DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Országos jelentõségû, rendkívüli ügy címén annyi mindenrõl esett már szó ebben a Házban, hogy meggyõzõdésem szerint az Országgyûlés mulasztása lenne, ha legalább egy napirend elõtti felszólalás keretében nem történne említés sorsverte történelmünk egy tragikus eseményének 55 éves évfordulójáról.
A felszólalás idõszerûségét az is indokolja, hogy manapság konferenciákat rendezünk és sokat vitázunk politika és erkölcs kapcsolatáról, a tisztességes politikusi magatartásról és a hivatást vállalók felelõsségérõl. Ötvenöt éve, 1941. április 3-án a hajnali órákban dördült el Teleki Pál önmaga ellen fordított fegyvere, és a pisztoly dörrenésének több vonatkozásban is üzenetjellege volt.
Az egyik üzenet úgy szólt, hogy él itt, Európa közepén egy nép, amely az élet feláldozása árán szeretné megõrizni a becsületét, erkölcsi méltóságát és politikai megbízhatóságát. Az üzenet egyértelmû volt. Az angol alsóházból szinte azonnali válasz érkezett. Churchill a majdani béketárgyalásokra célozva kijelentette, hogy a tárgyalóasztalnál majd szabadon kell hagyni egy széket Teleki Pál gróf számára.
Ez az üres szék figyelmeztesse a jelenlevõket, hogy a magyar nemzetnek egy olyan miniszterelnöke volt, aki feláldozta magát az igazságért, amelyért mi is harcolunk. Az már a sors iróniája, hogy ennél az asztalnál nemcsak Teleki Pálnak, hanem Churchillnek sem jutott üres szék.
A másik üzenet, hogy egy válságos helyzetben hogyan alakul a politika és az erkölcs kapcsolata, a felelõs politikus a becsület kockáztatásával, a lehetõségek kihasználását jelentõ kompromisszum mellett dönt, vagy az örök értékeket megtestesítõ erkölcsi parancs megtartását választja. Teleki Pál habozás nélkül az utóbbit választotta, pedig választása kétszeresen is nehéz volt. Hiszen hívõként a "nem tartottalak vissza, bûnös vagyok" beismerésével a saját hitbéli üdvösségét áldozta fel a saját népe remélt üdvösségéért.
A tardi helyzet szerzõje, Szabó Zoltán így fogalmazott Teleki Pál sírja mellett: Itt nyugszik az a férfi, aki tudta, hogy vannak pillanatok, amikor a morál fontosabb, mint a politika, s hogy erkölcsi elvek nélkül nem élhet meg egy nemzet.
A felszólalás már az idõbeli korlátok miatt sem foglalkozhat Teleki Pál politikai tevékenységének értékelésével. Az ember, a politikus és a tudós ütközött benne, a politikusi szerepet valójában a helyzet és a felelõsség kényszerébõl vállalta. Az idõszerûség miatt csupán annyit, hogy elfogadta a nemzetiségek területi autonómiájának gondolatát, az anyanyelv használatának a jogát, és az õ törvénye szerint a kisebbségi nyelv tanítása a vegyes nyelvû területeken a középiskolákban is kötelezõ volt. Így például az erdélyi területen a magyar középiskolákban a román nyelvet kötelezõ nyelvként oktatták.
A politikusokkal szemben kíméletlen Szabó Dezsõ ezekkel a mondatokkal jellemezte: Irtózott a nagy kézmozdulatú pátosztól, a zengõ jelenetektõl, a görögtûztõl, a színpadi hatásoktól. Olyan volt, mint az elmúlt, csendes, áldó tavaszi esõ.
Csupán egy játékos gondolat: ha tárgyilagosságával, szigorú erkölcsi elveivel és elfogulatlanságával ma fellépne a magyar politika színpadára, akkor szinte teljes biztonsággal számíthatna a népszerûségi lista utolsó helyeire.
Befejezésül: nem kívánom Teleki Pál érdemeit törvényben megörökíteni, mert hiszek abban, hogy ha történelmi tudatunkban felmerül politika és erkölcs kapcsolatának kérdése, akkor az emlékezõnek Széchenyi és Deák neve mellett törvény nélkül is a Teleki Pálé jut majd az eszébe. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)