DR. GICZY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg, hogy mielõtt a beszéde tartalmával foglalkoznék, egy formai észrevételt tegyek.
A közelmúltban érkezett a frakciókhoz a házelnök úrnak egy hivatalos levele, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon fontos, hogy az ország sorsát érintõ aktuális kérdésekkel kapcsolatos napirend elõtti felszólalások részletesen tartalmazzák azt, hogy tulajdonképpen mirõl is van szó, közöljék a felszólalás tárgyát és az okát.
Ilyen értelemben tudom, hogy miniszterelnök urat nem köti a Házszabály - ebbõl a szempontból nem köti olyan mértékben -, de azt azért mégiscsak kicsit furcsának tartom, hogy itt, ezen a helyen kell megtudnunk, hogy miniszterelnök úr fölszólal-e, nyilatkozik-e, és hogy utána itt kapásból kell az ellenzéki pártoknak erre reagálni. (Közbeszólások balról: Nem kötelezõ a reagálás.)
Úgy hiszem, ha itt a házelnök úr levelét az indokolja, hogy a parlament megfelelõ módon, átgondoltan tudjon lefolytatni vitákat, akkor ebbe a tematikába elhelyezve miniszterelnök úr beszédét - amely tulajdonképpen az elõzõ kormányzati ciklus egész folyamatát gazdaságpolitikailag elemezte, és ez minden hivatalos bejelentés nélkül történt meg -, úgy gondolom, hogy itt nehéz a Ház tárgyszerû komolyságát fönntartani.
Szeretném megemlíteni azt is, hogy a miniszterelnök úr beszédei itt a Házban mindig különleges élményt jelentenek, hiszen miniszterelnök úr a saját kormányzati ciklusát más magyar állampolgárral össze nem hasonlítható empátiával kezeli, ugyanakkor meglehetõsen nagy kritikai magatartást tulajdonít az elõzõ, négyéves kormányzati ciklussal szemben.
Ezt azért is fontosnak tartom kiemelni, mert talán miniszterelnök úr visszaemlékezik rá, hogy az elõzõ kormányzati ciklus alkalmával személy szerint õ is, de a Magyar Szocialista Párt akkor ellenzékben lévõ képviselõi is számtalanszor szemére hányták a rendszerváltoztatás Antall- és Boross- kormányának, valamint az akkori kormányzati képviselõknek azt, hogy ne a múlttal, ne az elmúlt negyven évvel foglalkozzanak, hanem az ország jövõjével, mert ez érdekli a közvéleményt. Holott úgy gondolom, hogy az elõzõ ciklus kormányzata talán mégiscsak nagyobb indokoltsággal foglalkozhatott az elmúlt negyven évvel, mint amilyen indokoltsággal foglalkozik miniszterelnök úr az elmúlt négy évvel. (Taps a jobb oldalon.)
Azt is sajnálom, hogy a 600 milliárd forint - amikor elõször ötletszerûen a tisztelt Ház elõtt elhangzott - tartalmára most rá kellett állítani a miniszterelnöki szakapparátust, hogy részletesen halljuk ezeket a tételeket. Azonban azt gondolom, hogy a törekvés, bármennyire is szakértõi legyen a kormány, sikertelennek mondható, mert én körülbelül 300 milliárdig tudtam követni az összegeket, tehát a 600 milliárd nem jött össze. Miniszterelnök úrnak sem jött össze, mert õ már 900 milliárdról beszélt. Úgy látszik, hogy fölösleges volt a tételszerû fölsorolás, mert ez valójában egy teljesen bizonytalan összeg, amirõl igazán miniszterelnök úr sem tud kritikus beszédében számot adni.
Van egy szokásos mondás Magyarországon: "van, akiknél késõn esik le a 20 fillér" - de hogy 600 milliárd is ilyen késõn essen le, erre a magyar történelem nem ismer példát. (Derültség és taps a jobb oldalon.)
Azt gondolom, hogy a pénztártól való távozás után két évvel reklamációt megfogalmazni nem egészen szokásos.
Azt gondolom, hogy mi, kereszténydemokraták, nem vagyunk túlságosan elfogultak az elõzõ kormányzati ciklus megítélését illetõen. Mi magunk is sok vonatkozásban kritikával tekintünk arra az idõszakra, és nem tartjuk a rendszerváltoztatást követõ elsõ kormányzati ciklust a kereszténydemokrácia sikertörténetének; de meg kell mondanom õszintén, hogy ezzel együtt összehasonlíthatatlan az, amit jelenleg az ön kormánya tesz.
Befejezésül még egy megjegyzést szeretnék tenni: Boross Péter, az ön elõdje a miniszterelnöki székben, tagadta a sajtóban azt, hogy nem adott volna önnek megfelelõ tájékoztatást. Tulajdonképpen újságcikkekben tételszerûen elhangzott az is az elõzõ kormányzat itt most ellenzékben lévõ képviselõi részérõl, hogy milyen lista került átadásra.
Úgy gondolom, hogy miniszterelnök úr ezzel szemben egy másik listát aligha tud a sajtóban megjelentetni, és ilyen értelemben bizonytalanságban hagyja a 600 vagy 900 vagy már nem is tudom hány milliárdot illetõen az egész magyar társadalmat.
Ennek alapján talán azt mondanám, hogy ezt a beszédet így, ilyen formában, ha megnyugtatásra szánta, azért nem kellett volna elmondani, ha pedig az érzelmek felkorbácsolására szánta az elõzõ kormányzat ellen, akkor meg azért volt fölösleges elmondania. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)