DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Szerencsétlen sorsú emberekrõl kívánok szólni, hiszen a volt Jugoszlávia területén folyó etnikai tisztogatás a horvátországi magyarokat iszonyúan érintette. A szlavóniai, valamint a Baranya-háromszögi magyarok többsége szülõföldje elhagyására kényszerült. A Baranya-háromszögbõl a krajinai szerb félkatonai alakulatok hozzávetõleg 17 ezer magyart üldöztek el. A Baranya-háromszögi magyarok közül csak azok - fõleg öregek - maradhattak szülõföldjükön, akik el tudták viselni, hogy saját házukban mások laknak, s nekik a fáskamrában vagy a szõlõhegyen jut hely.
A menekülõk egy része Magyarországról Eszékre tért vissza, hogy szülõföldje közelében legyen. Hat-hétezer Baranya-háromszögi magyar azonban ma is Magyarországon él. Lehet, hogy nem választópolgárok nálunk, de menekültek, akik továbbra sem térhetnek vissza otthonaikba, mert azokban máshonnét odatelepült, a háború által odavert szerbek élnek.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Baranya-háromszögi magyarokról nem is tud a világ. Ezt a térség ismeretének hiányából következõleg Kelet-Szlavóniának nevezik - az egész területet - a daytoni megállapodásban, valamint az ahhoz kapcsolódó összes dokumentumban.
A két térséggel kapcsolatos történeti, földrajzi tévedés felett ugyan szemet lehetne hunyni, ha ez nem a Baranya-háromszög területének magyarságát, sorsának, túlélési esélyének teljes megpecsételését jelentené. A Baranya- háromszögnek ugyanis semmi köze sincs Kelet-Szlavóniához. Szlavónia a Dráva és a Száva közti területet jelenti, a Baranya-háromszög pedig a Duna és a Dráva szögét. A Baranya-háromszögben a magyarság az 1920-as években 40 százalékot, de a jugoszláviai háború kitörése idején is hozzávetõleg egynegyedet tett ki, míg Kelet-Szlavóniában csupán magyar szórványok éltek.
A Krajinai Szerb Köztársaságból a daytoni megállapodás idejére már csak annyi maradt, amekkora ezt a két területet magába foglaló terület - mármint Kelet-Szlavónia és a Baranya-háromszög. Ezért a megállapodás megszövegezõi - hogy a senki által el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaság nevét ne kelljen használniuk -, a térség egészének "Baranya-háromszög és Kelet-Szlavónia" helyett a "Kelet-Szlavónia" helytelen elnevezést adták.
Hibája a magyar diplomáciának, hogy a nemzetközi fórumokon nem ragaszkodott a két térség külön megjelöléséhez, s ezzel együtt a kelet-szlavóniai és a Baranya-háromszögi problémák külön lajstromozásához. Meg lehetett volna ezt tenni, mivel Magyarország adta 1995-ben az EBESZ-elnökséget, és Külügyminisztériumunk a Baranya-háromszög problémájáról nem adott kellõ tájékoztatást a nemzetközi fórumokon: az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az EU-nál, az Egyesült Államok külügyminisztériumában.
Ennek egyik következménye, hogy Klein tábornok, az ENSZ kelet-szlavóniainak nevezett megbízottja, amikor nemrég Mohácson a Magyarországon élõ, úgynevezett kelet-szlavóniai menekültekkel találkozott, csodálkozott azon, hogy a megjelentek nem a vukovári helyzetrõl akartak hallani, hanem a laskóiról, a pélmonostoriról, a kopácsiról vagy a vörösmartiról. A tábornok az ott levõk szerint egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy a magyarok többsége honnan is menekült Magyarországra.
Tisztelettel javaslom tehát a Külügyminisztérium illetékeseinek, hogy sürgõsen készítsenek idegen nyelveken a Magyarországon tartózkodó Baranya- háromszögi magyarok helyzetével foglalkozó háttéranyagot. Sürgõs orvoslásra váró gond, hogy a szülõföldjükrõl elûzött Baranya-háromszögi magyarok miként települhetnek haza, jogtalanul elvett ingatlanaik és ingóságaik visszaszolgáltatására hogyan kerülhet sor.
Ennek rendezése nemcsak a nemzetközi diplomáciának feladata, hanem a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának is, mivel a Baranya-háromszögi magyarok hazajuttatásában a daytoni megállapodás óta semmiféle elõrelépés sem következett be. Kérem képviselõtársaimat, érezzék át felelõsségüket ebben az ügyben. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)