DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim!
Most fejezõdtek be a felvételi jelentkezések az egyetemekre és fõiskolákra. Nem túlzás a jelzõ: drámai a továbbtanulni vágyók számának a csökkenése. Igaz, hogy az országos napilapok csak - a csakot természetesen idézõjelben kell érteni - 9 százalékos csökkenésrõl számolnak be, errõl írnak; ha azonban megvizsgáljuk ezeket a számokat, akkor láthatják, hogy most akár többszöröse is lehet ennek a valóságos értéke, hiszen egyszerre több helyre is lehet jelentkezni, és a médiákból közismert, hogy van olyan diák, aki például egyszerre 14 helyre jelentkezett. Így tehát ez a 9 százalék a valóságban lényegesen nagyobb.
Ugyanakkor a 14 helyre való jelentkezés esete önmagában is bizonyítja, hogy további jelentõs szempontok vannak, amelyeket a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium eddig nem vett kellõen figyelembe. Nevezetesen a pályakezdõk között olyan bizonytalansági tényezõk vannak, mint a késõbbi elhelyezkedési gondok, és ebbõl fakad, hogy pályabizonytalanság van, ezért is több helyre jelentkeznek. El lehet képzelni, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban hány család görnyedt a felvételi tájékoztatók fölé, hány anyuka és apuka mérlegelte kétségbeesetten, hogy a gyerekének a továbbtanulási lehetõsége vajon milyen jelentkezés esetén fog munkahelyhez való jutási lehetõséget is jelenteni.
A helyzet különösen tragikus azért, mert a tanár- és a tanítóképzõ fõiskolákon több mint 40 százalékkal csökkent a jelentkezések száma, ez pedig annak a következménye, hogy fojtogatja a hatalom az önkormányzatokat. Rajtuk keresztül a falusi kisiskolák visszafejlesztését, bezárását érik el. A falusi tanárok és tanítók utcára kergetése ma napirenden levõ tény, és ismertek azok az adatok is, hogy milyen súlyos válaszút elé kerültek az oly sok vidéki tehetséget felnevelõ, diákokat tanító, derékba tört életû pedagógusok.
Úgy tûnik, a falvak és tanyák szellemi lámpásai mindinkább kioltódnak, hiszen ilyen körülmények között egyértelmû, hogy nemcsak a diákok számának a csökkenése tragikus, hanem ha egyszer éppen a falusi tanítók és tanárok képzésében ilyen visszaesés van, másrészt pedig õket nagy számban elbocsátják a munkahelyeikrõl, akkor alig-alig lesz lehetõség egy-egy kis falusi iskola fenntartására. Márpedig, ha megszûnik a falusi iskola, megszûnik az élet lehetõsége, és onnan menekülnek a lakosok.
Úgy gondolom, ezért nem lehet várni e kérdés újbóli Ház elé hozatalával. A Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy a korábbi miniszternél, Fodor Gábornál és a jelenlegi miniszternél százszor jobban tudta jobb emlékezetû elõdjük, gróf Klebelsberg Kunó, hogy milyen szempontokra kell tekintettel lenni. Hadd idézzem: "Ha a tanulók számát még jobban lenyomnám, az a választási kör, amelybõl az állam és a társadalom merített, még kisebb lenne, és egy szép napon arra ébredhetnénk, hogy a megüresedett állásokat nem lehet alkalmas emberekkel betöltetni."
Én kérem az igen tisztelt, szakértõi kormánynak nevezett MSZP-SZDSZ-es kormányt, gondoljanak arra, hogyan lesznek ennek az országnak szakértõi (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmezteti a képviselõt a felszólalási idõ lejártára.), ha a falusi iskolákat és pedagógusokat ellehetetlenítik. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.)