DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Varga Mihály állításai: nem bizonyított, hogy miért volt a határozat titkos. Két oknál fogva. Egyfelõl az elõterjesztõ részben banktitkokat képezõ adatok analízisére és bemutatására került sor, amit más törvények tesznek titkossá. A bizalmat nem az erõsíti, ha kifecsegünk titkokat, hanem az, ha következetesen tartjuk magunkat a titkos adatok kezeléséhez.
A határozati rész pedig olyan üzleti stratégiai döntéseket szerepeltetett, hogyan lehet, milyen feltételek mellett többségi tulajdonhoz jutni, milyen a kívánatos tulajdonosi és tõkeszerkezet. Épelméjû ember nincs, aki egyébként egy magánüzletet bonyolít, hogy annak az üzleti stratégiának a részleteit nagy dobra veri, amelynek az alapján a legjobb árat és árfolyamot akarja elérni. Vajon melyik kormány csinálná azt, hogy ilyenfajta dokumentumokat nyilvánosságra hoz? Egyébiránt a bankrendszerbe, a kormányzati tevékenységbe vetett bizalom alapvetõen azon múlik, hogy következetes-e, azt tartalmazza-e, olyan döntéseket tartalmaz-e, amelyeket azután végre tud hajtani.
A második. Törvénysértõ a privatizációs bevételekrõl szóló döntés. A kormány nem olyan privatizációs bevételek felhasználásáról döntött, amelyek akkor jönnek létre, ha ez a pénzügyi tranzakció nem bonyolódik le, hanem olyan privatizációs bevételekrõl, amelyeknek az az elõfeltétele, hogy ezt a tõkeemeléses tranzakciót lebonyolítsák. Ellenkezõ esetben nincs privatizációs bevétel, a szaldó nulla. Ez a dolognak a lényege. Senki nem vont el hatáskört, senki nem sértett törvényt, és nem volt végrehajthatatlan - még egyszer hangsúlyozom -, ezt akkor lehetne állítani, ha december 15-e elõtt - 1995-ben - a privatizáció befejezõdik és nem térül vissza a 12 milliárd. Így is visszatérült. Csak azt az elõnyt nem élvezhettük, ami a magasabb árfolyam elérése kapcsán a feltöltés után az üzleti tranzakcióból származott volna. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)