DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! A WVM Lízing és Pénzügyi Rt. az elmúlt években összesen 13 sorozatban bocsátott ki kötvényeket, legutóbb 1995 szeptemberében.
A társaság '95 végéig törlesztési és kamatfizetési kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, hiányos vagy késedelmes teljesítés nem fordult elõ. A cég kötvénykibocsátásokból jelenleg fennálló tõketartozása mintegy 2 milliárd forint. A kötvénykibocsátások megfeleltek a jogszabályi elõírásoknak, ezért az Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet azokat az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtõzsdérõl szóló '96. évi VI. törvény alapján engedélyezte.
A törvény 8. § (5) bekezdése szerint a felügyelet a tájékoztató jóváhagyását csak akkor tagadhatja meg, ha a tájékoztató nem felel meg az értékpapírtörvény és más jogszabályok rendelkezéseinek. Ez a jogszabályi rendelkezés nem ad lehetõséget arra, hogy a felügyelet gazdasági szükségszerûség vagy kockázatosság alapján döntsön az engedély kiadásáról. A valódi döntés a befektetõ kezében van, aki a tájékoztatóban közzétett adatok mérlegelése alapján határozhat befektetésérõl.
Azért, hogy a tájékoztatóban közzétett adatok valódiak legyenek, a törvény 83. §-a értelmében a kibocsátó és a forgalmazó felel, mivel a szóban forgó paragrafus szerint az értékpapír birtokosának a félrevezetõ tájékoztatással okozott kár megtérítéséért a kibocsátó és a forgalmazó egyetemlegesen felel.
Ezen kívül a törvény rendszeres és rendkívüli tájékoztatási kötelezettséget ír elõ a 33. és 34. §-ban a kibocsátó számára, aminek az a célja, hogy a közzétett adatok rendszeresen felfrissítésre kerüljenek. '95. október 30-án jelent meg elõször a hír, mely szerint a társaságnak likviditási nehézségei vannak. Az értékpapírtörvény 3-4. §-a alapján a társaság ezt szabályosan két országos napilapban és a tõzsde hivatalos napilapjában közzétette. Bár a '95. december elején esedékes fizetési kötelezettségnek még eleget tudott tenni, ezt követõen nyilvánvalóvá vált, hogy a márciusban esedékes újabb fizetésre már nem lesz képes, ezért 1996. január 23-án a társaság felszámolását határozták el.
A kérdés tehát az lehet, hogy a társaság által az utolsó kötvénykibocsátáshoz készített és aláírt tájékoztatóban foglalt adatok valódiak voltak-e, a tájékoztató tartalmazott-e minden akkor ismerhetõ pénzügyi és gazdasági információt. Ennek feltárása érdekében a felügyelet múlt év novemberében megbízott egy könyvvizsgáló céget, amelynek jelentése alapján megerõsödött a felügyelet azon feltételezése, mely szerint a társaság fizetési problémái már az utolsó kibocsátáshoz kapcsolódó tájékoztatók készítésekor is láthatóak voltak. A kibocsátási tájékoztatók azonban errõl nem tettek említést, tehát a befektetõk nem kaptak meg minden olyan információt, ami döntésükhöz fontos. Annak megállapítása azonban, hogy a feltételezés valós-e, a bíróság feladata.
Reagálnom kell a képviselõ úr interpellációban elhangzott állítására is. Az interpellációban megnevezett, a társaság felügyelõbizottságába megválasztott személyek nem a Pénzügyminsztériumot képviselték a társaságban, bár mind a ketten a Pénzügyminisztériumban dolgoztak. Ugyanis Simóka Kálmánné asszony, helyettes államtitkárrá történt kinevezésekor lemondott felügyelõbizottsági tagságáról.
A fentiek elõrebocsátásával képviselõ úr kérdésére a következõ válaszokat adom:
1. Arra, hogy a kötvénytulajdonosokat ki tájékoztassa kártalanításukról, azt kell mondanom, hogy õk a már megindult felszámolási eljárás alapján kaphatnak kielégítést, s errõl a bíróság által kijelölt felszámolótól kell tájékoztatást kérni és kapni, az a törvények szerint nem az értékpapír- felügyelet és nem az õt felügyelõ miniszter dolga.
2. Az értékpapírtörvény megállapítja az egyetemleges felelõsséget, amennyiben a bíróságon bebizonyosodik a félrevezetõ tájékoztatás. A polgári perindítás azonban nem a pénzügyminiszter lehetõsége és kötelezettsége, hanem az ügyészé és az értékpapír-felügyeleté. A felügyelet '96. február 28-án a könyvvizsgálói jelentés áttanulmányozása után haladéktalanul keresettel fordult a Fõvárosi Bírósághoz a félrevezetõ tájékoztatás tényállásának megállapítása érdekében. Amennyiben a bíróság megállapítja a félrevezetõ tájékoztatást, akkor a károsultak a kibocsátótól és a forgalmazótól egyaránt kártérítést kérhetnek.
3. A törvény 16. § (1) bekezdése a forgalombahozatali, a forgalombahozási és a tõzsde mûködésével kapcsolatos tevékenységek ellenõrzésérõl szól. Nyilvánvaló azonban, hogy jelen esetben a technikai feltételek ellenõrzése nem akadályozhatta meg a WVM Lízing Rt. felszámolását, mert itt a kibocsátó pénzügyi helyeztében bekövetkezett jelentõs változás okozta a cég összeomlását.
A képviselõ úr által idézett jogszabályhely tehát a szóban forgó esetre nem alkalmazható. Mivel a felügyelet minden törvényi elõírásnak eleget tett, az értékpapírtörvényt betartotta és másokkal is betartatta, továbbá minden tõle elvárható intézkedést megtett, ezért fegyelmi intézkedésre itt nincs szükség és lehetõség. (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Ugyanakkor a képviselõ úr morális érzékét joggal sértik a történtek. A kisbefektetõk érdekének sérelmét csak a bíróság állásfoglalása után kezdeményezhetõ, a kibocsátóval, illetve a forgalmazóval szembeni eljárás, valamint a felszámolási eljárás orvosolhatja részlegesen.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)