DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Már az expó lemondásakor figyelmeztettem a tisztelt Házat, hogy ez egyben kellemetlenül érinti a köztársasági elnök ez ügyben küldött meghívásait, de ezt még lehetett kényszerhelyzetnek tekinteni, a helyzet változásából fakadólag.
Azonban azóta is ismételten fordult elõ, hogy a köztársasági elnök tevékenysége nincs összhangban a tárcák lépéseivel. Ilyen eset volt, amikor 1995. március 12-én, 120 állam- és kormányfõ társaságában aláírta az ENSZ-nek a társadalmi fejlõdést célzó világ-csúcsértekezletén elfogadott nyilatkozatát, amelyben az alapvetõ szociális programok költségvetési csökkentéstõl való védelme is benne foglaltatott; és amikor a nemzeti jelentésünket elfogadták, még nem tudták, hogy ugyancsak március 12-én mindezekkel az elvekkel szakító - szépítetten stabilizációsnak nevezett - csomagot fogad el a kormány.
De ilyen eset volt, amikor az elnök az Arab-öbölben tett látogatása elõtt bejelentette a kormány az abu-dhabi képviseletünk bezárását - végül is azonban tudomásom szerint ettõl elállt. Ilyen eset volt, amikor Milosevic úr feleségét fogadta az elnök, és a külügyek államtitkára arra hivatkozott, hogy ez nem volt egyeztetve. Holott tapasztalatból tudom, hogy a külügy politikai államtitkára együtt kell hogy mûködjék a köztársasági elnök programjainak kialakításában az elnök külügyi tanácsadójával. A külügyi tárca részt vesz az államfõ programjainak egyeztetésében, és a tárgyalások tartalmi elõkészítésében.
Mennyivel könnyebb lehetne ez az összehangolás - ami régebben mûködött, legalábbis az elõzõ ciklusban mûködött - ma, amikor az államtitkár egykori párttársa is az elnöknek. De ezzel sincs vége a sornak. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, anyagi okokra hivatkozva eldöntötte a kairói, a delhi és a szófiai kulturális intézet bezárását, és egyszemélyes tanácsosokkal való pótlásukat - amennyiben ezt pótlásnak nevezhetjük.
(15.10)
Göncz Árpádnak bulgáriai útja során szemére is hányták ezt a bolgár tárgyaló partnerek, sõt értelmiségiek petíciót is adtak át, hivatkozva a 1994- ben aláírt és 1999-ig érvényes kormányközi egyezményünkre. Tudomásom szerint az elnök úr meg is ígérte az intézet mûködtetésének folytatását, annál is inkább, mert a kormányszervek a bulgáriai útra készülõdõben nem tájékoztatták a várható kellemetlen helyzetrõl, s így a bezárás tervének a tárgyaló partner részérõl történõ kifogása is váratlanul érhette. Ezek után következett a köztársasági elnökünk kairói útja.
Kérdésem tehát az: vajon a kormány törekszik a köztársasági elnök lejáratására, vagy egyszerûen csak fejetlenül, szakszerûtlenül mûködik? (Taps a jobb oldalon.)