DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Úr! Az 1970-es évek közepétõl kezdõdõen megfigyelhetõ Európában a bûnözés átalakulása. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a bûnözés átalakulásának legfõbb jellemzõi a bûnözés volumenének növekedése, az erõszak - és különösen a fegyveres erõszak - növekedése a vagyon elleni bûncselekmények elkövetése esetén, a hivatásszerû bûnözés arányának jelentõs megnövekedése, valamint a
bûnelkövetés szervezettsége, tervezése és tervezettsége, a bûnszövetkezetek vezetõinek gondos háttérben maradása, rejtõzködése.
A nemzetközi bûnözés ijesztõnek nevezhetõ növekedését az elektronika és a közlekedés erõteljes fejlõdése tette lehetõvé, melyekkel együtt járt az információcsere felgyorsulása, valamint az egyes európai országok közötti személyi és áruforgalom hatalmas méretû növekedése. Mindezen tényezõk bûnözésre gyakorolt hatását felerõsítette a Varsói Szerzõdés felbomlása, a kelet- és közép-európai államok politikai függetlenségének elnyerése, a Szovjetunió szétesése és a Szovjetunió utódállamaiban kialakult gazdasági visszaesés.
Ugyancsak a nemzetközi bûnözés kiteljesedését teszi lehetõvé az Európai Közösség szabályozási rendszere, ugyanis az Európai Közösség tagországain belül a határátlépés gyakorlatilag minimális ellenõrzéssel, avagy éppen az ellenõrzés teljes hiányával jár együtt. A ma, de különösen a jövõ Európájában a nemzeti határok átlépése tömeges és mindennapos lesz, így nyilvánvaló, hogy a nemzetközi szervezett bûnözés lehetõségei e téren is nõnek.
Mivel hazánknak határozott szándéka és célja az Európai Unióhoz való csatlakozás, így elkerülhetetlen olyan jogi szabályozás megalkotása, amely a fentiekben vázolt szervezett nemzetközi és hazai bûnözés megakadályozására, illetõleg az elkövetõk büntetõjogi felelõsségre vonására a Magyar Köztársaság számára hatékony büntetõjogi eszközt biztosít.
A bûnözés elleni küzdelem egyik jelentõs eszköze a beterjesztett, nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvényjavaslat. A mostani helyzetben ugyanis a jelenleg hatályos büntetõjogi szabályozás már nem eléggé hatásos fegyver a bûnözés elleni harcban, különös tekintettel arra a tényre, hogy a bûncselekmény elkövetõje akár néhány órán belül elhagyhatja annak az országnak a területét, ahol cselekményét elkövette. Így múlhatatlanul szükséges a tervezet szerinti új szabályozás elfogadása.
A nemzetközi vonatkozású büntetõeljárások szabályozásában a kiindulópontot az 1994. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett európai kiadatási egyezmény, az 1994. évi XIX. törvénnyel kihirdetett kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló európai egyezmény, az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény képezi. A törvénytervezet ezen egyezményekre épül, és a honi szabályozást jelenti.
A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvénytervezet tárgyának szabályozása jelenleg egyrészt a nemzetközi szerzõdések, másrészt a büntetõtörvénykönyv és a büntetõeljárási törvény részét képezi, harmadrészt viszont hiányzik. A törvénytervezet pótolja a hiányzó szabályozást, és jellegében változtatja meg a fennálló szabályozási konstrukciót azáltal, hogy a nemzetközi szerzõdések és a büntetõjogi szabályok mellett külön kódexbe rendezi a nemzetközi vonatkozású büntetõeljárásokat.
A törvénytervezet a 3. és 10. §-ban kijelöli a saját helyét, eszerint a törvényt akkor kell alkalmazni, ha a nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik, illetve e törvény eltérõ rendelkezéseinek hiányában a büntetõeljárásról szóló törvényt a nemzetközi bûnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelõen kell alkalmazni. Vagyis a törvénytervezet szerinti szabályozás, a büntetõeljárási jog szabályaihoz képest speciális, míg vele szemben a nemzetközi szerzõdések szerinti rendelkezések dominanciája továbbra is fennáll.
Az Európa Tanácsban régebb óta bent levõ tagállamoknál - az együttmûködés folytán - igényként merül fel, hogy a nemzetközi vonatkozású büntetõeljárásokat külön, belsõ törvényeikben is rendezzék, és ezekben az országokban ilyen törvények megszülettek. A jelen törvénytervezet a nemzetközi jogfejlõdés ezen irányába illeszthetõ, és az Európa Tanács régebbi tagállamai által alkotott törvények sorát folytatja.
A magyar büntetõeljárási jog szempontjából a nemzetközi büntetõeljárások külön kódexben való szabályozása eddig példa nélküli, hisz mind az 1896. évi XXXIII. törvény, mind az 1951. évi III. törvény, mind az 1962. évi 8. számú törvényerejû rendelet, mind pedig a jelenleg hatályos büntetõeljárási törvény ezen kérdéseket a büntetõeljárás hagyományos rendjében szabályozta.
(11.50)
Az e szabályozástól való eltérést egyrészt a szabályozás tárgya szerinti intézmények tartalmiságának kiteljesedése, másrészt a jelen szabályozási konstrukció már említett hiányosságai is indokolják. Itt kell megemlíteni,
hogy ezen ügyek számszerû növekedése az utóbbi években folyamatos. Míg a hat évvel ezelõtti idõszakot alapul véve átlagában körülbelül öt kiadatási eljárás történt évente, addig az utóbbi években ezek száma a százat is meghaladta.
A következõkben az adott törvénytervezettel megválasztott szabályozási módnak e jellemzõjérõl lesz szó.
A szabályozási mód a szabályozás tárgyának megjelölésében formai változást is hozott. A törvénytervezet a bûnügyi jogsegély fogalmát mint gyûjtõfogalmat használja, mely magában foglalja a jogsegély valamennyi formáját, beleértve a "bûnügyi jogsegély" fogalom eddigi tartalmiságának megfelelõ, a jövõben "eljárási jogsegély"-nek nevezett együttmûködési fajtát.
A törvénytervezet a szabályozás tárgyaként jelöli meg a Magyarországról való kiadatást, a Magyarországnak való kiadatást, a büntetõeljárás Magyarország általi átvételét, a büntetõeljárás Magyarország általi átadását, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának Magyarország általi átadását, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának Magyarország általi átvételét, az eljárási jogsegély Magyarország általi külföldi hatóság részére való nyújtását, valamint az eljárási jogsegély külföldi hatóságtól való Magyarország általi kérését is.
A felosztásból kitûnõen a törvénytervezet az egyes intézmények világos rendszerû szabályozását nyújtja. E tárgyak közül a jelenlegi szabályozás a büntetõeljárás Magyarország általi átvételének és az eljárási jogsegély külföldi hatóságtól való Magyarország általi kérésének jogi intézményeit nem tartalmazza. A törvénytervezet ugyancsak a jelenlegi szabályozáshoz képest hiányt pótol, amikor az európai kiadatási egyezmény 17. cikkével harmonikusan rendezi a kiadatási kérelmek összeütközésével kapcsolatos eljárást, bevezeti az egyszerûsített kiadatási eljárást, rendezi a kiadni kért személy birtokában lévõ és a bûncselekmény eszközéül szolgáló avagy e bûncselekmény útján megszerzett tárgyaknak a kiadatást kérõnek való átadás lehetõségét, továbbá rendezi a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés végrehajtására irányuló kiadatás során az egyes cselekményekre nézve elõálló kiadatási kérdéseket.
A törvénytervezet teljesen új és a jogalkalmazás szempontjából jelentõs eljárási intézményként vezeti be a "feljelentés külföldi államnál" fogalmát. Ennek eljárásjogi szempontból az a jelentõsége, hogy amennyiben a terhelt külföldön van és a vele szembeni eljárás vagy a kiadatás lehetetlensége, vagy az eljárás átadásának lehetetlensége, illetve a távollétében való eljárás lefolytatásának lehetetlensége miatt nem lehetséges, akkor a magyar hatóságok elõtti büntetõeljárás a feljelentés megtételével lezárható, megszüntethetõ.
A törvénytervezet a jelenlegi szabályozáshoz képest a 13-14. és 37. §-okban bõvíti a hatályos jog szabályainak a tartalmát. A törvénytervezet életbe léptetésével a nemzetközi vonatkozású büntetõeljárásra nézve valóban új módon összeállított szabályozás lehetõsége teremtõdik meg. Ezt támasztja alá, hogy mind a büntetõ törvénykönyv, mind a büntetõeljárást szabályozó törvény szabályrendszerébõl a vonatkozó joganyag legnagyobb része hatályon kívül kerül.
Néhány gondolatot elmondanék a nemzetközi törvényszék alapokmányára vonatkozó szabályozásról is. A volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértõ cselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék alapokmányából a Magyar Köztársaságra mint az ENSZ tagállamára kötelezettségek hárulnak. A kötelezettségek alapvetõen az elkövetett súlyos háborús és emberiség elleni bûncselekmények tetteseinek felelõsségre vonására felállított nemzetközi törvényszék eljárásának biztosítását szolgálják.
A jelen törvénytervezet a nemzetközi törvényszék alapokmányát kihirdeti. A törvénytervezet a 2. § (1) bekezdésében kijelöli a saját helyét, miszerint a nemzetközi törvényszék megkeresései során az eljárásra a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell, ha a nemzetközi törvényszék alapokmányából más nem következik. Vagyis a nemzetközi törvényszék alapokmánya szerinti szabályozás speciális a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény szabályaihoz képest. A két törvénytervezet egy idõben való beterjesztésének e jogi konstrukció az egyik oka.
A nemzetközi törvényszék elõtti eljárás biztosításának fõ jellemzõje az, hogy a törvényszéktõl érkezõ megkeresés esetén a hatálya alá tartozó ügyekben a törvényszék elõtti eljárásnak elsõbbsége van más eljárással szemben. Az elsõbbségi jog a megkeresés megérkezésével együtt nyílik meg. Ennek az általános szabálynak tesz eleget a törvénytervezet 5. §-a, amely a hatálybalépés elõtt megérkezett megkeresésekrõl is elõírja a teljesítést.
Helyénvaló megjegyezni, hogy itt nem anyagi jogi szabályok visszaható hatályáról van szó, hanem eljárási szabályról.
A törvényszék megkeresése esetén az elsõbbségi jog azt jelenti, hogy a folyamatban lévõ ügyet fel kell függeszteni, illetve eljárást indítani ilyen ügyben nem lehet. A nemzetközi törvényszék alapokmánya az ENSZ Biztonsági Tanácsának 827. számú határozata alapján tartalmazza azon bûncselekmények körét, amely a törvényszék eljárása alá tartozik.
Tisztelt Országgyûlés! Megítélésem szerint mindkét tervezet összhangban áll a jogrendszerünkkel, az alkotmánnyal, nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal, így a szocialista frakció nevében támogatom mindkét jogszabály elfogadását. (Taps.)