DR. MAGYAR BÁLINT mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársam! A gazdasági stabilizációt szolgáló 1023/1995. számú kormányhatározat a felsõoktatásban javasolt létszámcsökkenésrõl szóló rendelkezését az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ugyanakkor a Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetésérõl szóló törvény a felsõoktatást érintõ személyi elõirányzat csökkenését éves kihatásban mintegy 4,1 milliárd forint nagyságrendben érvényesítette. E sajátos és ellentmondásos jogi helyzetben a felsõoktatási intézmények vezetõinek kellett vállalniuk a döntést a mintegy 6500 felsõoktatási dolgozó, oktató és nem oktató közalkalmazotti munkaviszonyának vagy álláshelyének a megszüntetésérõl.
Tapasztalatunk szerint az intézmények az esetek döntõ többségében körültekintõen és jogszerûen jártak el. Értesüléseink szerint nem haladja meg a tízes nagyságrendet azoknak az eseteknek a száma, amelyben eljárásbeli pontatlanság vagy vélelmezett jogsértés alapján kértek munkaügyi egyeztetést vagy fordultak munkaügyi bírósághoz.
Minden egyes minisztériumi hatáskörbe tartozó esetben - amennyiben errõl tudomást szereztünk - felhívtuk az intézmények vezetõinek figyelmét a jogkövetõ magatartásra, és ahol indokolt volt, a korrekciókra sor került. Így jártunk el a Budapesti Mûszaki Egyetem rektorának a létszámleépítés elveit meghatározó körlevelével kapcsolatban is, ahol kifogásoltuk az elvek félreérthetõ megfogalmazását.
A hivatkozott beadvány - amellyel dr. Polt Péter, az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese is foglalkozott - olyan konkrét esetrõl szól, amelyben munkaügyi bírósági eljárás van folyamatban. Az eljárás lezárásáig a jogállamiság szem elõtt tartásával nem kezdeményezhetünk és nem is kezdeményezünk eljárást, amely a jogbiztonságot tenné kérdéssé. A hatalmi ágak elválasztásának elve szerint a végrehajtó hatalom oldaláról nem kérdõjelezhetjük meg a bírói hatalom kompetenciáját, nem prejudikálhatjuk döntéseit. Mindez a modern polgári demokráciák államberendezkedésének egy alapvetõ kritériuma.
Pokorni Zoltán képviselõ úr interpellációja arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a szükséghelyzetben hozott kormányzati vagy országgyûlési döntések a sajátos helyzeteket is pontosan szabályozó jogszabályok nélkül nehezen hajthatók végre sérelem nélkül. Ilyen eset volt a közalkalmazotti szférában, legsúlyosabban a felsõoktatást érintõ személyi jellegû elõirányzatok csökkentése és ennek következtében a jelentõs létszámcsökkentés.
A felsõoktatásról szóló törvény a miniszter törvényességi felügyeleti jogkörének gyakorlását kizárólag a felsõoktatásról szóló törvényben szabályozott társadalmi viszonyok felülvizsgálatára rendeli, és így nem hasonlít az ügyészi általános felügyeleti vagy a bírósági igazságosztó szerephez. Önmagában az a tény, hogy a költségvetési szükséghelyzetben elbocsátott közalkalmazottak egy része a felsõoktatási területrõl került ki, nem teszi az ügy felülvizsgálatát felsõoktatás-specifikussá, tehát a jogorvoslatot egy egyetemi oktatónak éppen olyan módon kell keresnie, mint például egy ápolónõnek. Ezt a lehetõséget pedig a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény biztosítja, és már csak azért is itt kell keresnünk a megoldást, mert éppen a közalkalmazotti törvény rendelkezéseit sértették meg a jogellenes indokolások alkalmazásával.
Álláspontom szerint a hiányos indokolással adott felmentések jogsértõek, azokat mind jogi, mind erkölcsi érzékem alapján egyaránt elítélem, de a képviselõ úr által jelzett gondok megoldását elsõsorban a jogszabályi környezet adta jogorvoslati lehetõségek kihasználásával és az eljárási rendben meghatározott szereposztás megtartásával tartom kivihetõnek. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormányzópártok padsoraiban.)