HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sok iparágban hagyomány Magyarországon, hogy a dolgozók az általuk termelt javakat, illetve szolgáltatásokat kedvezményesen vehetik igénybe. Ez a hagyomány messze megelõzte az államszocialista évtizedeket, és ha jól meggondoljuk, nemcsak Magyarországon, hanem számos más európai országban is természetesnek számít. Így volt ez a villamosipari dolgozóknál is, ez mintegy 100 ezer embert érintett ebben az országban, akik bizonyos határig kedvezményesen vehették igénybe az áramszolgáltatást. Ezeket a kedvezményeket az elõzõ kormányzat idején megszüntették, ami érthetõ felháborodást váltott ki a villamosipari dolgozók körében. Nos, 1995-ben a kedvezményeket helyreállították, azonban olyan formán, hogy az aktív és a nyugdíjas dolgozókat megkülönböztették egymástól. Az aktív dolgozók az évi 30 ezer kilowattos kedvezményt mind otthonukban, mind nyaralóikban igénybe vehetik, míg a nyugdíjasok kizárólag egy lakcímen, otthonaikban használhatják ezt a kedvezményt. Aki ismeri a nyugdíjasok élethelyzetét, tudja, életszerû az, hogy fõleg egy relatíve fiatal nyugdíjas meglehetõsen sok idõt tölt a nyaralójában, hétvégi házában, így különösen sérelmes számára, hogy nem veheti igénybe ezt a kedvezményt.
Ugyanakkor azok a nyugdíjasok, akik engem megkerestek ebben az ügyben, elmondták, hogy a maguk részérõl a 30 ezer kilowattos határt elég magasnak tartják, kevesebbel is kiegyeznének, amennyiben lehetséges lenne olyan alternatívát választani, hogy a valamivel kisebb keretet, amiben kedvezményesen használhatják az áramot, nemcsak egy helyen, hanem lakásaikban és nyaralóikban is igénybe vehetnék. Tudom természetesen, hogy piacgazdaságban élünk, tudom természetesen, hogy ez valamilyen módon vállalati ügy, mégis úgy gondolom, hogy jogos megkérdezni az ipari államtitkártól: õ hogyan látja ezt a kérdést. Köszönöm szépen.