DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedjék meg, hogy a gyakorlati jogalkalmazók oldaláról néhány gondolattal járuljak hozzá ehhez a mai vitához. Igazán nem vette el tõlem Torgyán képviselõtársam az idõt, hiszen most abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy sok olyat említett, amivel egyet kell hogy értsünk. Azzal is, hogy hozzá kell igazítani a büntetõ törvényi tényállásokat ahhoz a környezetvédelmi törvényhez, amit tavaly alkotott meg a parlament, és ami 1995. december utolsó napjaiban hatályba is lépett.
Visszautalnék azonban Izsó képviselõtársam ma délután feltett, "Arc nélküli szemetelõk?" címû kérdésére, aminek azt hiszem, folytatása lehet ez a mai vita. Õ is számon kérte, hogy miért nem kerül felelõsségre vonásra jó néhány olyan szennyezõ, ami az elmúlt idõszakban tudomásunkra jutott. Úgy gondolom, hogy pontosan ez a büntetõ törvénykönyv és ez a módosítás nemcsak súlyt ad - ahogy azt Hasznos képviselõtársam említette -, hanem eszközt is ad a kezünkbe ahhoz, hogy a jövõben ne csak az események után szaladjunk, hanem valóban meg tudjunk felelni azoknak a preventív feladatoknak, amit egy modern, az európai joggal és az euópari elvárásokkal harmonizáló környezetvédelemnek tennie kell.
Hozátenném azt is, hogy valóban, a környezetszennyezéssel és a környezetkárosítással is foglalkozik a büntetõ törvénykönyv. Képviselõtársam azt mondta, hogy ezt keveri a két törvényi tényállásban. Én azt hiszem, tekintettel arra, hogy a szennyezésnél az in integrum restitutio még kisebb gonddal megtehetõ, ugyanakkor egy károsítás már nagyobb gonddal tehetõ meg. Én azt hiszem, hogy nagyon helyesen tette a törvényalkotó azt, amikor beemelte ennek a két kategóriának az elhatárolását.
Talán engedjék meg, hogy kiemeljek néhány olyan, az utóbbi esetben elõfordult környezetszennyezést és az azt követõ jogalkotási, jogalkalmazási problémát, ami tényleg azt teszi mindannyiunk számára bizonyítottá, hogy minél elõbb szükség van ennek a törvénynek a módosítására.
Utalnék arra, hogy több száz tonna veszélyes hulladékot tárolt és kezelt nem megfelelõ módon a Bakony egyik legszebb vidékén, közvetlenül a bakonyi nyílt karsztvízbázis felett, súlyosan veszélyeztetve felbecsülhetetlen ivóvízbázist. A hatóság 35 millió forint bírság kifizetésére kötelezte, ugyanakkor a Btk. 280. §-ába ütközõ cselekmény miatt feljelentést tett. A nyomozóhatóság szerint nem volt bizonyított a súlyos szennyezés, következésképpen vádemelés sem történt, szakértõi vélemény alapján ismét nyomozati szakba került ez az ügy.
Ugyancsak egy ajkai cég ellen indított a környezetvédelmi hatóság büntetõeljárást veszélyes hulladék környezetkárosító módon történõ tárolása miatt. Ugyancsak nem volt kellõen bizonyítható a szennyezés, bûncselekmény hiányában került megszüntetésre az ügy.
Egy szekszárdi vállalkozó egybehangzó szakértõi vélemények szerint szintén veszélyes hulladékaival szennyezte súlyosan a környezetét. Az eljáró ügyészség az ügy csekély társadalmi veszélyességére tekintettel a szennyezõt megrovásban részesítette. Az eljárást a környezetvédelmi hatóság kezdeményezésére tovább folytatják.
Közismert az elmúlt év keceli esete, ahol a jogellenesen importált folyékony veszélyes hulladék környezetszennyezõvé válásának megakadályozása pontosan a környezetvédelmi hatóság hatékony eljárásának és kárelhárításának köszönhetõ, de nemcsak a károkat és a szennyezést hárította el, hanem a szennyezõket is pontosan ezzel mentette meg a felelõsségre vonás alól.
Összefoglalva elmondhatjuk: van olyan kategória, ahol a nyomozást megszüntetõ határozatok keletkeztek azon ügyekben, melyeken sem a környezetvédelmi hatóság, sem a nyomozóhatóság nem tudott rábukkanni az elkövetõ személyére; születtek nyomozást megtagadó határozatok, ahol az eljáró hatóság megítélése szerint nem volt bizonyítható a bekövetkezett jelentõs környezetkárosítás vagy azok társadalmi veszélyességét alacsony szintûnek ítélték meg, és a hatályos Btk. tényállását figyelembe véve a büntethetõséget kizárta - és természetesen ezzel együtt a jelentõs környezetkárosítás bekövetkezését is - a környezetvédelmi hatóságok gyors és hatékony beavatkozása.
Az elsõfokú környezetvédelmi hatóságok a 280. §-ba ütközõ törvényi tényállás alapján évenként közel félszáz esetben tesznek feljelentést. A hatályos Btk. ugyanis úgy fogalmaz, hogy aki az emberi környezet védelem alatt álló tárgyát jelentõs mértékben szennyezi, rongálja vagy pusztítja, bûntettet követ el. Tehát a hatályos Btk. alapján csak a már bekövetkezett és jelentõs mértékû környezetszennyezés büntetésére kerülhet sor. Ez a megközelítés azonban az aktív és a megelõzés elvén alapuló környezetvédelem számára teljességgel elfogadhatatlan.
(18.50)
A környezet és természet ellen elkövetett bûncselekmények kevés kivételtõl eltekintve alapvetõen gazdasági indíttatásúak, mint ahogy az államtitkár asszony elmondta a bevezetõjében. A megvalósult környezetszennyezéssel arányosan nõ az ügy szereplõinek bevétele, ugyanilyen arányban nõ a környezet terhelése, a költségvetés kiadása és ezzel együtt a károk eliminálása is. A környezetkárosítás egy új bûnözési formát jelent, a külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve a nem távoli jövõ talán egyik legsúlyosabb bûncselekménye lehet, melynek célja gazdasági elõny megszerzése, tárgya a környezet elemeinek tönkretétele. Azzal, hogy ma a hatóságok eljárási lehetõségei korlátozottak, hiszen a tevékenység korlátozása, felfüggesztése, bírság kiszabása, az in integrum restitutio mellett a károkozás megszüntetésére van lehetõségük. Ezért szükséges a büntetõ törvénykönyvnek mint újabb eszköznek a kiszélesítése, ne csak a bekövetkezett környezetszennyezések esetén lehessen eljárásra lehetõség, hanem a veszélyeztetés esetén is. Azt hiszem, erre jó alkalmat és lehetõséget biztosít ez a módosítás.
Ezzel úgy gondolom, hogy a környezetvédelmi szabályozásunk konzisztens egységet kezd alkotni, hiszen még több lépést kell megtennünk a jogi szabályozásban, mire teljessé tehetjük. Úgy gondolom, hogy igaz az a mondás, hogy a környezetvédelem drága, de még drágább, ha nem foglalkozunk vele. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)