DEMETER ERVIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Meddig lehet még megtéveszteni a magyar társadalmat? - tettük fel a kérdést az elmúlt héten hétfõn, mert azt tapasztaltuk - immáron nem elsõ alkalommal -, hogy a miniszterelnök úr rögtönzéseivel, ígérgetéseivel megalapozatlanul félrevezeti a magyar társadalmat. Mi is történt itt 1996. április 1-jén?
A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége kormányzó koalícióját kritika érte az ellenzék részérõl. Az ellenzék vezérszónokaként Kádár Béla a kormány gazdaságpolitikájaként megemlítette - és idézem a jegyzõkönyvet -, hogy: "Bár kétségtelen, hogy másfél százalékkal javult a magyar államháztartás deficitjének GDP-hez viszonyított aránya, de vajon milyen árat fizetett ezért a magyar társadalom, mennyibe került az országnak?"
Az országban az infláció 28 százalékra - 10 százalékponttal - növekedett, felére csökkent a gazdasági növekedés és az ipari termelés üteme, 12 százalékkal csökkentek a reálbérek.
A kormányzati kudarcok leplezésére Horn Gyula válaszában egy igen röviden odabiggyesztett, 600 milliárdos léggömbbel, luftballonnal válaszolt, amikor azt állította, hogy: "... itt vannak az önök 3000-es kategóriába sorolt határozatai, amelyek összesen mintegy 600 milliárd értékû olyan kötelezettséget jelentenek, amelyrõl nem volt tudomásunk."
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormány kezességvállalása alapvetõen négyfajta lehet: az energiaimporthoz kapcsolódó garanciák, a kormány egyedi kezességvállalásai, a nemzetközi pénzügyi szervezetektõl, pénzintézetektõl felvett hitelhez kapcsolódó garanciavállalás, negyedikként pedig az állami vagyonkezelõ szervezetek által vállalt kezesség és garancia.
Az energiaimporthoz kapcsolódó garanciák alapvetõen technikai jellegûek, ugyanilyen technikai jellegû a nemzetközi szervezetektõl, pénzintézetektõl felvett hitelhez kapcsolódó garanciavállalás, mert ezeket a hiteleket elsõdlegesen a Magyar Nemzeti Bank és a kormány veszi fel, majd ezt követõen adja tovább azoknak, akik felhasználják.
Itt az igazán lényeges a kormányzat egyedi kezességvállalásainak alakulása, amely a költségvetési törvény alapján - és hangsúlyozni kívánom, hogy törvény rendezi - nem lépheti át a költségvetés kiadási fõösszegének 3 százalékát.
(16.10)
Ezek az egyedi kötelezettségvállalásról szóló adatok az 1994. áprilisi állapotok szerint a következõk - és tisztelettel kérem Szekeres Imre urat, hogy figyeljen, mert most jönnek azok a tényszámok, amit ön nem szokott meghallani:
1994. áprilisi adatok szerint az érvényes kötelezettségvállalás összesen 147 milliárd forint. (Gellért Kis Gábor: Ez mibõl áll?) Ebbõl 1994-re ütemezett kezességvállalás 21,9 milliárd forint. Ha figyelembe vesszük az 1994. évi költségvetés kiadási fõösszegét és annak kiszámítjuk, tisztelt frakcióvezetõ úr, a 3 százalékát, az 49 milliárd forint! A 21,9 milliárd forint ennek az 50 százalékát sem teszi ki!
Szeretném a számok pontossága érdekében hozzátenni, hogy az állami vagyonkezelõ intézeteknek milyen kötelezettségvállalása volt ebben az idõszakban. Az Állami Vagyonügynökség összes érvényben levõ kötelezettségvállalása 30,6 milliárd forint; az Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság kezesség- és garanciavállalása 10,6 milliárd forint; ez összesen 188,4 milliárd forint, ami nem éri el az egyharmad részét sem annak a 600 milliárdos adatnak, amit a miniszterelnök úr mondott.
Ez után tehát felelõsséggel állítom, hogy a miniszterelnök úr 600 milliárdja blöff, valótlan, és ezzel félrevezette a magyar társadalmat. (Taps az ellenzék soraiban.)
Azért tettük ezt szóvá, mert azt tapasztaljuk, hogy a miniszterelnök immáron rendszeresen félrevezeti a magyar társadalmat, és eljutottunk oda, hogy ma már az ország egyik leghiteltelenebb embereként kell az õ szavait értékelni. (Fütty, felzúdulás a bal oldalon. - Szórványos taps a jobb oldalon.) Hasonlóképpen történt ez ígéretei között a vagyonadóval, hasonlóképpen történt a társadalmi-gazdasági megállapodás ígéretével, hasonlóképpen történt az adócsökkentés ígéretével, ami mind a mai napig nem valósult meg. Teljesen világossá vált a mai napra, hogy a miniszterelnök úr az ígéreteit nem tudja megtartani. Nemcsak azokat az ígéreteket, amelyeket a kampányban és kormányzásra jutása elõtt tett, hanem azokat az ígéreteket sem tudja megtartani a kormány, amit a saját kormányzati programjába foglalt.
Ezért tisztelettel kérem, és úgy érzem, elérkezett az ideje annak, hogy a miniszterelnök úr ezért a sorozatos félrevezetésért és a társadalom becsapásáért bocsánatot kérjen a magyar társadalomtól. (Moraj, közbeszólások a bal oldalról. - Taps a jobb oldalon.)