DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Képviselõ Úr! Az utóbbi idõben már megszokottá vált a jogalkotás színvonalának bírálata, az ön által elmondott igen érzékletes mondatok is ebbe a sorba illeszkednek.
Mindenekelõtt le kell szögezni, hogy egy ötezres nagyságrendû joganyagban természetes módon mind az azt elõkészítõknek, mind az azt vitatóknak, majd elfogadóknak részük van abban, hogy milyen hatásfokkal és milyen minõségben születik meg végül az a jogszabály.
Az is kétségtelen tény, hogy a rendszerváltozást követõ mélyreható és teljes körû társadalmi-gazdasági átalakítás önmagában is egy rendkívüli jogalkotási tempót diktált.
Képviselõ úr természetesnek tartja, és az is, hogy a rendszerváltás elsõ négy évére jellemzõ törvényalkotás egy hajszás törvényalkotás volt. Szavaiból kitûnõen azonban már indokolatlannak tartja a törvényalkotás tempójának megtartását, sõt annak gyorsításának igényét. Föl kell hívnom a figyelmét arra, hogy az átalakulás folyamata az elsõ négy évvel korántsem tekinthetõ lezártnak.
Míg az elõzõ kormányzati ciklus jelentõs eredményének tekinthetõ a jogállamiságnak megfelelõ közjogi berendezkedés megszilárdítása, kialakítása, a jelen kormányzati ciklusban a piacgazdaság megszilárdítása, az európai normáknak is megfelelõ jogi környezet kialakítása is feladatunk, mellyel az elõzõ kormány adós maradt - és ezt nem szemrehányásként mondom, de tény.
Ezért engedje meg, hogy itt csak egy-két olyan apróságra utaljak, mint a csatlakozási tárgyalásainkat megelõzõ hatalmas jogalkotási munkára és hasonlókra. Képviselõ úrral szemben én nem látok közvetlen összefüggést a kormány törvényjavaslatainak szakmai megalapozottsága s az azokhoz benyújtott módosító indítványok száma között. A törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító indítványok inkább azt jelzik, hogy az Országgyûlésben a korábbi idõkkel szemben nem formális, hanem nagyon is érdemi munka zajlik.
Képviselõ úrnak másik felvetése szerint a nagyszámú módosító javaslat annak következménye, hogy a törvényjavaslatokhoz nem készül hatástanulmány. Tapasztalataim szerint közvetlen összefüggésrõl itt sem beszélhetünk, hiszen a módosító indítványok benyújtására sokféle tényezõ ösztönözheti a képviselõt: frakciófegyelem, egy másfajta megfogalmazás igénye, szakmai lobbyk nyomása, regionális vagy éppen egyéni választókerületi érdekek érvényesítésének igénye, szakmai meggyõzõdés és sok minden más.
Képviselõ úrhoz hasonlóan vallom, hogy a törvényalkotás gyorsítása nem mehet a szakmaiság rovására. A kormány és az Országgyûlés nem is eszköztelen ennek megvalósításában. Engedje meg, hogy itt csak az új Házszabályra, a kormány ügyrendjére utaljak, melyek részletesen szabályozzák az elõkészítés menetét. A legújabb elképzelések között pedig hadd említsem meg a gazdasági kodifikációs tanács megalakításánmak gondolatát. Ennek életre hívása éppen azt a célt szolgálja, hogy a kodifikáció szakmai elõkészítettsége tovább javuljon, s az alkotmányosság szempontjai is nagyobb figyelmet kapjanak. Mindez különösen fontos akkor, amikor a kormány a gazdasági jogalkotásra kívánja a ciklus hátralévõ részében a hangsúlyt helyezni.
(15.40)
Természetesen ezek a szabályok sem lehetnek tökéletesek, kielégítõk, szükség van például a jogalkotási törvény reformjára is. Erre azonban csak az új alkotmány megalkotása után, illetve azzal párhuzamosan kerülhet sor, hiszen a jogalkotás alapvetõ szabályai az elképzelések szerint az alkotmányba kerülnek majd.
Az elmondottakból talán kitûnik, hogy számos eszköz és lehetõség van a jogszabályok elõkészítése és elfogadása színvonalának emelésére, és ebben közös felelõsségünk van - természetesen a kormányé a nagyobb felelõsség - mind a hatékony, mind a törvényességnek megfelelõ jogalkotásban. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)