DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismét a magyar-szlovák alapszerzõdés kérdése. Úgy látszik, mostanában az egyes közép-kelet-európai országokban ez a toldalékolgatás kezd divattá válni, hiszen a hírekbõl tudjuk, hogy bizonyos román vezetõ politikusok is elmondtak egy olyan véleményt, mely szerint ha a magyar félnek olyannyira fontos az a bizonyos 1201-es Európa tanácsi ajánlás, akkor õk nagyon szívesen esetleg egy függelékben a román fönntartásokat és a román értelmezést megadják. Azt hiszem, kicsit olyan ez, tisztelt Országgyûlés, mint hogyha a némelyeknek oly fontos határklauzulát például a másik fél szintén egy értelmezésben kívánná elhelyezni.
Kérdésem azért került most napirendre, illetõleg örülök, hogy pont most tehetem fel önnek, hogy tudniillik ki fogja betartani és betartatni a magyar- szlovák alapszerzõdést Szlovákiával, mert elõttünk van gyakorlatilag az az értelmezés, amelyrõl az elõbb szóltam. Ez pedig azt mondja, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa megerõsíti, hogy a Szlovák Köztársaság sosem fogadott el és szerzõdésben sem rögzített semmiféle olyan megfogalmazást, amely a kisebbségek kollektív jogai elvének és azon jogoknak az elismerésére épülne, amely megengedné bármiféle autonóm struktúra vagy különleges statútum létrehozását etnikai alapon.
E kérdésnek, ahogy államtitkár úr igen helyesen említette, a külügyi bizottságban is egy konszenzushoz vezetõ vita volt az eredménye, azonban amikor kérdéses a ratifikációnak a ténye is, akkor a sokak által üdvözölt magyar-szlovák alapszerzõdéssel kapcsolatban az immár a kérdés, hogyha és amennyiben a dokumentumok kicserélõdnek, akkor ki, a magyar kormány hogyan és a nemzetközi szervezetek közül ki és hogyan lesz képes betartatni Szlovákiával a magyar-szlovák alapszerzõdést. Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps a jobb oldalon.)