahol egyszerre kerül sor az alkotmányos szabályozásra, az alkotmánybírósági törvényi szabályozásra, az Alkotmánybíróság ügyrendjében történõ szabályozásra, utána pedig az Alkotmánybíróság ügyviteli szabályzatára - a harmadik lépcsõt mindenképpen ki kell iktatni.
Miután a Fidesz átmenetinek tekinti ezt a megoldást, ezért az apróbb stilisztikai, nyelvhelyességi, kodifikációs és egyéb problémákról szerintem most, az általános vitában nem szükséges szót ejteni, mert ez részben a részletes vitában, részben a bizottsági tárgyalások során megtehetõ.
Ugyanakkor szerintem röviden szólni kell a változási irányokról. Ezen belül is három kérdéskörrõl: az alkotmány változásáról, az alkotmánybírósági törvény változtatásáról és az egyéb kapcsolódó jogszabályok változtatásáról.
Az elõbb említettem már, hogy az alkotmány-elõkészítés kapcsán megállapodás született abban, hogy az alkotmányban szabályozandó kérdések körét bõvíteni kell, az Alkotmánybíróságról szóló fejezet szándékaink szerint lényegesen részletesebb, kifinomultabb, pontosabb szabályozást fog tartalmazni, mint a hatályos alkotmány. Az ebben a szándékban megnyilvánuló konszenzus lehetõséget biztosít arra - egyébként az elõbb elhangzott beszédek is ebbe az irányba mutatnak -, hogy sikerül megtalálni azt a megoldást, amelyet valamennyi parlamenti párt támogatni tud.
Az alkotmánybírósági törvény felülvizsgálatára vonatkozóan is többen megfogalmazták már az igényüket. Néhány mondattal szeretném megerõsíteni, hogy melyek azok a fontos pontok, amelyeket a Fidesz szerint egy új alkotmánybírósági törvényben a törvény felülvizsgálata során érinteni kell.
Egyrészt szükség van az Alkotmánybíróság hatáskörének pontosabb meghatározására, másrészt szükséges a hivatalbóli eljárás tilalmát rögzíteni egy új alkotmánybírósági törvényben. Tudjuk, hogy két kérdésben, a nemzetközi szerzõdések kapcsán és a mulasztásos alkotmánysértés kapcsán az Alkotmánybíróság hivatalból is eljárhat; ez nem tekinthetõ jó megoldásnak. A harmadik, hogy az Alkotmánybíróság számára hatáskört csak az Alkotmánybíróságról szóló törvény állapítson meg, más törvények ilyen hatásköri szabályokat ne tartalmazhassanak. Ha egyéb törvények ma ilyen szabályokat alkalmaznak, akkor nyilván meg kell fontolni, hogy mi az, ami az alkotmánybírósági törvénybe kerüljön, és mi az, amit egyébként nem szükséges szabályozni.
(11.00)
Ugyancsak fontos kiegészítõ és javításra szoruló elem, hogy az általános szabályokat, az általános eljárási szabályokat pontosabban kell meghatározni az új alkotmánybírósági törvényben, és ugyancsak pontosabban, részletesebben kell meghatározni a különös eljárási szabályokat is.
Említettem már az elõbb, hogy számos garanciális elemet az Alkotmánybíróság ügyrendjérõl a most, vélhetõen rövid idõn belül elfogadásra kerülõ törvénybõl át kell emelni az alkotmánybírósági törvénybe. Ilyennek tekintem a jogi képviselet kérdését, ilyennek tekintem az ideiglenes intézkedés kérdését, ilyennek tekintem a határozathozatal formáit és ilyennek tekintem az Alkotmánybíróság elnökének megválasztását; hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Harmadikként: szükség van más, kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálatára, illetõleg a hiányzó törvényi rendelkezések pótlására. Így például a díjazás, a költségtérítés még szabályozatlan kérdéseirõl semmiképpen sem egy ügyrendi törvényben kell rendelkezni; ezt mindenképpen a megfelelõ helyén kell szabályozni. Ezzel tudom, hogy a parlament szintén adós maradt; kényszerû megoldás az részben - de semmiképpen nem jó megoldás az -, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendjében szabályozunk ilyen kérdéseket.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el. A
jegyzõi teendõket dr. Trombitás Zoltán veszi át.)
Mindezekre tekintettel a Fidesz támogatni fogja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, még egyszer hangsúlyozva, azzal, hogy átmeneti megoldásnak tekinti, és részben az alkotmányozás kapcsán, részben azt követõen, rövid idõn belül szükségét látja annak, hogy az alkotmánymódosítás révén, illetõleg azután az alkotmánybírósági törvény felülvizsgálata során végre egy egységes normaszöveg elfogadására kerüljön sor. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)