DR. DÁVID IBOLYA, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Tisztelt Alkotmánybíróság Elnöke! A Magyar Köztársaság alkotmányának IV. fejezete foglalkozik az Alkotmánybírósággal; egy nagyon-nagyon szûkszavú szakasz, a 32/A §. Miután ez egy új jogintézmény volt, amikor megalkották az alkotmánynak ezt a szakaszát, nyilván elégséges volt. Azonban azóta eltelt hat év, és ezt észlelve már az új alkotmány tervezete korrigál nagyon sok mindent, amit az elmúlt hat év kikényszerített az Alkotmánybíróság tevékenységével kapcsolatban.
Hadd hivatkozzak néhány példára. Például az alkotmány hatályos szövege szerint az Alkotmánybíróság ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat, míg az új tervezet szerint az Alkotmánybíróság minden feladat- és hatáskörét az alkotmányban kell meghatározni. A tervezet, az alkotmánytervezet például rögzíti, hogy az alkotmánynak tartalmazni kell az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó fontos szabályokat; meg kell határozni, hogy milyen
ügyben dönt a teljes ülés és milyen ügyben a háromtagú tanács, és az alkotmánynak kell szabályozni a teljes ülés határozatképességét is, amit most az Alkotmánybíróságról szóló törvény szabályoz. És ennyiben Dornbach Alajos képviselõ úrral vitába szállnék, mert az alkotmány tervezete három teljes oldalt szentel és egy igen részletes szabályozást javasol. És meg kell mondanom, hogy ez a szabályozás, ami a tervezetben rögzítésre került, nagyon jogos és nagyon követendõ kritikája az alkotmány vonatkozó részének, az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek és az elõttünk álló ügyrendnek.
Az új alkotmánytervezetben körvonalazódik egy alkalmasabb, egyértelmûbb, garanciálisabb szabályozási forma a jelenlegi hármas megoldásnál. Az ügyrend vonatkozásában tudathasadásos helyzetben vagyunk. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény ugyan - a 29. §-ában - rögzíti, hogy az Országgyûlés, az Alkotmánybíróság javaslata alapján, törvényben alkotja meg ezt az ügyrendet - ez egy nagyon hibás koncepció volt; ezt be kell látnunk. A kérdés az én szememben az, hogy egy hibás koncepció alapján tovább követünk-e egy, egyébként szememben nem jogszerû eljárást, vagy pedig megpróbáltuk volna ezt az alkotmánybírósági szakaszt korrigálni és módosítani. Hiszen az ügyrend, mûfajánál fogva, egy szervezet mûködésének belsõ szabályait, egy szervezet belsõ eljárását szabályozza, és ez a mûfajánál fogva nélkülözné a törvényi formát. Hiszen adódhatnak helyzetek, amikor ezt a belsõ szabályozást hétrõl vagy hónapról meg kell változtatni; s a törvény megváltoztatása bizony elég nehézkesen megy.
Ismétlem még egyszer: én a magam részérõl a 29. § megváltoztatását tartottam volna megoldásnak, nem pedig erre ráépíteni egy törvényben megállapított ügyrendet.
Az alkotmány módosítása egy nagyon jó megoldást és egy nagyon korrekt megoldást javasol. El kellene gondolkodnunk azon, hogy hatéves mulasztás után, amikor a kormánykoalíció ebben az évben még új alkotmányt ígér és folyamatban van egy új alkotmányozás - ami nagyon lényeges pontokon és értelmesen érinti az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörét -, érdemes-e egy átmeneti törvényt hozni akkor, amikor - be kell látnunk, hogy hat éve mulasztásban van az Országgyûlés, mulasztásban van az Alkotmánybíróság.
Még mielõtt kitérnék az ügyrend részletes elemzésére, engedjék meg, hogy egy kérdésre reagáljak, amit Csiha Judit államtitkár asszony tett. Az államtitkár asszony hatpártinak nevezte ezt a beterjesztést. Ez a szöveg, ami a képviselõ hölgyek és urak elõtt van, nem hatpárti. Nem hatpárti; ezt hat frakcióvezetõ aláírta, mert egy jogtechnikai kérdést kellett áthidalni. Az Alkotmánybíróságnak nincs törvénybeterjesztési joga, ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk azt, hogy az ügyrend mégiscsak az Alkotmánybíróság belsõ életét fogja szabályozni. Az áthidaló megoldás pedig az volt, hogy a hat frakcióvezetõ változatlan formában beterjeszti az Alkotmánybíróság által elkészített tervezetet. Tehát a hagyományos és szokásos értelemben nem hatpárti; ez egy technikai megoldás volt, de semmiképpen nem érdemi, és így tessék tekinteni a Magyar Demokrata Fórum kifogásait ezzel kapcsolatban.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 18. és 29. §-ai egy törvényben, az ügyrendben írja elõ szabályozni az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó szabályokat, valamint az ügyvitel és az elõkészítés teendõit. A törvényjavaslat 1. §-a az egy törvényben való szabályozás mellett azt a látszatot kelti, mintha az ügyvitellel és az elõkészítéssel foglalkozó hivatal azonos jogállású lenne a választott testülettel, magával az Alkotmánybírósággal.
Az Alkotmánybíróság ügyrendjérõl szóló törvényjavaslat 1. §-ának f)-tõl h) pontjáig az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörét gyakorló olyan szerveket említ, mint például az elnöki titkárság meg a fõtitkárság. Álláspontom szerint nem gyakorolhatja az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörét, mert ezzel a jogkörrel a választott testületek rendelkeznek. Így az Alkotmánybíróság szervei körében csak az Országgyûlés által választott alkotmánybírákból álló teljes ülés, a háromtagú tanács, a tisztségviselõk - itt az elnök és az elnökhelyettes -, valamint az Alkotmánybíróság állandó bizottsága tartoznak. Itt nagyon érdekes és megfontolandó mindaz, amit a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka a bizottságokkal kapcsolatban elmondott.
Zavart okoz a IV. fejezet, amely "Az alkotmánybíró és az Alkotmánybíróság alkalmazottjai" összefoglaló címet viseli. Az Alkotmánybíróság hivataláról és ezen belül az ügykezelés, az elõkészítés részleteirõl, valamint az alkalmazottakról a törvényjavaslatnak egy önálló részben, egy önálló fejezetben kellene rendelkezni, de mindenféleképpen elkülönítetten az Alkotmánybíróság feladatától és elkülönítetten az alkotmánybíráktól.
Szeretnék kitérni a fõtitkár feladatkörére. Ezt a IX. fejezet taglalja. Az eljárás általános szabályaival foglalkozó részen belül - ismétlem még egyszer, az általános szabályokon belül - a 24. §, amely az Alkotmánybíróság fõtitkárát olyan önálló eljárási és ügydöntõ szereppel hatalmazza fel, amelyre csak az Alkotmánybíróság valamely választott szerve lehetne jogosult.
(11.10)
A fõtitkár a munkáját az elõkészítés keretében kell hogy végezze, és ez akkor lenne összhangban az Alkotmánybíróságról szóló törvénnyel. Az a visszautasítási jog, amelyet gyakorolhat a fõtitkár, megilleti egyébként a háromtagú tanácsot is.
Sok problémát okozhat a törvényjavaslatban a fogalmak nem egyértelmû használata. A IX. fejezet a "Testületi eljárás" címet viseli, ezen a 35. § (1) bekezdése szerint a teljes ülés, illetõleg a háromtagú tanács értendõ, mert a szöveg a továbbiakban együttesen testületrõl beszél, ezt a meghatározást használja. Ugyanakkor nem egyértelmû a törvényjavaslatban, hogy mikor beszél a három bíró és mikor a teljes ülés eljárásáról. Erre példa a XII. fejezet is, amely az Alkotmánybíróság döntéseit szabályozza, de nem tér ki arra, hogy ezen esetleg csak az elõzõ fejezetben említett teljes ülést kellene érteni. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján is nagyon nehezen értelmezhetõ, hogy mikor jár el a háromtagú tanács és mikor a testület; adott esetben például jogszabály, törvény nemzetközi szerzõdésbe ütközésének vizsgálata mindkettõ hatáskörébe tartozhat.
Indokolt lenne szabályozni - ahogy ezt Dornbach képviselõ úr elõttem részletesen elmondta, ezért én csak utalok rá - az indítványok elbírálásának sorrendjét. Azt is, hogy a teljes ülés mikor hozzon egyszerû többséggel, mikor hozzon minõsített szótöbbséggel döntést, vagy esetleg azt is, hogy kik, milyen feltétellel tekinthetnek be az Alkotmánybíróság irataiba. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket még szabályozni kellene.
Egy apró észrevételem volna. A törvény rövidített változatban önmagát csak Abü.-ként emlegeti - itt a kodifikációs elvárásnak megfelelõen az "e törvény" szóhasználatot kellene alkalmazni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja jó megoldásnak azt tekintené, ha kétszintû szabályozása lenne az Alkotmánybíróságnak. Az elsõ szinten a már általam is említett új alkotmánytervezet szövege alapján a legfontosabb és a garanciális kérdéseket tartalmazó részeket rögzítené az alkotmány, ennek részletezését tartalmazná az Alkotmánybíróságról szóló törvény; míg az ügyrend legyen az Alkotmánybíróság belügye - de akkor ezekbe a kérdésekbe ne tartozzék bele olyan, mint például a 32. § az ügyrendbõl, ami az ideiglenes intézkedéseket szabályozza.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezt a Magyar Demokrata Fórum sem érdemében nem tudja támogatni, sem olyan formában, hogy egy ilyen horderejû kérdés, mint az ideiglenes intézkedés... - és hadd olvassak fel ebbõl egy mondatot: "Az Alkotmánybíróság az indítvány tárgyában határozattal ideiglenes intézkedést hozhat, mellyel az indítvánnyal érintett jogszabály, illetõleg állami irányítás egyéb jogi eszköze alkalmazását felfüggeszti, ha ez súlyos hátrányok elhárítására vagy valamely fontos ok miatt sürgõsnek mutatkozik, és ezt a három hónapot még egyszer három hónappal meghosszabbítja." Nyilván ennek lehetnek nagyon pozitív és lehetnek nagyon negatív következményei. Ha a többség úgy dönt, hogy ezt a lehetõséget meg kívánja adni az Alkotmánybíróságnak, én tisztelettel azt javaslom, hogy ezt az alkotmányban kellene szabályozni, mert bizony ez a Magyar Országgyûlés jogát is érinti.
Tisztelettel köszönöm figyelmüket. (Taps.)