DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forintos állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló jelentést kézhez vettem és átolvastam, akkor úgy gondoltam, hogy a jelentésnek a semmitmondó volta már magából az elsõ oldalából kitûnik, hiszen a címe más ennek a bizottsági önálló indítványnak, mint az elsõ oldal végén történõ megnevezése, hiszen a bizottsági önálló indítvány a megszûkítõ címet, a 12 milliárd forintos állami támogatás körülményeinek vizsgálatát tünteti fel, míg az aláírás ennél szélesebb körû vizsgálatra utal, mintha a Budapest Banknak juttatott állami támogatás - egyéb állami támogatás - körülményeinek vizsgálatára is vonatkozna.
(12.20)
Ami a címbeli anomáliát illeti: egyértelmû, hogyha ezt összevetjük a jelentés tartalmával, akkor mindenki számára világos, hogy miért van ez a bizonytalanság már a jelentés elsõ oldalán. Úgy gondolom, ezért sokkal helyesebb lett volna egészen más címet adni ennek a bizottsági jelentésnek, nevezetesen arra gondoltam, hogy helyesebb lenne címként az "Egy vizsgálóbizottság el nem végzett vizsgálata" címet adni, hiszen itt valóban olyan lényegi kérdésekre nem kapunk választ, amelyek pedig a vizsgálat célját kellett volna hogy jelentsék.
Szeretnék külön kitérni arra, hogy már a bizottság személyi összetételét illetõen is igen komoly kifogásaink lehetnének. Azért kívánom most itt a tisztelt Ház elé tárni ezt a megállapításomat, mert jó lenne a jövõben elkerülni az ilyen hiányosságokat, amelyek a bizottság nem kellõ megválasztásából fakadhatnak.
Kiemelném ebben a körben az összeférhetetlenséget, amelyet a jövõben sokkal inkább vizsgálat tárgyává kellene tenni a vizsgálóbizottság tagjainak kiválasztásakor, másrészt pedig úgy gondolom, hogy a bizottságnak már eleve lényegi megállapításokra kellene szorítkoznia a felszínes, semmit sem meghatározó megállapítások helyett.
Sajnálatos módon ezt már elõre lehetett látni a bizottságról, ezért én már itt, e Házban is felszólaltam a bizottság munkáját illetõen, és jeleztem: elõre meg lehet jósolni, hogy semmiféle eredménye ennek a bizottsági munkának nem lesz. Emiatt akkor én igen sok támadást is kaptam.
A bizottság mellõzte a Budapest Banknak a bankkonszolidációban való részvétele vizsgálatának kérdését is, ami már eleve a vizsgálata eredménytelenségét vetítette elõre, hiszen arra hivatkozott, hogy az Országgyûlés egy másik bizottságot is felállított, és ez a másik bizottság foglalkozik a bankkonszolidációnak a körülményeivel. Valóban felállított a Ház egy másik bizottságot, csak a jelentés azt az apróságot felejtette el megemlíteni, hogy a 69/1995. évi országgyûlési határozat szól a bankkonszolidáció vizsgálatáról, míg a jelen kérdés tárgyalását a 70/1995. számú országgyûlési határozat tárgyalja, tehát a bankkonszolidáció vizsgálata egy sorszámmal megelõzi a jelenlegi vizsgálatot, aminek az kellett volna hogy legyen a természetes következménye, a bankkonszolidáció vizsgálatának legalább ott kellene tartania, mint a jelenleginek.
További különlegessége annak, hogy a bankkonszolidációs vizsgálat még sehol sem tart, vagy legalábbis errõl nem lehet tudni semmit, hogy mind a két bizottságnak - tehát a jelenleginek is, meg annak a bizottságnak is, amelyik még semmiféle munkát nem végzett, és amely miatt nem lehetett a jelenlegi vizsgálatot sem teljeskörûen lezárni - fideszes elnöke van. Úgy gondolom, hogy ez a körülmény semmilyen körülmények között sem hagyható figyelmen kívül, már csak azért sem, mert a vizsgálat befejezésekor a jelenlegi vizsgálóbizottságnak az elnöke lemondott az elnöki tisztségérõl.
Legyen szabad itt külön kitérnem arra, hogyha ez a bizottság valamit valóban ki akart volna deríteni, akkor pont fordítva kellett volna eljárnia: el kellett volna kezdenie a bankkonszolidáció vizsgálatának kérdésével, és a konkrét esetet is ezzel összefüggésben kellett volna vizsgálnia. De az elfogadhatatlan, hogy azt mondja, az õ hatáskörébe nem tartozik a bankkonszolidáció, mert az egy másik bizottság. Igaz, hogy az elnöke ugyanabból a pártból van, igaz, hogy egy sorszámmal korábban hozta meg az Országgyûlés ezt a határozatot, de mégsem vizsgáljuk ezt a kérdést, csak majd ha ez a vizsgálat lezárult, akkor fogunk egy olyan vizsgálattal foglalkozni, amely már semmilyen eredményt sem hozhat.
Ha ehhez még figyelembe veszi a tisztelt Ház Békesi László képviselõtársunknak a most elmondott beszédét, akkor ne vegyék rossz néven, ha én arra hivatkozom, ezt az érvrendszert hallván arra gondoltam, hogy tulajdonképpen ez az egész 12 milliárd forintos vizsgálódás - amely sehová sem vezetett és vezet - egy parlamenti "Itt a piros, hol a piros?"-játék, ahol szó van 12 milliárd forintról, amelyrõl még azt sem lehet tudni, hogy átutalták-e vagy nem utalták át, s végül is más évre könyvelték a Budapest Banknál, mint az ÁV Rt.-nél. Ez a 12 milliárd forint végül is a jelentésekben akként szerepel, hogy valahogy megkerült, csak éppen arra felejtenek el figyelemfelhívó módon rámutatni, hogy végül is ezt a 12 milliárd forintot a vevõ fizette ki, tehát az állam kiadott 12 milliárd forintot, amelyet azután a vevõ visszafizetett, tehát tulajdonképpen 0 forint 0 fillérért jutott hozzá a vevõ a Budapest Bank 40 százalékához.
Csakhogy ezzel kapcsolatban a bizottság azt mondja, hogy ez a rész már angolul van leírva, s ezért nyelvi nehézségek okából ezt a részt õk nem tudták vizsgálni. Én pedig úgy gondolom, nagyon is kellett volna vizsgálni ezt a körülményt, és nem biztos, hogy csak a Házban kellett volna vizsgálni, tehát el tudok én itt képzelni egészen másfajta vizsgálódásokat is - amint majd késõbb rá fogok mutatni. Nem lehetetlen, hogy ebben az esetben akár büntetõjogi vizsgálódásokat is folyamatba kellett volna tenni, hiszen igazán nem tudom, minek lehetne minõsíteni büntetõ törvénykönyvünk tükrében azt az esetet, amikor olyan módon történik egy 12 milliárd forintos juttatás, hogy az titkos határozatban van, a 12 milliárd forinttal kapcsolatos tényeket elfelejtették iktatni, az nem szerepel az iktatásban; más és más évre könyvelték az érintett szervezetek; és igenis vannak személyes elõnyei bizonyos személyeknek ebbõl az egész tranzakcióból, tehát a büntetõjogi értelemben vett csalás körülményeit sem lehetett volna figyelmen kívül hagyni e kérdéskör vizsgálatakor.
Ami most már a 12 milliárd forintos juttatást illeti, tudniuk kell az igen tisztelt választópolgároknak, hogy a Budapest Bank 1993. év végi mérlegének vesztesége volt az indoka a különleges tõkejuttatásnak. Igen ám, de ha valóban ez volt az indoka, és nem más, akkor felmerül a vizsgálódóban a kérdés, hogy vajon miért nem alkalmaztak hasonló tranzakciót - mondjuk - a Kereskedelmi Bank vagy a Magyar Hitelbank Részvénytársaság esetében, ugyanis mindkettõ vonatkozásában megállapítható, hogy ugyancsak veszteséggel zárták az évet, de ott ilyen különleges, titkos határozattal való tõkejuttatásra nem került sor.
(12.30)
Én úgy gondolom, hogy maga a jelentés szövege az indoka annak, hogy a Független Kisgazdapárt miért mutatott rá korábban az ilyen jellegû vizsgálóbizottságok felállításával kapcsolatos országgyûlési vitákban arra, hogy mi sokkal szerencsésebbnek tartanánk az országgyûlési vizsgálóbizottság helyett azt, ha szakértõk tucatjaival világítanánk át egy-egy ilyen kérdést, mert sajnálatos módon ez a vizsgálat semmilyen tényleges, valóban közérdeklõdésre számot tartó kérdésre nem tudott választ adni. Pedig én úgy gondolom, az önmagában vitathatlan, hogy ez a kérdéskör a közérdeklõdésre maximálisan számot tarthatott, és mondjuk ki: botrányos ügyrõl van szó, ahol már legalább egy évvel ezelõtt lehetett azt tudni, hogy a megsértették a számviteli és ügyviteli szabályokat. Úgy gondolom, hogy a bizottság még ennek a megállapításáig sem jutott el, mert azt megállapította, hogy valaki megsérthette a számviteli törvényt - vagy a Budapest Bank, vagy az ÁV Rt. -, de hogy ki sértette meg, arra nem terjed ki a vizsgálata, mert ez már szakkérdés, a szakbizottság pedig szakkérdéssel nem foglalkozik. Akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mivel foglalkozik?
Nem lényegtelen, és ezért külön ki kell hangsúlyozni, hogy úgy akartak a Budapest Bank pénzügyi helyzetén idõlegesen javítani, hogy idõleges tõkejuttatásban részesítették. Ezt titkosan és találékonyan kezelték, csak a lehetséges vevõknek hozták a tudomására.
Utalnék Békesi László felszólalására, aki egyenesen õrültségnek minõsítette, hogyha ilyen kérdéskörben bármiféle tényt elõre feltárnának. Igen ám, csakhogy ebben az esetben kimutatható, hogy a lehetséges vevõjelöltek valamennyien tudomást szereztek ezekrõl a titkos tranzakciókról, csak a befektetõk, a ténylegesen érdekeltek nem szereztek semmiféle tudomást errõl. Én valahogy ezt úgy tudnám érzékeltetni, mintha egy eladó a házát kínálván, csak a vevõjelölteknek árulná el, hogy micsoda hibái vannak a háznak, amelyek nem láthatók, és mindenki más elõtt titokban tartaná. (Derültség.) Teljesen értelmetlen, illogikus dolog ez az egész eljárás.
Talán úgy gondolom, hogy ez az egész eljárás egyértelmûvé teszi, hogy itt valami olyan mögöttes szándék van, mely mögöttes szándék vizsgálatától nem lehet eltekinteni. Hogy mennyire igaz a mögöttes szándék, és hogy mennyire ütközik a hatályos jogunkba az ügylet eltitkolásának a ténye, legyen szabad utalnom arra, hogy emiatt Bokros Lajost egy ízben már az a Tõzsdetanács bírságolta meg húszezer forintra, mely Tõzsdetanácsnak korábban Bokros Lajos volt az elnöke.
Emlékeztetném önöket arra, hogy a húszezer forintos összegszerûséggel kapcsolatban milyen társadalmi felzúdulás keletkezett, és talán nem árt itt sem utalni arra, hogy Bokros Lajos neve ismét felmerült mint a Tõzsdetanács újbóli elnöke. Nem véletlen tehát, hogy ennyi oktalanság láttán még a kormány legkövetkezetesebb ellenfelei sem tudtak mást feltételezni, mint mögöttes indokot, és olyan anyagi hasznot kerestek, amelyet a közvélemény is feltételezett.
A jelen vizsgálóbizottság létrehozására egyértelmûen a közvélemény nyomására került sor. (Derültség a bal oldalon.) A közvélemény nyomására felállt vizsgálóbizottság végül is három és fél hónapon keresztül hozzá sem kezdett a vizsgálódáshoz, hanem három és fél hónapig fektette az ügyet, majd ezt követõen kezdett a vizsgálata megvalósításához.
Sajnálatos módon a bizottsági jelentés mindenben igazolta az én félelmeimet, nevezetesen nem derített fel semmit, nem tisztázták a felelõsséget és a felelõsöket sem. A jelentésbõl ugyanakkor érezni lehet a súlyos szabálytalanságot... (Felzúdulás a bal oldalon.).., de a jelentés ezt nem mondja ki, nem állapítja meg, hanem elkendõzi azt. Ez nagyon rossz üzenet a társadalom számára, hiszen az az üzenete, hogy egyes kormányzati körök törvényfelettiséget élveznek, bármit megtehetnek, a magatartásuk büntetlen maradhat, sõt magatartásuk felderítésére sem kerülhet sor. Ez különösen disszonáns, mivel ugyanazok a körök hirdetik meg a feketegazdaság elleni küzdelmet és a pénzügyi fegyelmet, akikrõl beszéltem.
Végsõ érvként arra hivatkoztak, hogy ezekbõl a törvénytelenségekbõl és szabálytalanságokból senkinek sem származott anyagi haszna, és az egész magatartás tulajdonképpen egy jó szándékból indult ki, mert hiszen az volt a célja, hogy az államnak jelentõs hasznot hajtsanak ezzel, hiszen a privatizáció kapcsán kívánták e tranzakció elõnyeit kamatoztatni.
Azt az egyetlenegy apróságot nem magyarázták meg, hogyha egyszer ez lehetett volna a mögöttes szándék, akkor mivel lehet magyarázni azt a tényt, hogy azután privatizálták a Budapest Bankot, miután feltöltötték a pénztárakat. Tudniillik ebben az esetben mindenképpen várni kellett volna, hogy az állami költségvetési pénzekbõl feltöltött bankpénztár meghozza azt a hasznot, amiért egyáltalán fel kellett tölteni a pénztárakat, és azzal, hogy ehelyett nyomban eladták, egy olyan helyzetet teremtettek, hogy mielõtt ez a bank valóban hasznot hajtó módon kezdhetett volna mûködni, odaadták idegen tulajdonosnak. Hogy itt valóban egy nagyon súlyos bûnrõl van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az összes velejáró tranzakció, a könyvelés elfelejtése, a tételek össze-vissza könyvelése, tehát egyértelmûen megállapítható az eltussolási szándék.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy amikor egyáltalán ezt a kérdéskört vizsgálja az igen tisztelt Ház, akkor nem lehet megfeledkezni arról, hogy Bokros Lajos mint a Budapest Bank elnöke rendkívül jelentõs jutalmakat kapott, nyilván a bank állítólagos eredményeire való hivatkozással.
(12.40)
Azért használom azt a kifejezést, hogy "nyilvánvalóan", mert hiszen Bokros Lajos menedzserszerzõdését sem ismeri a Ház; csak utalás van arra, hogy a bizottság ismeri, de hogy ez milliós tételekben miként jelentkezik, ezt a bizottsági jelentés sem tartalmazza, mi sem kaptuk kézhez.
Amikor pedig Bokros Lajos pénzügyminiszter lett, valamennyien emlékezhetnek arra, hogy 16 millió forintos lelépési pénzt kapott. Bokros Lajos akkor arra hivatkozott, hogy õ olyan kitûnõen vezette a Budapest Bankot, olyan eredményesen mûködött ott, hogy minimálisan járt neki ez a 16 millió forint.
Tessék elgondolni, hogyha a Budapest Bank könyvelését a valóságnak megfelelõen végzik el, és nincsen eredménye a Budapest Banknak, hanem vesztesége van, akkor mire kaphatott volna Bokros Lajos 16 millió forintot, meg mire kaphatta volna azokat az összegeket, amelyeket pontosan nem is tudunk - mert ezek nem szerepelnek a vizsgálati anyagban. Úgy gondolom, hogy a 12 milliárd forint mindenesetre azt a látszatot javíthatta, ami a Budapest Bank megítéléséhez szükséges volt, de sajnálatos módon ismételten rá kell mutatnom arra: nem a vevõk elõtt mutatta a látszólagosan kedvezõbb képet - mert a vevõk elõtt teljesen feltárták a tényeket -, hanem a tisztelt Ház elõtt és az ország közvéleménye elõtt mutatta azt a látszatot, mintha Bokros Lajos olyan eredményesen és jól mûködött volna, hogy semmilyen nagyságrendû pénzt nem szabad tõle sajnálni, mert itt egy nagyon-nagyon kitûnõ bankelnökrõl van szó.
Amint emlékeznek - én is úgy gondolom -, a társadalmi megítélés egyértelmû volt ebben a kérdéskörben, és Bokros Lajos éppen azért állíthatta miniszterként is nem egy alkalommal az ellenzék felvetéseire, hogy õ milyen kitûnõ pénzügyi szakember, mert mindig visszautalhatott a Budapest bankbeli mûködésére, ahol a 12 milliárd forintos tõkejuttatás elhallgatásra került.
Lehet, hogy a bizottság a PM egyszerû iratkezelési szabálytalanságának tekinti, hogy az ügy megítélése szempontjából legfontosabb iratok nem kerültek iktatásra; de gondolják végig, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy vajon találnának-e az országban egyetlenegy olyan büntetõbírót, aki ebbõl ne vonna le a bûnösségre nézve következtetéseket. Igenis, ilyen összegnél, 12 milliárd forintos tõkejuttatásnál ilyen módon hanyagul kezelni a vonatkozó iratokat, ez a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint egyszerûen bûn!
Nagyon fontos, hogy a jelentés a Budapest Bank és az ÁV Rt. '94., illetve '95. évi könyvelése vonatkozásában még azt sem állapítja meg, hogy melyik testületnél történt '94-ben és melyik testületnél '95-ben az állítólagos 12 millárd forintos juttatás elkönyvelése; hiszen gondolom, hogy ez a bizonytalanság is nehezíti az ügy felderítését. Jó, mi megállapíthatjuk - hiszen ki lehet következtetni az iratok ismeretébõl -, hogy a Budapest Banknál történt a korábbi évben való könyvelése a dolognak, de képzeljék el, hogy ugyanaz a Pénzügyminisztérium jogosult ellenõrizni az ÁV Rt.-t és a Budapest Bankot is, tehát mindkét testület a Pénzügyminisztérium ellenõrzése alá tartozik, és úgy követhették el ezt a könyvelési manõvert, hogy a Pénzügyminisztérium nem veszi észre az ezzel kapcsolatos bûnöket. Sõt, nemcsak hogy nem veszi észre, hanem a Pénzügyminisztérium maga is részt vesz abban. Mert amikor '94. december 30-án elhatározták, hogy a Budapest Bank eredményét egy nap alatt fölpumpálják úgy, hogy a kedvezõtlen mérlegbõl kedvezõ mérleg legyen, akkor a Pénzügyminisztériummal bonyolíttatták le ezt az egész tranzakciót, mégpedig akként, hogy csak másfél hónap múlva, február 16-án, '95-ben derítették fel, hogy mi is történt itt - mert hiszen a Pénzügyminisztérium nem kereskedelmi bank, hogy eredményeket ide-oda lehessen könyvelgetni.
Ezek után kellett egy olyan helyzetet teremtetni, hogy kiiktatták az egész tranzakcióból a Pénzügyminisztériumot, és helyébe beléptették az akkor még ÁV Rt.-t - a jelenlegi ÁPV Rt.-nek a jogelõdjét -, és a 12 milliárd forintos juttatás ilyen módon, legalábbis a jelentésbõl kikövetkeztethetõen tényleges átutalásra nem is került; de nem is kerülhetett, mert különben elképzelhetetlen, miként jelentkezett volna ez az összeg az egyik intézmény esetében '94-es eredményként kimutatva, a másik intézmény esetében pedig a '95. évre elkönyvelve. Egyértelmû tehát, hogy a 12 milliárd forint tényleges átutalása meg sem történhetett.
Természetesen a tõkejuttatás látszata önmagában is messzemenõ jogi következtetések megállapítására lehet alkalmas. Elég szomorú, hogy a bizottság az ezzel kapcsolatos megállapításait mellõzte.
Nagyon fontosnak tartjuk azt a tényt is figyelembe venni, hogy az akkori tõkejuttatással kapcsolatban Bokros Lajos, akkori elnök-vezérigazgató feltehetõleg nem helyezkedett szembe, hiszen ennek semmiféle nyoma az iratok között nincsen. Márpedig neki késõbb, pénzügyminiszterként ellenõrzési joga is volt ebben a körben. Tehát sem mint érintett bankelnök, sem mint a késõbbi ellenõri jogosítványokkal fölruházott miniszter sem tett semmiféle észrevételt az üggyel kapcsolatban, hanem asszisztált ehhez a pénzügyi magatartáshoz. Ezért a bizottság jelentését illetõen a Független Kisgazdapárt kifogásolja, hogy ezek a megállapítások nem szerepelnek a bizottsági jelentésben.
A további kérdés, amivel foglalkozni kell: a privatizáció lebonyolítását illetõen a vizsgálat megállt, és nem haladt tovább a privatizációs tények felderítésénél. Tudniillik a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az egész kérdés akkor volna tüzetesen felderíthetõ, ha elõször vizsgálták volna a Budapest Bank részére adott korábbi bankkonszolidáció körülményeit, vizsgálták volna a 12 milliárd forintos bankkonszolidációval együtt járó tényeket, és ezen túlmenõen vizsgálták volna - de ezt mind együtt - a Budapest Bank eladásának körülményeit; mert akkor rögtön szembeötlik, hogy ennek az egész "Itt a piros, hol a piros?" játéknak a lényege, hogy egy rendkívül jelentõs állami vagyon úgy került idegen kézbe, hogy egy fillér vételár be nem folyt a magyar állam javára. Sõt, nemcsak hogy egy fillér be nem folyt, hanem emlékeztetném önöket arra a tényre, hogy a pénzügyi államtitkár kötelezte - egy nappal a megszûnése elõtt - az Állami Fejlesztési Intézetet, hogy egy romos épületet, a Széchenyi rakpart 6. szám alatt egymilliárd forintos vételárért vásároljon meg attól a Budapest Banktól, amely idõközben már - épp ennek a tranzakciónak a következtében - idegen kézbe került.
(12.50)
A Független Kisgazdapárt álláspontja ebben az egész kérdéskörben egyértelmûen az, hogy egyesek úgy bánnak az állam pénzével, mint ahogy azt valamikor önmaguk a "Csáki szalmája" hasonlattal próbálták érzékeltetni. Tehát a Független Kisgazdapárt szerint ez a vizsgálat nem derítette fel a legszembeötlõbb tényeket sem, ezért az nem fogadható el, és a kisgazdapárti álláspont szerint kifejezetten bûn lenne és a nemzeti erkölcsök szétrombolását jelentené, ha a tisztelt Ház egy ilyen vizsgálóbizottsági jelentést elfogadna, ahelyett, hogy megfelelõ intézkedéseket hozna a valóságos tényállás felderítésére és a felelõsök felelõsségre vonására.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)