DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ön, miniszterelnök úr két nagy témakört említett a felszólalásában: egyrészt kifogásolta, hogy az ellenzék az MSZP V. kongresszusával kapcsolatban mit nyilatkozott, másrészt pedig a gazdasági kérdésekkel foglalkozott.
Az elsõ kérdéskört illetõen igazán nem kívánok szólni, de engedjen meg egy észrevételt. Ön nehezményezi az ellenzéki hangvételt a kongresszusuk miatt. Kérdezem azonban: milyen véleményt kellett volna kialakítanunk, ha nem azt a negatív véleményt, amelyet ön is ismer az MSZP V. kongresszusáról; ahol olyan dolgok történtek, hogy eljátszottak jeleneteket, hogy vajon mennyire nõtt az ön privatizációs miniszterének a szívéhez az önök mûanyag plakettje, és vajon most visszaadja a plakettet, nem veszi vissza a plakettet, ezzel kapcsolatban önkritikát gyakorol, nem gyakorol, a marcali szervezet nehezményezi a plakett visszaadását.
Olyan volt az egész, miniszterelnök úr, hadd mondjam meg önnek õszintén, és egyáltalán nem sértõ módon, mint egy rossz bolsevik operett... (Derültség a jobb oldalon.) .., azzal a különbséggel, hogy önök nem "gimnasztyorkát" öltöttek, hanem huszármentét, és huszárcsákóban akarták eljátszani az operettet. Na, ennyit a kongresszusról. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
Ami most már a gazdasági kérdéskört illeti, azt hiszem, a miniszterelnök úr bemutatta most, hogy miként nem szabad egy miniszterelnöknek viselkednie: (Derültség a jobb oldalon.) két év eltelte után esik neki a korábbi kormányzatnak. Ezt megtehette volna a miniszterelnök úr ellenzéki képviselõ korában - akkor hallgatott.
A Független Kisgazdapárt viszont kilépett a koalícióból, és élesen szembefordult az akkori hibákkal, jöjjenek azok bárhonnan is. Így már az akkori MSZP-vel szemben is rendkívül éles küzdelmet folytattunk, többek között az ön által említett földmûvelésügyi területen, hiszen mi mindig a reprivatizáció mellett voltunk, és rendkívül sajnálatos, hogy több évnek kellett eltelnie, amíg világossá vált - ma már az MSZP-kormánytöbbség elõtt is -, hogy nagy hiba volt a Független Kisgazdapárt álláspontját elutasítani.
Sajnálatos módon az ön felszólalása tele volt olyan adatokkal, amelyek az MDF és az önök közti viszony kiélezõdésérõl tanúskodnak; csak nem érti az ember ezt a vitát önök között. Mert ha valóban ilyen ellentétek volnának önök között, akkor miért kellett például az önök csapatához tartozó Surányi Györgynek havi négymillió forintért azt a Gálszécsi Andrást alkalmaznia tanácsadóként, aki az én ismereteim szerint korábban biztonsági kérdésekkel nem foglalkozott?
Legyen szabad rámutatnom arra, egyszerûen arról van szó, hogy önöknek nincs gazdasági programjuk, összevissza kapkodnak, káoszhelyzetet teremtettek az országban, és ezért most elkezdenek vagdalkozni. Ahelyett, hogy építkeznének, miniszterelnök úr, sajnálatos módon önök most több évvel korábbi kormányzati hiányosságokkal próbálnak takarózni, ahelyett, hogy a saját programjuk hiányosságait észrevennék.
A Független Kisgazdapárt számos esetben rámutatott arra: egy gazdaság természetes állapota a növekedés. Ennek a növekedésnek a feltételeit kellett volna megteremteni. De önök pontosan az ellenkezõ irányba haladnak, nem növekedést idéznek elõ, hanem a restrikciós politikájukat folytatják az ország lakosságának döntõ többségével szemben.
Nem árt például a miniszterelnök úr figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a mai naptól léptetik életbe Magyarországon azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek az anyák és családok tízezreit és százezreit érintik rendkívül hátrányosan. Olyan intézkedéseket léptettek önök életbe, miniszterelnök úr, amelyek lehetetlenné teszik az ország lélekszámának a növekedését. Márpedig ebben az országban évente körülbelül 50 ezerrel többen halnak meg, mint születnek, és önök ahelyett, hogy elõsegítenék a családok megerõsödését, újabb srófokat vezetnek be: a nyugdíjkorhatárt kívánják 62 évre felemelni egy agyongyötört társadalomnál, a pedagógusokra és a továbbtanulni vágyakozó diákokra mérnek halálos csapást. Ez a baj, miniszterelnök úr!
Nincs annak semmi értelme, hogy önök most a Demokrata Fórummal elkezdjenek vitatkozni azon, hogy kinek mennyi szelet esik a felelõsségbõl abban a helyzetben, ami ebben az országban kialakult. Önnek minderre fel kellett volna figyelnie a választási hadjáratban. De önök a választási hadjáratban szakértelmet ígértek, azt, hogy önök rendbehozzák a dolgokat, és kiderült, hogy fogalmuk sincs, hogy mit kellene tenni; mert nem hinném, hogy az koncepció lenne, hogy közel egy éven keresztül lebontották azokat az intézkedéseket, amiket a korábbi Országgyûlés hozott, és hogy ezek után hozzáfogtak a jól mûködõ intézményrendszerek szétverésére, így az önkormányzatok megkurtítására.
Egyértelmû tehát, hogy az önök politikájának csak kudarc lehetett a következménye. Amit az egészségügy frontján tettek, amit a gyógyszerellátás területén tettek, az olyan nemzeti tragédia, amilyen ezt az országot nagyon régóta nem érte.
Úgy gondolom, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy csak önök nem tudják, mit kellene tenni ennek az országnak a felvirágoztatása érdekében.
(15.40)
Én pedig átadtam önnek már azt a kisgazda alternatív gazdasági programot... (Nagy derültség.).., amelyet miniszterelnök úr megérthetett volna már az eltelt idõszak alatt. Rendkívül sajnálatos, hogy ahelyett, hogy az általunk felvázolt kivezetõ utat tanulmányozná, miniszterelnök úr a korábbi kormányzattal kezdett teljesen értelmetlen, semmire nem vezetõ olyan adok- kapok mérkõzésbe, amely csak az országnak árt, de semmiképpen sem fogja szolgálni a felvirágzásunkat. A Független Kisgazdapárt a nemzeti jólétet és a választási ígéreteit kéri öntõl számon. Ezt tessék teljesíteni, és ne a korábbi kormányzattal árnyékharcot vívni! Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)